Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
48 Az- országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19 Ul november 26-án, szerdán. átalányozva küldték el. (Szöllősi Jenő: Éljen!) Ä mai napig sem tudom, hogy Gáspár Gyula osztályvezető milyen kapcsolatban van az ab on y i gazdasági egyesülettel, de ismerem már a ténykedésének folytatását. Két mázsa rizst utaltatott ki nem a rizsnagykereskedőnek, hanem ennek a gazdasági egyesületnek és csak az kapott belőle, aki belépett az egyesületbe és lefizette az évi 2 pengő tagdíjat. (Szöllősi Jenő: Ez a rendszer! — Ellenmondások a jobl>oldalon. — Lossonczy István államtitkár: Ez nem rendszer, ez visszaélés! — Szöllősi Jenő: Ez a rendszer! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baky László: Tessék elképzelni, hogy az a szerencsétlen sokgyermekes r munkásasszony kénytelen volt azért, hogy két kiló rizst kaphasson, belépni az eeyesületbe és ott a 2 pengő tagdíjat lefizetni. Ez olyan anomália, amely ilyen levelezés mellett igazán jogosan kelt bizalmatlanságot a legfőbb vezetéssel szemben. Ez általánosságban nem áll fenn, ez szórványos eset (vitéz Faragó Ede: Egyéni hitványság! —r> Zaj. — Az elnök csenget.) Igen, egyéni hitványság, nagyon jól mondia a képviselő úr, de méltóztassék figyelembe venni, hogy milyen hatással van ez arra a szerencsétlen emberre, aki ezt a megnyilatkozást látja. Arra kérem a miniszter urat. hoary a legkíméletlenebb szigorral, a tőle ismert szigorral akadályozza meg az ilyen esetek elburjánzását (Szöllősi Jenő: Ez a legkönnyebb!), mert ezek teszik sokszor nagyon indokolatlanul bizalmatlanokká az embereket. Nem tudom, hoo*y az osztályvezető úrnak mi tartozik a hatáskörébe Ha azonban így bánnak a nagykereskedőkkel, hogy arra nem való szervekkel osztatják ki a cikkeket, akkor kérdezem, hogyan élien meg az a nagykereskedő, hiszen úgyis kevespbb árut kap. az adót pedig éppen olyan mértékben kell fizetnie és aki még a josro8, a törvény szerint megállapított kereseti lehetőségtől is elesik? Felhívom a miniszter úr fie^velmét, hogy a falvakban nagy hiány van fűszerárukban. Most, ha kisebb mennyiségben is. de mégis jön a disznóölések korszaka és a falu ott áll rizs, köles és árpakása nélkül. Borshiány is van. (Pan József; Pedig a nélkül nem lehet húrkát tö^eni!) Mindezek talán kisebb jelentőségű dolgok, de a lakossá*? hangulata szempontjából naervon lényepres, hogy amikor a kio malacát, vagy disznaját levágja, akkor tényleg tudion aprólékot készíteni. Nem olyan mennyiségről van szó, hogy megfelelő elosztás mellett ne lehetne ezt biztosítani. Az előbb egyik képviselőtársam a vagónhiányról beszélt. Én néhány példát hozok fel. Az abonyi eukornagykereskedőnek Cservenkáról utal+ak ki egy vágón cukrot. Ez Abonytól 400 kilométerre van. Ugyanakkor 11 kilométerre van tőle a szolnoki cukorgyár, ahonnan egy nap alatt teneelven, kocsin ki tudná szállítani a cukrot. (Forvá+h Géza: Túl egyszerű volna!) Semmiféleképpen sem tudom megérteni, ho^y miért olyan messziről elégítik ki. A másik eset: szeptember havában Abonv 250 mázsa lisztet kar>o + t Pilisről, Monorról, Kalocsáról és Ceglédről. Ugyanakkor az abonyi malomban négy és fél vágón liszt feküdt. Ez a liszt, mivel kellőképpen nem lehetett tárolni — nem volt elég hely —, dobósodort és molyosodot't s mégsem ezt vették igénybe, ami ott volt helyben, hanem száz kilométerről szállítottak oda lisztet. Ezek a konkrét tények. És nemcsak az én kerületem ben van ez így (Ügy van! a szélsőbaloldalon), igen t. képviselőtársaim kerületében is sok helyen ez a helyzet, mert pozitíve tudom, hogy hasonló panasszal X képviselőtársamhoz is fordulnak. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék elképzelni, hány vágón és hány mozdony szabadulna fel, ha ezek az elosztások tényleg tervszerűen a legközelebbi helyről, a legkevesebb fuvar igénybevételével történnének. Ezért mindenkit felelőssé lehet tenni, csak a jelenlegi miniszter urat nem, hanem inkább az elődjét, akit Szabó t. képviselőtársam védelmezett. (Szöllősi Jenő: Egy kis paraszti ész kellene!) Egy névtelen feljelentés alapján az egyik községben a zsidóknál házkutatást tartett a csendőrség. Egészen érdekes eredmények jöttek ki. Természetesen nem volt akkora létszám, hogy mindegyikhez el tudtak volna menni. Az első két-három helyen volt eredmény, a harmadik, negyedik, ötödik helyen már nem, merthiszen leadták már a drótot, iiogy ezzel a kilégzéssel éljek. Volt olyan szegény zsidó, akinek 11 pár cipője volt. A 11 párból 6 éppen csak a lábán volt, nem lehet azt mondani, hogy nem viselte. Ugyanakkor, ugyanabban a községben volt egy tizgyeruiekes magyar család, amelynek egyetlen egy pár cipője volt. \olt azután nála öO kiló cukor, 5b kiló kekgálic, meg a jó Isten tudja, mi minden, az enioer el sem tudja képzelni, tóajnos, ismerjük már őket, hogy milyen gyüjtoszeuvedely lűti ókét, amellyel mmüent igyekeznek maguknak összehappolni, hogy ezáltal is uehe zebbé tegyék a gazdasági belyzetet. Sajnos, a hatóság nagyon sóit eseibeu nem is miezKedik. Egy Holländer nevű zsidó fűszerkereskedő vasáruval logiaikozott Ai,onyban. Amikor az alispán ezt megszüntette, akkor ket vagon kalyhacsovet elszállított Gyulára, zsidó vejének. Emiatt egeszén a mai napig nem indítottak ellene eljárást, holott Aoonyoan azóta nincsen kályhacső, tehát annak a készletnek ott kellett volna maradnia. (Jfmkovich Jozseí: lázért kell a gettóba küldeni őket!) A vetőmagakció és a vásárlási engedélyek , körüli hibákat mar szóvátettem a foiumiveiesügyi tárcánál, ezért nem kívánom ezt most itt megemlíteni. Csak arra térek vissza, hogy igenis, jólszervezett és jól irányított propagandával ma meg ezeket a bizonyos szabotázs. jelenségeket csirájukban el lehetne fojtani. Egy ib holdas gazda mindössze 7 hold búzát vetett el, mondván: »Ez nekem elég, miért ciolgozzani másnak?« Egy másik földuirtokos meghíztál ta a teheneit es felhagyott a tejtermeléssel, mondván, hogy nem éroemes vesződni vele. T. Ház! Ezek azok a szórványos jelenségek, amelyek elhatalmasodásuk esetén nagyon súlyos következményekkel járhatnak. r Felhívom a miniszter úr figyelmét a sor banállás megszüntetésének kérdésére. Mem mondom, különösen Budapesten némileg javult a helyzet. A sorbanállások nagyrésze an nak volt köszönhető, hogy a Községi Élelmiszerüzem a sertéshús egyharmadát kapta, míg a húsiparosság a kétharmadát. A húsiparosság 1200 üzlettel rendelkezik Budapesten, a Köz ségi Élelmiszerüzem pedig 50-nel. Az Élelmiszerüzem tehát békebeli íorgalmának három szorosát bonyolíthatja le, a kisiparosok ped;g mindössze a békebeli forgalom negyedrészét, holott a nagyobb terhet nem a Községi Élelmiszerüzem, hanem az iparosság viseli. (Horváth Géza: Ezért van ácsorgás!) Ezért kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy az amúgyis ret-
