Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-235
536 Âz országgyűlés képviselőházának 28 1 ez a jövőre, hogy vigyázzunk a belső rendünkre (Ügy van! Ügy van! jobb felől.), vigyáz : zunk a belső szociális rendre, hogy katonai erőnk mindig teljes mértékben érvényesüljön, iha valami történelmi sorsfordulat következik be. T. Képviselőház! Mi hozta meg a feltámadást 1 ? Meghozta honvédségünk katonai ereje, de meghozta politikai téren a magyar géniusz szellemi megnyilvánulása, amely egész Európának új irányt mutatott. A liberális Európa közepén itt volt a kis Magyarország, amely a szenvedések országútján ráeszmélt arra, hogy csakis a keresztény, nemzeti és szociális irányzat vezetheti ki ezt az országot abból a sötétségből, amelybe Trianon taszította, (Ügy van! Úgy van!) Ebben a három szóban, hogy keresztény, nemzeti és szociális, benne lappang a mai egész európai politikai életnek az a vezérszava, amely a közfességi eszmében jut kifejezésre. Ennek a közösségi eszmének, közösségi gondolatnak a gyökere tulajdonképpen abban a magyar lélekben rejlik, amely a magyar géniusz sugallatára meghonosította Európában ezt az tij politikai irányt, amelyet azonban a kis magyar nép a liberális Európában teljessé tenni nem tudott. Következik azonban ebből az a tanulsáp: is, hogy egy közösségi gondolatra alapított Európában liberális ország sem tud fennmaradni, (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! fin abban a véleményben vagyok, hogy a magyar nemzet, hogy sorsát fenntartsa, nemcsak önmagáról kell gondos.kodjék, hanem kell, hogy gondoskodjék a nemzetiségekről is, amelyek a szentistváni birodalom területén élnek. Szent István intelmei alapján nekünk minden szabadságjogot meg kell adnunk a nemzetiségeknek, amelyet gazdasági, szociális és kulturális téren megadhatunk, ugyanakkor azonban ennek a jó szívből való adakozásunknak közepette sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek a jogok sohasem fordulhatnak ellenünk (Ügy van! Ügy van!), sohasem fordulhatnak a magyar nép államalakító, államfenntartó és álíamvezető ereje ellen. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) A magyarnak kiegyensúlyozott lelkisége van és ez adja meg a magyarnak azt az igazságos érzelmet, tudatot és akaratot, hogy nemcsak magának, hanem nemzetiségi testvéreinek is^ jót akar nyújtani ebben a hazában. És mit várunk mi ennek ellenében? Azt várjuk, hogy ezek a nemzetiségek, midőn átveszik tőlünk ezt a természetes ajándékot, amely nekik a népjog alapján is jár, amelyet azonban más népek meg szoktak tagadni, de amelyet a magyar soha meg nem tagadott, mondom, ezek a nemzetiségek hűek legyenek a magyar államgondolathoz, állameszméhez, a magyar törvényekhez, mert a magyar jóság csak addig tart, amíg a magyar erőt meg nem támadják, (Ügy ran! Ügy van! Taps.) T. Képviselőház! Ezeknek a területeknek lakói, amelyek most visszatérnek a hazához, idegen uralom alatt a magyar hazafiság érzelmeihői bizonyára igen sokat veszítettek. Ezt a nemzetiségekre vonatkoztatva mondom, mert hiszen a magyarság ott megállta a helvét és a legnagyobb idegen nyomás alatt is mindent megtett az ő magyarságának fenntartására. I>e a nemzetiségektől azt várjuk, hogy itt a magyar hazában, ebben a magyar légikörben, a magyar géniusznak és a magyar szellemnek a kisugárzásában, amint a múltban átvették . ülése 19 M december 16-án, kedden. I ezt a magyar patinát az ő nemzetiségi lelkükre, ugyanúgy alakuljon most is ki ebhől a nemzetiségi érzületből és magyar érzésből egy nemes ötvözet, amely erős fém és abból erős i'egyver legyen velünk együtt küzdve minden ellenségünk ellen. T, Képviselőház! Én nagy örömmel hallottam mind a kormánypárt illusztris szónokától, mind a többi szónokoktól a visszhangját a nemzeti szocialista pártok ama közös álláspontjának, amely szerint a képviseletnek ez a módija, amelyet ez a törvényjavaslat előír, bár czidőszerint helyes és indokolt, a legrövidebb időn belül felcserélendő a választás kiírásával s elrendelésével és az ennek alapján beküldendő képviselők képviseletével, mert a magyar alkotmány, a mai parlamentáris alkotmány szelleme is, de az ősi magyar alkotmány is azt kívánja, hogy a nép maga küldje be az ő képviselőjét abba a tanácskozó testületbe, amely felette és róla határoz, a törvényeket hozza. T. Képviselőház! Én arra kérem a kormányt, hogy amint ennek csak a lehetősége is megnyílik, mihelyt a rendkívüli idők elmúlnak, rendelje el ezeket a választásokat, mert a mai helyzet bizonyos partikularizmust mutat és azt az unifikációt, amelyet mindnyájan akarunk, hátráltatja. Van rá precedens, i Képviselőház, hogy egy országrész időközben választott. Ez volt a tiszántúli választás 1920-ban, amikor a románok onnét kivonultak és amikor ott egy utólagos, időközi választással egy egész országrész választotta meg képviselőit s azok a képviselők beleilleszkedtek az akkori már meglévő parlamentbe. Kérem, hogy ezt ast alkotmányos képviseletet a kormány mielőbb valósítsa meg. T. Képviselőház! Én úgy érzem, hogy egy a családból régen elveszett, de mindig visszavárt gyermek érkezett haza, akit a legnagyobb szeretettel és örömmel fogadunk és akit soha többé nem fogunk elengedni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ügy érzem, hogy Szent István koronájának egy gyönyörű ékköve, amely elveszett, íme megtaláltatott és méltó helyére illesztetett. (Ügy van! bal felől.) Ezt az ékkövet örökké meg fogjuk őrizni. Ennek garanciája a magyar szellem, a magyar aka rat, a magyar nemzeti hadsereg. A törvény javaslatot pártom nevében örömmel elfoga dorn. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Tildy Zoltán! Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat üloti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ebben a törvényjavaslatban, annak minden részletéről szinte megfeledkezve ma gát az Isten iránt hálára késztető tényt tekintjük: Magyarország ősi földjéből megint visszatért egy rész. S hogy ezt a szót ki mondom, megindultan gondolok azokra a magyarokra, akik erre a drága földdarabra vérüket hullatták most és az elmúlt nehéz századok során. Amikor a magyar áildozat fekete lobogói megvillannak lelki szemeim előtt, hangsúlyoznom kell a magyar nemzet történelmi jogait nemcsak erre a most visszafért területre, hanem az egészre (Ügy van! Ügy van! Taps.), amelynek minden rögére, minden fűszálára gondolunk, amikor Magyarországol mondunk. (Ügy van! Ügy van!)
