Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. őket. Nem csoda tehát, ha a keresztény vallás Krisztus rendíthetetlen erejében bízva, már kezdettől fogva nemcsak felvette a harcot, ha nem folytatta, tartja ma is és tartani fogja addig, amíg meg nem valósul az isteni ige: »Egy akol lesz és egy pásztor!« [Egy hang a szélsőbaloldalon: De zsidó nem lesz!) Világos tehát, hogy ezzel a krisztusi mondással azt is leszögeztük, hogy a keresztény vallás nemcsak egy vagy két népnek a privilégiuma, hanem Jézus Krisztus világmegváltói ereje és üdvösséget biztosító hatalma azt minden nép számára hozta isteni ajándékul, hozta tehát a zsidó nép számára is. Hogy a zsidó népnek nem kellett a keresztény vallás és hogy ma sem kell mindegyiknek, azt mindennél jobban bevilágítják a jelen magyarországi események, amelyekre -nem akarok kitérni, mert akkor eltérnék a tárgytól. ,T. Ház! Krisztus megváltói ereje és ha talma azonban a nemzet, speciálisan a magyar nemzet számára is sokat, sőt mindent jelent. A magyarságnak a keresztény nemzetek so Kába való beállása a magyarság életét jelen tette. Járt itt — mondja a nagy püspök, Prohászka -— ezen a földön sok nép, római, kelta, avar és elsodorta őket az ár, mert nem volt horgonyuk. Jött a magyar. Azt is sodorta az ár, de volt horgonya, horgonya volt a ke reszt, azt leeresztette a hármashalomba és ma is ott ragyog az örök magyar címeren. Ez a kereszt és ez a kereszténység volt és lett a magyarság megmentője. Valahányszor erről megfeledkezett, mindig sorvadtak az erői. T. Ház! Ha olvasgatom akájr a főrendiház, akár a képviselőház naplóit visszamenőleg, 1861-től egészen 1914-ig, sokszor megdöbbenek. Tegnap délután volt alkalmam olvasgatni ezeket a régi naplókat és megmondom őszintén, sokszor megdöbben a lelkem, amikor ezeket olvasom, mert sokszor került be a magyar törvények közé olyan törvény, amely minden volt, csak nem keresztény

1

. Egy ilyen nem keresztény törvény volt éppen az 1895:XLIII. te, amely a jelen törvényjavaslat törvényerőre való emelkedése által — Déo gratias, hála Istennek — hatályát veszti. Az akkori időben a nagy Zichy Nándor kevesek között küzdött a keresztény eszmék diadalra való juttatásáért. Ö mondotta az 1894. szeptember 29-én tartott felsőházi ülésen, amikor éppen erről a recepcióról folyt a vita, hogy (olvassa): »Az izraelita vallásnak nincs és nem lehet egységes központja, egységes hittanokat terjesztő fókusza, ezeket a tanokat nem ismerjük úgy, amint jelenleg fejlődtek, előttünk áll egész sorozata a haza különböző részeiben különböző nevek alatt és irányok szerint keletkezett alakulásoknak, — neológ, orthodox, stb. — amelyek között az egységesség kapcsolata hiányzik. És erre az ignota quantitas-ra r akarunk mi kivételes törvényt hozni, kivételes előjogokat adni nekik, amilyeneket eddig még egy keresztény vallás sem élvez? Ha így értjük a recepciót (folytatja), még nevében sem járulhatok hozzá.« Szegény Zichy Nándort — ísten nyugtassa '-e leszavazták. Igen érdemes és tanulságos az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatok vitáinak akkori naplóit olvasgatni. Sokszor megáll az ember esz© és megdöbben az ember a múlt szörnyű, nemzetsoryasztó és kereszténysorvasztó bűméit látva és azt kérdezi önmagában, vájjon ezért ki vagy kik a felelősek? T. Ház! Éppen ezért komoly haladást jeülése 19hl december 17-én, szerdán. 571 lent a jelen törvényjavaslat ^ nemzeti szempontból is és éppen a. keresztény magyar egyházak szempontjából is. Az 1895:XLIIL te. 1. §-a az egyéni vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság alaptényezőjét, principiumát a vallás megvédését, illetve megvallása!, annak gyakorlását mindenki számára egyformán biztosítja. A jelen törvényjavaslat általános indokolása kimondja, hogy az egyéni vallásszabadságtól meg kell különböztetni a vallás szervezetek számára biztosított szabadságot, vagyis azt, hogy az illető vallás követőinek szervezetét az, állam elismeri, jogi személyiséget ad neki és önkormányzattal ruházza fel. A magyar jog szerint ilyen vallásszabadság csak a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteket illeti meg. Eszerint más jog illeti meg a bevett egyházakat és más jog az elismert vallásfelekezeteket. Világos, hogy a keresztény egyházaknak történelmi múltjuk van és éppen ezért magától értetődik az, hogy &

t történelmi múltnak megfelelően előjogokat élvezzenek. Mi lett volna huszonkét esztendő alatt csak Erdélyben a románok által megszállt területen, ha nem lett volnia történelmi keresztény magyar egyházi Mi lett volna a magyarsággál és mi lett volna a kereszténységgel, az egyénnel, a családdal, a néppel, a nemzettel, a becsülettel, a tisztasággal? Hiszen ennek a történelmi múltnak alapján állottak itt régebben is és állunk itt ma is a törvényhozó házban a keresztény egyházak behívott képviselői. Ezzel szemben a csak elismert vallásfelekezeteknek történelmi előjogaik nincsenek, nem is lehetnek, ellenben történelmi hibájuk annál fötob van, a magyar múltban küllölnösen. Nem (jéiom most ezeket a hibákat feszegetni, mert aem akarok eltérni a törvényjavaslat tárgyától, mégis annak ellenére, hogy rövid politikai múlt áll mögöttem és fiatal is vagyok, vannak tapasztalataim az elmúlt négy, helyesebben két évtizedből éppen azon a téren, hogy a zsidó szellem hogyan és miként mételyezte meg a keresztény magyar közvéleményt sajtóban, irodalomban, moziban, színházban, a munkásság tömegében. Nem akarok magamról beszélni, de megmondhatom őszintén, hogy én másfél évig voltam a Zsil völgyében bányamunkás, ahol többi munkástársammal együtt bányásztam a szenet és én ott a saját bőrömön tapasztaltam a zsidó szellemet és azt a szörnyű szociáldemokrata terrort, amelyet a keresztény magyar szellemmel szemben követtek el, tehát nekem no beszéljen senki munkáskérdésről, mikor én a magam bőrén tapasztaltam mindezt. Az előbb, azt hiszem, Bródy képviselőtársam említette nagy dicsérettel ennek a kornak nagyszerű szellemét. (Közi Horváth József: Van okuk dicsőiteni azt a kort!) Ez a kor akkor megfogta a lelkeket úgy a közéletben, mint a törvényhozásban és bevett vallásfelekezetté nyilvánították a zsidó Vallásfelekezetet. Szabad legyen ennek a kornak egy szörnyű szemelvényét felmutatnom és ennek megdöbbentő és rettenetes voltát isimertetnem. A Házasság jogi Szemlében, amelyet dr. GerŐ Ernő budapesti ügyvéd szerkesztett, »Legyen szabad a válás« címmel cikk jelent meg. Először a kálvinistáknak megy neki, gondolja, hogy a kálvinistákon keresztül majd agyon fogja ütni a katolikus papságot. Szörnyű cikket írt, amelyért ma legkevesebb néhányévi fegyházat kapna, vagy internálást. Azt írja többek között (olvassa): »Nem kérünk semmit a házasság szent-