Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

558 Az országgyűlés képviselőházának 2 óhajtok ezen a téren maradni. (Zaj.) Méltóztassék megengedni igen t. Ház, hogy visszatérjek ennek a recepciós kérdésnek és egyáltalán a zsidó vallási kérdések eredetére. Röviden óhajtom csak elmondani ennek történelmi előzményeit Azt hiszem, nem megyek vissza nagyon régi időre, ha száz évre megyek vissza. Igen t. Képviselőház! A zsidó vallás egyenjogúsításának történelmi előzményei száz evvel ezelőtt kezdődtek el. Az első zsidótörvényt 1840-ben hozták, az 1840 : XIX. tc.-et, mégpedig igen érdekes, hogyan, milyen iniciativaval került ez a törvénytárba. Pest vármegye alisjánja, Dnbravitzky Simon és követe a pozsonyi országgyűlésen, indítványozta a zsidó t honpolgárok egyenjogúsítását. (Rapcsányi László: Nem volt méltó a mai alispánhoz! — Zaj. — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, éppen azt akarom kiemelni és hangsúlyozni, hogy ez a rendi korszakban történt, amikor a magyar közéletben egyedül a történelmi osztály tagjai vettek részt és a történelmi osztály tagjai igenis az elnyomott zsidóság erdekeben... (Bodor Márton: Szegén vek! Mar akkor elnyomottak voltak! — Rapcsányi László: Szegény elnyomott zsidóság! — Zaj. — Elnök csenget. — Rapcsányi László: A beszemtelenkedett zisdóság!) ...jöttek a maguk javaslatával. Pest vármegye utasítására alispánja, Dnbravitzky Simon terjesztette ezt elő a pozsonyi alsó táblán. A pozsonyi alsó táblán nem volt nagy vita, mert annak akkor vezére Beák Ferenc volt és ott gyorsan és röviden elintézték ezt a kérdést. Nagyobb vita volt a felsőházban. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam, — az akkori idők archaikus nyelvezete szempontjából is érdekel bennünket és kifejezi a közhangulatot az a felszólalás, amelyet akkor gróf Dessewffy Aurél, az oly korán elhunyt nagytehetségű politkus mondott. Azt mondta gróf Dessewffy Aurél (olvassa): »Hogy a zsidó hazánkfiai ügyében valami elhatározó lépést tennünk szükségképpen kelletik, azt én hosszasan mutogatni feleslegesnek tartom azért, mivel hála Istennek úgy tartom, ezen tekintetben senki sines, ki ily üdvös célzatot ellenezne. Egész Európa századokig vala vétkes ezen nemzet iránt, nekünk pedig nem anynyira az a feladás jutott: a múlt idők igazságtalanságát sajnálkozva említeni, hanem inkább az, azokat célszerű rendeletek által helyrehozni«. Ezt mondta Dessewffy Aurél 1840 március 31-én. A felsőház is elfogadta azután a javaslatot. (Rapcsányi László: De a nemzet sohasem nyugodott bele!) Nem ott volt a baj. A baj a császári kamarillában rejlett, amely az alsó- és felsőház javaslatát nagyon megnyirbáltan küldte vissza, úgyhogy az 1840. évi XIX. te. egyáltalán nem felelt meg annak a célnak, amelyet Dnbravitzky Simon kezdeményezett. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy_ megemlítsem a történelmi előzményeket sorjában. A magyar szabadságharc utolsó napjaiban, 1849 július 28-án adta be Szemere Bertalan miniszterelnök a zsidók egyenjogúsítására vonatkozó javaslatot egy gyönyörű beszéd kíséretében, amelyben rámutatott arra, hogy a zsidók milyen önfeláldozóan és önzetlenül vettek részt a magyar szabadságharcban és a magyar nemzetnek az a legelemibb követelménye, hogy ezért őket egyenjogúsítsa. (Rapcsányi László: Akkor máskép is viselkedtek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezután következett az 1867. 36. ülése 19 Al december 17-én, szerdán. évi törvény, amely meghozta a zsidók egyéni, politikai és polgári jogait, emancipációját. Utána egy 20 éves spácium következett be. Ez alatt a 20 év alatt azonban volt a magyar képviselőháznak egy tagja, a Függetlenségi Párt egykori elnöke, Irányi Dániel, aki 23 éven keresztül minden évben a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál benyújtotta a vallás szabad gyakorlatára és a felekezetek egyenjogúsítására vonatkozó határozati javaslatát. Ezt 22 évig elutasították, a 23-ik évben azonban az akkori kultuszminiszter, gróf Csáky Albin elfogadta a határozati javaslatot és ezzel megindult az egyházpolitikai reformok útján. Csáky Albin 1893 áprilisában terjesztette be az egyházpolitikai reformok közt elsőnek az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatot. Azután jött az állami anyakönyvekről szóló javaslat, amelyet Hieronymi Károly belügyminiszter terjesztett be; jött a polgári házasság javaslata, amelyet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter terjesztett be, majd a gyermekek vallásáról és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Nagyon röviden akarok ezekről megemlékezni. Nagy vihart, szenvedélyes vitákat váltottak ki ezek a javaslatok, a klérus ellene volt ezeknek a javaslatoknak. (Közi Horváth József: A zsidó agitátorok megdobálták őket kövekkel!) Méltózatnak látni, én objektív és tárgyilagos vagyok, igyekszem a dolgokat szenvedélymentesen előadni. Igen t. Ház! Szenvedélyes viták voltak ebben a kérdésben, különösen a polgári házasság és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény körül, amelybe a felekezetnélküliséget is beiktatták; ebben a tekintetben voltak különösen szenvedélyes viták, de azt kell mondanom, hogy magának az izraelita vallásnak recepciója a törvényhozásban ellenmondásra alig talált. Méltóztatnak emlékezni, hiszen az előadó úr is szólt róla, én csak megemlítem, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor Pap Géza előadó elfogadásra ajánlotta a javaslatot, s utána csak Hermann Ottó, Illés Bálint és Vallyai István szólaltak fel és a magyar képviselőház majdnem egyhangúan fogadta el az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatot. Igen t. Ház! Ekkor a javaslát harmadszor küldetett vissza. A főrendiháznál főként az áttérési szakasz, a vallás szabad gyakorlatánál pedig a felekezetnélküliség beiktatása váltotta ki a legnagyobb vihart és idézte fel a legnagyobb szenvedélyeket. Az izraelita vallás recepciója azonban simán és egyhangúan ment keresztül. Elolvastam többek közt gróf Pongrácz Károlynak, aki az egyházpolitikai reformok egyik ellenzője volt, beszédét, aki ezt mondotta: »Kérem, én azokért az abcugokért, amelyeket zsidó polgártársaimtól kapok, azzal válaszolok, hogy örömmel fogadom el az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatot, mert ebben a tekintetben különbség nem lehet közöttünk. Mindenféle más véleményeltérés, világnézeti különbség van,, de hogy zsidó honfitársainkat egyenjogúsítani kell és az ő vallásukat bevett vallásnak kell nyilvánítani, ebben a tekintetben semmiféle véleménykülönbség közöttünk nincs.« Igen t. Képviselőház! Méltóztatnak látni, hogy akkor a képviselőház ragaszkodott ehhez az álláspontjához, háromszor visszavetette a felsőház a javaslatot és a képviselőház mind