Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-237

Az országgyűlés képviselőházának 237. Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor : T. Ház! Az izraelita vallás­felekezet jogállásának szabályozásáról szóló törvényjavaslat az 1867. évi XVII. t.-cikkel szemben, amely a zsidók egyenjogúsításáról szól, továbbá az 1895. évi XLlI. t.-cikkel szem­ben, amely az izraelita vallást mint bevett val­lást ismeri el, jogfosztást jelent. Ha egy tör­vénnyel bárkire nézve jogfosztást akarunk meghozni, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon annakidején, amikor a jogokat megkap­ták, megérdemelték-e, hogy ilyen jogokat kap­janak és most szükséges-e ezeknek a már egy­szer megadott jogoknak az elvétele. T. Ház! A bevett vallás elismert val­lás között különbség van. A keresztény vallás bevett vallás. Ez azt jelenti, hogy a keresztény bitfelekezetek a magyar családhoz tartoznak. A keresztény hitfelekezetek összeforrtak a ma­gyar alkotmánnyal, a magyar történelemmel és az ezeresztendős magyar küzdelemmel itt a Kárpátok medencéjében a Duna és a Tisza völgyében. T. Ház! A honalapítás után Szent István királyunk, amikor felvette a keleti pogányok­kal szemben a keresztény vallást és felvétette népével is, döntött a keresztény nyugati kul­túra és a keleti barbárság között. Ez a döntés végigvonul Magyarország ezeréves történeté­ben. Éppen 700 esztendeje, hogy Batu kán lovasesapatai megjelentek a Kárpátok bércein. IV. Béla^ királyunk megegyezhetett volna Batu kánnal, átengedhette volna a pogányt Magyar­ország területén, hogy elpusztítsa a Nyugatot, a nyugati keresztény kultúrát, azonban István királyunk döntése alapján a kereszténységet választotta és véráldozatot hozott a keresztény kultúráért, a Nyugatért, aminek következté­ben Batu kán hordái felperzselték egész Ma­gyarországot. Utánuk feltört délkeletről a fiatal ozmán erő és százezres hadsereggel jelent meg ha­zánk déli határain. Újból szövetséget köthet­tünk volna a törökökkel, a magyar nép és a magyar királyok azonban újból a keresztény­ség védelmét választották a déli-délkeleti bar­bársággal és idegen hitekkel szemben. Annak emlékére, hogy törökverő Hunyadi János fel­szabadította Nándorfehérvárt, az egész világ katolikus templomaiban ma is halljuk a déli harangszót, bizonyságául annak, hogy Magyar­ország újból a kereszténységet védte Azután jött a 150 esztendős török megszál­lás. Ezt is elkerülhettük volna, ha könnyű sze­rel átengedjük a törököt, hoigy elpusztítsa a nyugatot, a nyugati kereszténységet. Magyar­országon azonban megállott a török támadás. 150 esztendő alatt a magyarság nagy része ki­pusztult, de mi a kereszténység védelmét vá­lasztottuk. Ezekkel, t. Ház, azt akartam bizonyítani, hogy a keresztény hitfelekezetek, legyenek azok keresztények vagy keresztyének — nem akarok a homouzioni'ól és a homokizionról be­szélni — egyformán a magyar államnak, a nagy magyar családnak a hozzátartozói, szoro­san össze vagyunk fűzve és ettől magunkat el nem választhatjuk. Ha már most az adott körülmények folytán 1895-ben mégis az izrae­lita hitfelekezetnek és ezen keresztül a zsidó fajnak olyan előnyöket adtunk, hogy a keresz­ténységgel, a keresztény hitfelekezetekkel és a keresztény állampolgárokkal egyenlő nívóra cm eltük, bevettük a magyar családba, akkor ennek valami oka kellett hogy legyen. Min­denesetre meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon ülése 1941 december 18-án, csütörtökön. 591 érdemet szerzett-e a zsidóság vagy az izraelita hitfelekezet arra, hogy ezeket a nagy előnyö­ket elnyerhesse. Ha ezeket a kérdéseket vizsgáljuk, akkor vissza kel] mennünk Kajafás főpap udvarába ós onnan végig kell kísérnünk a zsidókat Gö rögországoln, Olaszországon, Dél-Franciaorszá gan és Spanyolországon és ha átéltük az ink­vizíció idejét, a zsidóknak Európa egves orszá­gaiban való megtelepedését, a zsidók hata­lomra törését, a pénznek, az aranynak isteni tését és bálványozását láthatjuk, láthatjuk a zsidók kiutasítását, kiüldözését és láthatjuk a zsidóság továbbözönlését úgy, amint azt hat­ezer éven át tették egyik országból a másikba. T. Ház! A történelem bizonysága szerint, ahol helyet, fedelet adtak a zsidóknak, eleinte nagyon alázatosak, tisztességtudóak voltak, később azonban a pénzen keresztül feltörtek a Jud Süss-ök s a zsidó erkölcsiséget, a meg­vesztegetést, a csalást, a családi élet tisztasá­gának megfertőzését és szellemi rombolást igyekeztek bevezetni azért, hogy amint azt a zsidósággal összeforrott szabadkőművesség is céljául tűzte ki, az egyháznak ésa trónnak, tehát a kereszténységnek és a világi hatalom­nak, a nemzeti hatalomnak és a keresztény erkölcsöknek lerombolása árán megteremthes­sék az új zsidó világhatalmat. Magyarországon az 1790-es években kezdő­dött meg a zsidók első törekvése az egyenjo­gúsítás felé. Ezekben az években és az 1800-as évekbeu talán méer az első francia kommün­nek, a szabadkőművességnek, az ottani zsidó­ságnak és az általuk idejuttatott pénzeknek hatása nem tudott úgy érvényesülni, mint ahogy an azután az idők folyamán érvényesül­hetett. A reformidőkben, az 1840-es évek elején már a magyar sajtónak egy része zsidó ke­zekbe, illetőleg zsidók irányítás alá került, már kezdték pengetni a zsidók egyenjogúsítá­sának szükségességét. Áz 1839/40;es diétán Vas vármegye követe szólalt fel a zsidó egyenjogú­sítás érdekében, majd 1840 március 4-én — amint itt tegnap Bródy képviselő úrtól is hal­lottak — Pest megye 1 követe, Dubroviczky Si­moln szólalt fel a zsidók egyenjogúsítása tár­gyában. A főrendiház ezt a javaslatot elve­tette, jóllehet Barkóczy székesfehérvári püspök és báró Eötvös Ignác tárnokmester ezt a ja­vaslatot annak idején pártolták. A szabadságharc lezajlása után a .Baeh­korszakban aránylag csend volt. Az 1867. évi XVII. te. a kiegyezés után meghozta a zsidók­egyenjogúsítását, ennek következtében 1868-ban Magyarország különös közjogi helyzeténél fogva megengedte a szabadkőműves páholyok telepítését. Amit az osztrák császár s az orosz cár megtiltottak, azt a magyar király meg kellett hogy engedje. A mindenkori orosz cárok üldözték a zsidóságot, csak az Utolsó 150 évben is 8 orosz cár halt meg nem természetes halállal. Az osztrák császár ugyancsak tudta, hogy miért üldözi a szabadkőművességet, mert tndta, hogy ezek a keresztény erkölcs, a trón és egyház lerombolása által a zsidó világha­talmat igyekeznek megteremteni. Hogy Magyarországon is mennyire össze volt forrva a zsidóság a szabadkőművességgel, erre vonatkozólag legyen szabad itt a zsidók saját írásából egy egészen rövid idézetet fel­olvasnom. Ágoston Péter helyettes fomcster volt a szabadkőműves páholyban... (Malasits Géza: Sohasem volt zsÄ Sváb volt!) Kérem, tessék meghallgatni, miről beszélek. (Malasits Géza: Azt mondottam, hogy Ágoston nem volt 81*

Next

/
Oldalképek
Tartalom