Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. 277"39 pengőre augusztus í-i hatállyal, október l4*én kapta meg róla az értesítést. A somkeréki lelkész 164-56 pengője ugyanakkor 254-61 pen­g í őre emeltetett fel. Kongnia korpótlék és csa­ládi pótlék mindezekben az összegekben benn­foglaltatik. E szerint valamennyi lelkész ügye már el volt intézve, amikor a képviselő úr itt interpellációját tartotta. Ami az ötödik esetet illeti, a naszódi refor­mátus lelkésznél, akire nézve ugyancsak ilyen sérelmes megállapítás volt és amelynek elinté­zése korábban történt, erről a megállapításról már augusztus 27-én értesítést kapott, tehát az első panasz beérkezte után, úgyhogy ez már nem csupán az interpelláció elmondása alkal­mával, de akkor sem volt aktuális, amikor az a cikk megjelent a napilapban, amelyre a t. képviselő úr a maga állításait alapította. Én csupán azért akartam ezt idehozni, hogy a t. Ház is meggyőződést szerezhessen ar­ról, hogy a közoktatásügyi miniszter és az ő munkatársai tüstént egy ilyen • panasz beérkezése után foglalkoznak a kérdéssel és igyekeznek a sérelmeket orvosolni. Kétségte­len, hogy október 13-án és 14-én mindazok a lelkészek megkapták a kongruasegélyük fel­emeléséről szóló értesítést, aikiket ez a saját egyházuk által benyújtott panaszok és kérel­mek alapján megilletett. Ezen újabb megállapí­tások ellen hozzám újabban mindössze tizenegy panasz érkezett be, amelyet szintén felülvizs­gálunk és igyekezünk a méltányosságnak és az igazságnak megfelelően rendezni. Azonkívül bejelentem, hogy azóta az erdélyi lelkészek ré­szesültek egy egyszersmindienkorra való se- . gélyben erre a fél esztendőre és a jövő év első felélben ugyanakkora összegű segélyben fognak részesülni. Most a tisztviselői fizetések mérsé­kelt emelése, kapcsán először fog megtörténni, hogy a, lelkészi kongmák is ugyanolyan száza­léknyi emelésben részesülnek, amilyenben a tisztviselők. (Böres János: És a tanítók 1 ?) A , tanítók benn vannak a tisztviselők közt. Ott nem kell külön intézkedés. Először fog most , megtörténni, hogy a kormány egy bizonyos saázalékemeíést, illetve pótlékot fog kiutalni a kongruasegélyhez. Tisztelettel kérem, méltóz­tassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a két írásbeli válasz. Kérem a je # gyző ura t % szíveskedjék előbb a belügymi­niszter úr válaszát felolvasni. Szeder János jegyző: »T. Képviselőház! Gál Csaba országgyűlési képviselő úr az ország­gyűlés 1941. évi november hó 26 : án tartott ülé­seben az orosz fronton szolgálatot teljesítő ka­tonák családjának kilakoltatása ügyében inter­pellációt terjesztett elő. ' Ezen ^interpellációra végleges válaszom a következő: A kormányzat állandó figyelemmel kíséri a katonai szolgálatra bevonult személyek la: kásviszonyait. A kérdés a 6740/1941. M. E. számú rendelet kibocsátásával jogszabályi úton nyert általános rendezést. E rendelét I. fejezetének rendelkezései— a mellett, hogy a katonai szolgálatra bevonult személyekkel sziemiben a rendes felmondást ahhoz a feltétel­hez köti, hogy a tulajdonos a katonai szolgá­latot teljesítő személy részére minden esetben megfelelő lakásról gondoskodjék — a lakás­ügyi végrehajtások felfüggesztését lehetővé teszi bérnemfizetés okából vagy más okból KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. 19 hl december 17-én, szerdán. 573 történt, rendkívüli vagy rögtöni hatályú fel­mondás esetén is. A végrehajtások íeMüggesz­tésének jogával a kormányzat a legtágaibb kör­ben él is. és arról is történt gondoskodás, hogy a bérnemfizetés okából bekövetkezett felmon­dásoknál a tulajdonos kártalanítására és így a békés megegyezés előmozdítására megfelelő anyagi fedezet álljon rendelkezésre. Ami az interpellációban név szerint emlí­tett Özvegy Bodó Gáborné és Török Imre mán­doki lakosok ügyét illeti, az ügy részletes ki­vizsgálása után megállapítottam, hogy az elsq­fokú közigazgatási hatóság ez ügyben a jog­szabályokat valóban nem helyesen alkal­mazta. Az uradalom kérelmére ugyanis a főszol­gabíró a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907: XIV. törvénycikk alapján a lakásoknak, mint cse­lédlakásoknak kiürítését rendelte el. A szóbanlévő lakások azonban, minthogy nevezettek nem gazdasági cselédek, hanem csak hozzátartozóik voltak az uradalomban al­kalmazva és azok elhalálozása után az urada­lom szívességből bocsátotta a lakásokat neve­zettek rendelkezésére, nem esnek az 1907 : XIV­törvénycikk rendelkezései alá és így a lakások kiürítésének elrendelése sem tartozik a köz' igazgatási hatóságok hatáskörébe. A fentiekre tekintettel, a mándoki főszolga­bíró özvegy Bodó Gáborné és Török Imre mándoki lakosok ügyében hozott sérelmes ha­tározatát hatályon kívül helyezte és az ura­dalmat a lakások kiürítése iránti kérelmével polgári peres útra utasította. Budapest, 1941 december hó 6-án. Keresztes­Fischer Ferenc s. k.« Elnök: Méltóztatnak a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a pénzügyminiszter úr válaszának felolvasását Szeder János jegyző (olvassa): »Válasz ifi. Tatár Imre országgyűlési képviselő úrnak i dr. Strausz Vilmos bugyi-i földbirtokos, budapesti Jakos ellen adónemfizetés miatt kitűzött ár­verések elhalasztása és felfüggesztésé tárgya­ban előterjesztett interpellációjára. Az interpelláló képviselő úr azt sérelmezi, hogy dr. Strausz Vilmos az ellene 1932. év óta — legutóbb folyó évi november hó 4-re —^adó­tartozás miatt kitűzött árveréseket mindig megúszta elhalasztással és felfüggesztéssel* az adófizetési kötelezettsége alól kibújik, amely felháborodást vált ki a falu egyszerű adófize­tői előtt és elrontja az adómorált. Az interpel­láló képviselő úr kifogásolja, hogy bár a fo­lyó évi november hó 4-re kitűzött árverés meg­tartása végett személyesen is eljárt, azt mégis elhalasztották. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt arra mutatok rá, hogy a dr. Strausz Vilmos és gyermekei tulajdonát képező búgyi-i, ingatla­nokat a magánhitelezők zár alá vették s bér­beadták, A haszonbérből a zárlati ingatlant terhelő folyó adók befolynak. A nevezett terhén fennálló különböző köztartozások fejében a hátralékos ingatlanán levő mezőgazdasági felszerelés és állatállo­mány hosszú időn át azért nem volt elárverez­hető, mert az egyrészt a védett birtok tarto­zéka volt, amit a birtokkal együtt a bérlők­nek átadtak, tehát azzal együtt a haszonbér­lemény tárgyát is képezték. A lefoglalt ingó­ságok elárverezését másrészt az is késleltette, hogy hátralékos kisebb-nagyobb összegek fize 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom