Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
572 Az országgyűlés képviselőházának 23' ségéből sem. .Torkig- vagyunk vele. A házasság szentsége kitűnő izgató dogma volt a tömeg butítására. No, és hogy állunk a házasság csalhatatlanságával? Épp úgy, mint a szüzességi fogadalmat tevő katolikus papokkal, akik hírlapokkal közzétett apróhirdetések folytán ajánlkozó nőeskék közül gazdasszonyokul éppen azt választják ki, aki a legfiatalabb, legszebb, legfessebb és akinek a hallgatnitudás mellett a fizetés mellékes és csak a papi konyha művészete, megtanulása a főcél.« T. Ház! De nem is merek olvasni ebből a szennyből 'többet, mert elmegy az étvágyam. Éppen ezért komoly haladást látok a törvényjavaslat tárgyalásában, de a vallásszabadság gyakorlatának hangoztatása mellett is legyen szabad 1 kimondanom, hogy ebben a törvényben is még mindig tág tere lehet a paragrafusok között lévő bujkálásnak és visszaéléseknek. Éppen ezért be kellene venni a törvényjavaslatba, hogy minden olyan zsidó vallási cselekmény vagy vallási megnyilvánulás, amely csak messziről is bántja a keresztény magyarságot vagy a keresztény magyar egyházaknak, a keresztény magyarságnak az érdekeit, az törvénybeütköző és büntetendő cselekedet. Az a jogi helyzet, amelyen az izraelita vallásfelekezet 1938. óta keresztülment, — akár vizsgálom az 1938 : XV. tc.-t, akár az 1939 : IV. tc.-t, akár az 1941. évi XV. te. 9. $-át,— világosan látszik, hogy az izraelita vallásfelekezet minden tagjának a joga Magyarországon lényegesen megváltozott, úgy magánjogi, mint közjogi téren sokkal kevesebb lett a többi keresztény magyar állampolgárnak a jogaival szemben, sőt több esetiben teljesen meg is szűnt. Világos tehát az indokolás és magától értetődik, hogy nem élvezhet több jogot vallási téren az a zsidóság, amely egyéb állampolgári jogok tekintetében messze mögötte van a többi keresztény magyar állampolgárnak. T. Ház! Minden törvény hiábavaló azonban, ha hiányzik belőle a szellem. Krisztusi mondás, hogy »a betű öl, a szellem éltet«. Ha minden keresztény magyar tudatában volna az igazi kereszténységnek és igazi magyarság nak, ha nem konjunktúra lenne a kereszténység, ha nem divat lenne a kereszténység és magyars'áig, hanem valósággal az élet apró cselekedeteiben is megnyilatkozó erő s mint fanatizmus, injekciós hatás élne a lelkek miéiyén, akkor biztosan Öntudatossá válnék nemcsak az, aki éli ezt, hanem öntudatossá válnának azok is, akik rnég messze vannak a kereszténység igazi életétől. T. Ház! A »christianus sum« végeredményben nagyon sokat jelent. Többet jelent, mint az élet és minden földi hatalom, minden földi igéret. mert ez örök életet jelent. Nagy Sándor, a híres hadvezér egy alkalommal az egyik gyáván viselkedő katonájától azt kérdezte, hogy hívnak? Mondja: Sándor! Sándori Vagy a nevedet változtasd meg vagy a viselkedésedet! Ha tőlünk is megkérdeznie' az Xlr, hogy keresztény vagy, christianus sum!, vajion becsülettel memők-e azt mondani, vájjon nem mondaná-e az Úr, hogy vagy a nevedet vagy a viselkedésedet vagy az életedet változtasd meg? T. Ház! Prohászkánál olvasom, hogy az egyik nyitramegyei faluban sétált. Nagy zsivajt hallott a falu végén egy épületből. Ez a zsidó iskola volt, betekintett az ablakán. A tanító a katedrán áll, a gyerekek ott ülnek szemben és szavalókórusban, rettenetesen or'. ülése 19hí december 17-én, szerdán. dítozva, a mellüket verve mondják: Én zsidó vagyok, és amíg élek az is maradok! Ez a szugtgesztió, ez az' önszuggesztió tényleg kiérlelte a zsidóságban azt a fanatizmust, amelyet aztán az életben be is váltott, hogy zsidó is maradt. Fogja meg tehát a keresztény magyarságot is ez á fanatizmus, hogy ha már egyéb nem: Én keresztény magyar vagyok fás amíg élek az is maradok és ennek a keresztény-magyarságomnak a tudatában dolgozom a vallásom, a kereszténységem és a nemzetem érdekében! Éppen azért, mert ezt látom kiviláglani ebből a törvényjavaslatból, a legnagyobb örömmel megszavazom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot szúmosan üdvözlik) Elnök: T. Ház! Minthogy az interpellációkra 1 / 3 2-kor kellett volna áttérnünk, a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap d. e. M órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki a törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagsági jogról szóló törvényjavaslat, továbbá a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásával és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslat egyes szakaszai feletti döntéseket, végül az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Az interpellációkat megelőzőleg a miniszteri válaszokat fogjuk meghallgatni. Elsőnek a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr fog szóbelileg válaszolni Mester Miklós képviselő úrnak ez év november 12-én előterjesztett interpellációjára. A miniszter urat illeti a szó. Hóm an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Mester Miklós képviselő úr november 12-én interpellált az erdélyi református lelkészek sérelmei tárgyában. Az interpellációval volt alkalmiam már egyízben a Házban egy felszólalás keretében foglalkozni, amelyben a.z interpelláló képviselő úr bizonyos elvi állításait voltam kénytelen visszautasítani. Ma kizárólag a képviselő úr által felsorolt konkrét esetek megvilágítására szorítkozom. Méltóztatott itt öt konkrét esetet felsorolni és pedis- a magyarnemegyei, a naszódi, a sajószentandrási, a sajóudvarhelyi, és a somkeréki református lelkészek járandóságáról. A beérkezett adatok alapján megállapítom, hogy az interpelláció elmondásakor valamennyi eset tárgytalan volt. November 12-én történt az interpelláció s az utolsó ezek közül a lelkészek közül október 14-én kapta meg a generális revízió során magasabb járandóságát, amely őt megilleti. A magyarnemegyei lelkész augusztus 1-től kapta valóban azt a^ 125 pengő 83 fillér államsegélyt, amelyről a képviselő úr szólt, a revízió során ez 228 pengő 08 fillérre emeltetett fel s erről az úji megállapításról október 13-án kapott értesítési A sajószentandrási lelkész 199 pengő 33 filléres államsegélye ugyanakkor 308 pengő 27 fillérre emeltetett fel, mely intézkedésről az értesítést október 14-én szintén megkapta. Természetesen az államsegélyt mindenki visszamenőleg a felemelt összegben kapta augusztus 1-étől. A sajóudvarhelyi református lelkész 204-55 pengős segélye ugyanebben az időpontban emeltetett fel
