Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. Természetesen az izraelita vallásfelekezet kÖzjoe-i helyzetének újbóli rendezésével kapcsolatban megszünteti a javaslat mindazokat az anyagi támogatásokat is, amelyeket mint bevett vallásfelekezet az államtól vagy a községektől közjogi helyzeténél fogva kapott, sőt az ilyen célra már előirányzott összegeket is törli a javaslat. T. Ház! A Magyar Élet Pártjának minden tagja, sőt tudomásom szerint a parlamenti pártok nagyobb többsége is egy új szakasznak, az áttérések meggátlását szolgáló szakasznak a jelen törvényjavaslatba való felvételét is kéri. Ez a szakasz jelenleg a törvényjavaslatból hiányzik, azonban az általános vitában elhangzottak alapján meg vagyok győződve róla, hogy a bizottsági tárgyaláson a miniszter úr hozzá^ fog járulni ennek a hiánynak a kiküszöböléséhez. Ezekben voltam bátor a javaslatot ismertetni és tisztelettel ajánlom az elfogadását. Elnök: Következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Bródy Ernő. - Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ennél a javaslatnál is felszólalok, amint azt mindig megtettem, amikor a jogegyenlőség elvét és intézményét sérelem érte. Az izraelita vallásnak bevett vallássá nyilvánítása annakidején, 1895-ben a jogegyenlőség követelménye volt. Az egyházpolitikai törvényeknek, amelyek a múlt század 90-eis éveiben tető alá kerültek, két céljuk volt. Az egyik az állam és az egyház közötti viszony rendezése, a másik a jogegyenlőség; megteremtése és létesítése. Annak az időnek uralkodó eszméje az alkotmányos szabadság, a törvényes egyenjogúság és a törvény előtti egyenlőség volt. Ebből az eszmekörből, ebből az eszméből kiindulva szabályozták azután az egyházak közötti viszonyt is és a keresztény vallásfelekezetekkel együtt teljes jogegyenlőség lépett életbe az izraelita vallásfelekezetre nézve is. Igen t. Ház! Az előttünk levő javaslat indokolásában azt mondja a mélyen t. miniszter úr, hogy (olvassa): »Mind a vallásszabadság és lelkiismereti szabadság, mind a polgári jogegyenlőség^ legteljesebb elvi követelményeit # is kielégítette volna az 1895. évben az, ha az izraelita vallást csupán törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánították volna«. Méltóztassék megengedni, hogy én a tényekkel cáfoljam meg ennek az állításnak helyességét. Mi volt a helyzet, igen t. Képviselőházi Az 1848. évi XX. te. kimondta a teljes egyenlőséget ps viszonosságot a bevett vallásfelekezetek között, ugyancsak ez az 1848. évi törvénycikk az egyházi és iskolai célokra az állami kötelezettséget előírta. Az 1868. évi LUI. te. kimondta az áttérés elvét és megállapította az áttérés szabályait. Az izraelita vallás nem volt bevett vallás, az izraelita vallásnak tehát egészen különleges jogállása támadt. Tudniillik az alkotmányos élet helyreállításától az egyházpolitikai reformig, bár tulajdonképpen nem volt bevett vallás, ennek ellenére mé^is a bevett vallás jogait élvezte, kvázi bevett vallás volt s mindazokban az előnyökben, amelyek a bevett vallásokat illették, az izraelita vallás is részesült. Abban az esetben tehát, ha az izraelita vallást a tövényj avaslat indokolása szerint elismert vallásnak jelentettek volna ki, az izraelita vallásfelekezet tulaj donKEPVISELÖHÁZT XAPLO XH ülése 19hl december 17-én, szerdán. 557 keppen a reform által rosszabb helyzetbe került volna, mint volt a reform előtt. Ezért nem áll meg az, amit a mélyen t. közoktatásügyi miniszter úr a maga indokolásában előad. Annakidején kérdés tárgya volt az, hogy az izraelita^ vallás jogállását külön törvényben kell-e elintézni, és akkor az a válasz hangzott el, hogy igén, teljesen külön törvényben kell ezt elintézni, mert máskülönben az elismert vallásoknál keyesebb jutott volna neki, mint volt a régebbi időben. (Rapcsányi László: Nem lett volna nagy baj!) Az izraelita < vallásnak bevett vallássá nyilvánítása tulajdonképpen egy tényleges állapot legalizálása volt, ő már ténylegesen kvázi bevett vallásként szerepelt és ennek a tényleges állapotnak voit a legalizálása maga a törvény, amely az izraelita vallást bevett vallásnak nyilvánította. Ezt teljesen kifejezi az akkori közoktatásügyi bizottsági jelentés, amely a következőket mondja (olvassa): »Ennek a tényleges állapotnak adja meg úgyszólva a végleges szentesítést a jelen törvény egyrészt azáltal, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek sorába célozza felvenni az izraelita vallásfelekezetet, azon felekezetet, mely elsőnek állította fel az egyistenség nagy elvét.« Ezt mondta az akkori közoktatásügyi bizottsági jelentós. Ez az egyik kérdés, amelyet erre vonatkozólag előadni óhajtottam, megállapítván tehát, hogy a mélyen t. miniszter úr indokolása eltér az akkori és addigi helyzetnek az ismertetésétől, mert az akkori t helyzet kényszerítően követelte ennek a kérdésnek ily módon való rendezését. A másik kérdés, amely az elismert vallásokkal kapcsolatban felmerül, a következő. Maga a törvény az 1895 : XLIII. te. a második fejezetében a következőket mondja (olvassa): »TT. fejezet. A jövőben törvényesen elismerendő vallásfelekezetek.« Tehát maga a törvénycikk nyíltan kimondja, hogy a jövőben törvényesen elismerendő vallásfelekezetekről van szó és a törvény miniszteri indokolása egészen pontosan megállapítja, hogy a törvényhozás mire gondolt ebben az esetben. Azt mondja (olvassa): »A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény nem lehet egyéb, mint azon felekezeteket is részesíteni bizonyos jogokban:, amelyek eddig semmiféle joggal nem bírtak. Ismeretes ugyanis, hogy mai jogállapotok mellett a törvényesen be nem vett keresztény vallásfelekezetek semmiféle testületet, mint jogi személyt nem képezhetnek, tehát jogok alanyai sem lehetnek, tagjaikat pedig az állam egyszerűen olybá veszi, mintha még mindig azon törvényesen bevett vallásfelekezethez tartoznának, amelyhez ezelőtt tartoztak. Az izraelita vallásfelekezet ellenben, mint fentebb kifejtetett, az állammal szemben tényleg ma is oly helyzettel bír, mintha már törvényesen bevett vallásfelekezet volna. Ezen lényeges ténybeli különbséget figyelmenkívül hagyni sem igazságos, sem méltányos nem volna, világos lévén, hogy az izraelita vallásnak bevett vallássá nyilvánításával csak a tényleg már úgy is fennálló állapot cikkelyezteti törvénybe és ezáltal vallásügyi törvényhozásunk egyik hézaga töltetik ki.« Méltóztatnak tehát látni, hogy az 1895-i törvényhozás nagyon alapos körültekintés, megfontolás után és az összes körülmények latbavételével állapította meg az izraelita vallásnak bevett vallássá való nvilvánítását. Igen t. Képviselőház! Igen tárgyilagos 77