Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-237
Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1941 december 18-án, csütörtökön. 593 es társainak áldott legyen az emléke, akik az 1880-as években és utána itt a magyar parlamentben tisztán látva ezt a helyzetet, amely az ország romlásához vezet, tiltakoztak a zsidóságnak, mint fajnak és mint izraelita felekezetnek az előretörése ellen. (Szöllősi Jenő: Legelőször Európában!) A legérdekesebb a dologban az, hogy 1891-ben Irányi Dániel terjesztette elő a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó első javaslatot, majd 1892 november 9-én gróf Szapáry Gyula miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány ©at a javaslatot újból hozni fogja, hogy ehhez már a királynak a tetszését niegnyerték, 1893-ban mégis csak Wekerle Sándor tudta benyújtani. (Egy hang a jobboldalon: Bele is bukott!) A főrendiház háromszor visszaküldte, mert nem akarta elfogadni, míg a végén 107:107 szavazataránnyal 1895 május 15-én elfogadták. Ahhoz, hogy elfogadhatták, az akkori elnök, Vay Béla adta meg a döntő szót.Érdemes a nevétaz utókor részére eziíton is újból megörökíteni. T. Ház! Most azt akarom még tisztázni, hogy tulajdonképpen érte-e. éri-e itt moat a zsidóságot^ ezzel a törvényjavaslattal valami nagy jogsérelem. Bevett egyház és törvényesen elismert egyház, vagy < hitfelekezet között óriási nagy különbség nincs. Ennek a törvénynek jelentőség© is aránylag elmarad a mögött a nagy szükséglet _ mögött, amit egy mindent magában foglaló új, harmadik zsidótörvény jelentene. Mert a bevett egyház tulajdonképpen királyi főfelügyeleti jognak van alávetve, ezzel szemben a törvényesen elismert hitfelekezet, amint ezt most a törvényjavaslat javasolja, csak kormányhatósági felügyelet alatt áll. A bevett egyház adóit az állam hivatalos szervei űtián hajtatja he. Nem történik most nagy jogsérelem, ha Sehwarcz vagy Kohn nem akarja megfizetni azt az egyházi adót, amelyet rá kivetnek, ott van a királyi bíróság, az ítélkezik majd fölötte és ott van a, királyi végrehajtó, aki be foffja azt az egyházi adót Hajtani. (Tost László: Sajnos, be fogja fizetni!) Szükség volt erre a .törvénvre. Itt nas'j jogsérelem nem érheti Őket, de hogy a zsidókat mi bevegyük magunk közé mint bevett hitfplekezetet, ugvanolyan jogokát nyújtsunk nekik, támogassuk iskoláikat, támogassuk az eervházat. ha már erről van szó, akkor meg kell gondolnunk, nincs-e nekünk elég támogatni való szegénv magyar vérünk kint az r Alföldön, messze Székelyföldön, a Felvidéken vagy a Délvidéken. (Egv hang a jobboldalon: Èzen túlvagyunk!) és szükséges-e vaijon. hogy a szegény magyar adófizetők filléreiből támogassuk a zsidó rabbikénző intézetet? (Halmay János: Benne van a költségvetésiben!) Visszaemlékezem most Bródv képviselőtársam tegnapi felszólalására, amikor azt mondotta, hogy kö+eleségszerűen szólal fel. ő g " szegény zsidó újságárust sajnálja, aki majd január 1-től fogva nem fog árusítani. Éppen a -Magyarság mai számában olvasom, hogy n rendőrség letartóztatott egy 40 éves zsidó újságárust fajgyalázás, az állami és társa^dnlmi rend felforgatása címén. Mi nem sajnáljuk spm ezt a szegény újságárust, sem a többit. A zsidóságnak itt óriási, milliárdos vagyona van és mindig mesrtalálta az áldozatosság útját a maga fajtájával szemben. # *• zsidó nagybirtokos, a zsidó bankos, a zsidó o-város nem sajnálta, a mi szegény egyetem' ifjúságunkat, a mi szegény magyarjainkat, amikor nem tudták a tandíjat kifizetni és ;' r'vorsvonat elé vetették magukat. (Ügy vau! X y gn van! a szélsőbaloldalon,) Nem sajnálták azokat a szerencsétlen végzett egyetemi hallgatókat, orvosi, mérnöki diplomával a kezükben. Én is taníttattam gyermeket. Mint végzett mérnök két esztendeig állás nélkül voll. Ebből a két esztendőből, miután már meg untuk a jobbra-balra futkosást, egy esztendői mint gyári munkás dolgozott, ami hája Istennek, egyáltalán nem ártott neki, Emlékezzünk csak vissza, milyen erőfeszítésébe került néhai Gömbös Gyulának, hogy keresztülvigye a Tébé.-nél, a Gyosz.-nál, hogy ötszáz vagy nem tudom hány végzett fiatal diplomás embert alkalmazzanak vállalataiknál. Amikor pedig a külföldi egyetemeken végzett zsidó ifjúság hazajött, a magyar iparvállalatoktól, bankoktól egymásután boícsátották el a bevált keresztény magyar munkaerőket csak azért, hogy a zsidó ifjúságnak helyet adjanak. (Tószt László: Ezért kell a keresztény Összefogás! — Palló Imre: Mi az akadálya annak?) Mélyen t. Képviselőház! A bolsevizmus bukása után láttuk, — hiszen nem akarok hosszú propagandaanyagot felsorolni (Zaj) — hogy mit ártottak nekünk a jórészt, majdnem 80—90 százalékban zsidó vezetés alatt álló boise vikiek Magyarországon. Még élénken visszaemlékszünk arra a pusztításra, amelyet Kun Béláék zsidó rémuralma jelentett ránk. Itt áll a földmívelésügyi minisztérium közelében az az emlékoszlop, amely 590 borzalmas kínok közt legyilkolt magyar vérünknek az emlékét őrzi, T. Ház! 1920 május 5-én Dömötör akkori belügyminiszteri rendelettel feloszlatta a szabadkőműves páholyokat. A nagy páholymesíéreket azonban nem tudták eltávolítani a magyar közéletből. A zsidók erkö'lcsiséire megmaradt és továbbra is rombolt. Kérdezem ezek után, vájjon jogos-e a kultuszminiszter úrnak ez a javaslata, amellyel a zsidóságot egyszerűen a bevett vallásfelekezetek közül az elismert vallásfelekezetek közé helyezzük vissza? Én azt hiszem, hogy ez a javaslat még nagyon kevés is. Örömmel láttam a miniszter úrnak tegnapi fejbólintását (Derültség.), amikor egyik képviselőtársunk, azt hiszem éppen Rapcsányi képviselőtársunk, egy mindent átfogó, úgynevezett harmadik zsidótörvény megalkotását javasolta. (Szöllősi Jenő: Négyest kapott a miniszter úr Rassaytól! — Rassay Károly; Mi a haj?) Én ehhez a magam részéről a legnagyobb örömmel csatlakozom. Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem t. Ház, méltóztatnak-c a líz perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. (Tost László: Hátha a miniszter úr bólint egyet! — Derültség.) Vajna Gábor: Ugyancsak örömmel csatlakozom Balás Károly és Mosonyi Kálmán igen t. képviselőtársaim javaslatához, amellyel lehetetlenné akarják tenni, hogy magyar ember zsidóvá térjen át. Szomorú szívvel hallottam éppen Fejér vármegyében a közelmúlt lie lekben (Egg hang a szélsőbaloldalon: Szomorú dolog!), hogy egy zsidó kocsniároscsalád behálózott egy egyszerű parasztgyereket. Ez a fia tál magyar paraszt, hogy az adósságokból ki tudjon mászni, most a zsidó hitfelekezetre akar áttérni és feleségül akarja venni azt. a kocsmárosleányt, aki most az ő adósságait rendezni fogja. (Tószt László: Beszéljen Kassáról és a Ciktáról!) Ennek a törvényjavaslatnak is sürgősen jönnie kell. T>e mindezekre az apró-
