Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-237
594 Az országgyűlés képviselőházának 237, eseprő javaslatokra nemi is lenne szükség, ha | jönne ez a nagy átfogó harmadik zsidótörvény. ! (Űffij van! a szélsőbaloldalon.) Ezekkel a dolgokkal ' kapcsolatban leg-yen szabad még egy kérdésre ráterelnem a t. Ház figyelmét. Az 1920-as évek óta a ^ szegedi gondolat, az ébredő mozgalom nyomán megindult a természetes védekezés a zsidóság ellen. Ennek nyomán rötpiratok, újságcikkek, könyvek jelenlek meg, itt-ott gyűlésieken felszólaltak és igen sok magyar testvérünk ellen bitfelekezet elleni izgatás címén eHjáorás indult. Még most a legutóbbi hetekben is folytak ilyen eljárások. Elítéltek magyar embereket azért, mert magyar fajtájukat akarták védeni. Én teljesen igazat adok a bíróságnak, a törvény módot adott rá, mert még ma sincs végérvényesen tisztázva a királyi Kúriánál, hogy a zsidó faj-e vagy felekezet. Éppen ezzel kapcsolatban legyen szabad javaslatot tennem (olvassa): ?>ÍTtasítsa a t. Ház am. kir. kormányt, hogy a büntetőtöirvénykönyv 172. §-ának (2) bekezdésébe ütköző, a zsidó hitfelekezet elleni izgatás ; címén esetleg folyamatban lévő büntetőügyek, legyenek azok bármelyik bíróság vagy királyi ! ügyészség előtt, azonnal megszümtettessenek és az ebből kifolyólag elszenvedett akár poliükai, akár gazdasági joghátrányok megsemmi- i síttessenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) To- | vábbá az ugyanezen törvényhely alapján mái' jogerősen elítélt személyek ügyeiben a rehabilitációs törvénytől (1940:XXXVIII. te.) függet lenül az ítéletek hatálytalaníttassanak és o címen az országos bűnügyi nyilvántartó hivatalban: szereplő büntetési nyilvántartások megsemmisíttessenek«. Amidőn a t. Ház türelmét megköszönöm, azt hiszem, mindnyájunk szívéből beszélek, amikor ezt a törvényjavaslatot, bár ez csak egy csepp ennek a nagy kérdéskomplexusnak a tengerében, elfogadva, azt a reményünket fű- j zöm hozzá, hogy a m. kir. kormány sürgősen, talán már az új esztendőben a Ház elé fogja terjeszteni az úgynevezett harmadik zsidótör vényt. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik. — Tószt László: Vivat se ou ens!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Megay Károly jegyző: Közi Horváth József. Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Előttem szo lőtt t képviselőtársam egyik mondatában helyesen mutatott rá arra, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán nem érinti az izraelita vallás szabad gyakorlásának ügyét. Aki ezt a törvényjavaslatot úgy akarja beállítani, hogy ití az izraeliták vallásuk szabad gyakorlatában korlátoztatnak. az vagy nem olvasta el a törvényjvslatot, (Ügy van! a SzelsobaloldaIon.) vagypedig a törvényjavaslat, illetőleg az ellen a keresztény szellemiség ellen, amely ezt ; a törvényjavaslatot idehozta, akar szándékosan propagandát csinálni, T. Ház! A miniszter úr a javaslat indoko : lásábau azt mondja, hogy nem akar politikai bírálatot gyakorolni az egyházpolitikai törvényhozás felett. Csak sajnálni lehet, mert í egészen bizonyos vagyok abban, hogy ha Hó- j man Bálint, a történetíró, bonekés alá vette volna az egyházpolitikai b arcok történetét, az nemcsak nagyon értékes, hanem egyúttal nagyon érdekes tanulmány is lett volna. Amit ő nem tehetett meg ennek a törvényülése 19hl december 18~án } csütörtökön. javaslatnak indokolásában, azt megtette másik nagy történetírónk, Szekfű Gyula, a Három nemzedékben. Szekfű Gyulát mos'tanáiban szeretik kisajátítani maguknak egyes liberális irányzatok, márpedig ha elolvasnák a Három Nemzedéket, akkor látnák azt, hogy bizony a liberalizmusról és a zsidóságról Szekfű Gyula nagyon kemény megállapításokat tesz. Vegyük csak azt a statisztikát, amelyet a Három nemzedékben találunk, roppant jellemző ez a zsidóság magyarországi térhódítására. A hazai zsidóság száma 1785-ben mindössze 75.000 volt, — legyen szabad itt zárójelben megemlítenem, hogy ha ma nekünk csak 75.000 zsidónk, illetőleg annak a természetes szaporulata lenne, akkor Magyarországon nem lenne zsidókérdés — (Tost László: A természetes szaporulat sok!) azután 1805-ben 127.000, 18404>en 241.000, 1871-ben 541.506, 1900-ban pedig már 851.378 zsidó lakos volt Magyarországon. Ha hozzávesszük az azóta beállott szaporodást, ez a szám még sokkal nagyobb, T. Ház! Szekfű Gyula ugyanebben a könyvében azt mondja, hogy (olvassa): »A zsidóság hamarosan kezébe kerítette Magyarországon az anyagi. hatalmat, de ezzel nem elégedett meg, hanem a liberalizmus asszisztálása mellett a szellemi hatalom is teljesen a zsidóság kezébe került.« Azt mondja, hogy (olvassa): »A galíciai bevándorló még meg sem melegedhetett, máris részesévé lőn a hatalmas kapitalista gépezetnek, miután a már hazai magyar zsidóság elvileg nem volt hajlandó elzárkózni ez idegen kultiírájú és etikájú bevándorló fajtól.« T. Ház! Megint csak zárójelben azok részére, akik hangoztatják többszáz esztendős magyarországi történetüket, azoknak a zsidó családoknak a részére, amelyek most hivatkoznak arra, hogy az ő magyarországi gyökerük sokkal mélyebb, mint annak a többszázezernyi legutóbb bevándorolt zsidóságnak, figyelmükbe ajánlom Szekfű Gyulának ezt a mondatát (olvassa): »miután a már hazai magyar zsidóság elvileg nem volt hajlandó elzárkózni ez idegen kultúrájú és etikájú bevándorló fajtól«. Annyira nem^ volt hajlandó, hogy^ a zsidó szolidaritás segítette, hogy az új bevándoroltak tízezrei és százezrei azt a gyökérzetet, amelyet időben nem tudtak felmutatni, hamarosan pótolhassák anyagi gyökérzettel. Utána azt mondja, hogy (olvassa): »A fiatal magyar kapitalizmusnak előre ki sem számítható óriási erőforrásai így kerültek a tegnap még idegen, ma csak névleg magyar rétegek kezébe és ezzel aktuálissá vált a következő kérdés, amely a harmadik nemzedék, életét volt hivatva döntőleg megszabni, vájjon engedtessék-e, hogy a magyar föld gazdagságán idegenek válván úrrá, befolyást nyerjenek az anyagiak után a kultúrára, a magyar szollein fejlődésére is«. A későbbiekben kimutatja Szekfű Gyula, hogy erre a kérdésre a magyar vezetőréteg, elsősorban a politikai vezetőréteg hatalmas igennel válaszolt. És igennel válaszolt a liberalizmusnak mindkét szárnya. Szándékosan mondok két szárnyat, amikor liberalizmusról beszélünk, mert volt itt a magyar politikai vezető társadalomban a múlt században egy romantikus liberalizmus, amely valóban ideálisan gondolta a liberalizmust, a szabadelvűséget, és volt egy másik, a radikális liberalizmus, amely határozottan keresztényellenes éllel pártolta a zsidóságot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Szociáldemokrácia!)
