Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-235

Az országgyűlés képviselőházának 235. Történelmi jogokat mondottam, de tör­ténelmi hivatást is értettem alatta, amelyet a magyarság a múltban betöltött, hiszen voltak századok, amikor egyedül ez a keletről jött nép tartotta itt Európa frontját kelet felé, ma gá ráhagy atottan, olykor elánul tan (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hátbatéma dottan azoktól, akiket védett. Történelmi jo­gokat mondottam és történelmi hivatást is ér­tek, amelyet a múltban betöltöttünk, s ame­lyét a jövőre abban a meggyőződésben és tu­datban vállalunk, hogy ezt a hivatást a Kár­pátok medencéjében rajtunk magyarokon ki vül senki más nem tudja betölteni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon,) T, Képviselőház! Magyarország területén egyes földrészeken változott olykor az etni kum. Ezen, a most visszátért területen is. Pusztává váltak itt földiek kegyetlen századok során, mert magyarok temetkeztek e földek alá megmérhetetlen számban, szörnyű vérhul lajtással önmagukért és az egész európai civi­lizációért. Pusztán maradtak itt a földek s vendégnépek jöttek ezekre» a puszta földekre. Ma itt és amott idegen szó hangzik az ősi magyar barázdák felett, de a föld mélyéről, a föld felett és az ég alatt zeng a magyar ál­dozat és a magyar hivatás örök himnusza. T. Képviselőház! Forró Szeretettel köszönt­jük azokat a magyar véreinket, akik vissza­tértek hozzánk. Köszöntjük más népek fiait, akik itt boldog kenyeret és meleg* otthont ta­láltak. Köszöntjük őket azzal a jó reménység­gel, hogy szívük mélyéig tisztában vannak azzal, hogy Magyarországra jöttek vissza 6 hajlandók vállalni a magyar sorsot jó időkben és nehéz napokban egyaránt a maga teljessé­gében. Köszöntjük azokat a magyar véreinket, a küknek itt tudtunk újra hazát és otthont adni, akik a Bácskába jöttek vissza me&sze keletről, idegenből hozzánk. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Húsz esztendeje tartó nehéz utunkon ez a törvényjavaslat szép és boldog állomás, de ne felejtse el senki, hogy utunkat nem végeztük be, még úton vagyunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor ezt mondom, úgy érzem, hogy mindnyájunk szí­véből, magyarok (szívéből két fohász száll az ég felé. Az egyik az, hogy ezen az úton. amely még előttünk van, adjon az Isten nekünk tiszta látást, tiszta, hamisítatlan magyar öntu­datot (Ügy van! Ügy van!), adjon az Isten ne­künk nagy dolgainkban itt benn ió egyessé­get (Élénk helyeslés és taps a .jobboldalon és a középen.), adjon akanatot, elszántságot és erőt ennek a nemzetnek, hogy az utat majd jól végezhesse be. (Helyeslés.) T. Ház! Fohász száll az ég felé ma min­den magyarok szívéből, hogy annak, aki ben­nünket eddig vezetett, a magyarság egyetlen 'gaz, jó és hű vezérének, Magvarország Kor­mány zójánaik adjon az Isten egészséget é*s erőt ennek a nemzetnek további vezetésére. (Hosz­szantartó élénk éljenzés és taps. A képviselők helyükről felállva ünneplik a kormányzót.) T. Ház! A törvényjavaslatot természetesen örömmel és boldogan elfogadjuk. (Éljenzés és taps a jobboldalon és középen.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Klein Antal! Elnök: Klein Antal képviselő urat illeti a szó! Klein Antal: Tisztelt Ház ! Nem . mint egy politikai párt hivatalos szónoka szólalok fel, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. illése 19 hl december 16'-án } , kedden.. % 537 mert pártonkívüli vagyok, mégis úgv érzem, kötelességem nekem is felszólalnom. Erre a felszólalásra az ad nekem jogcímet, hogy az a terület, amelynek visszatérését ma itt ünnepel­jük és törvénybe iktatjuk, az én szülőföldem (Éljenzés a jobboldalon.) s annak a népnek egy nagy csoportjában, amely népet ma vissza­hozunk a fczentistváni magyar birodalomba, ott élnek az én atyafiaim s ott él az a nagy német népcsoport, amely Bácskában olyan nagy számban van képviselve. Ez a szülőföld késztet engem arra, hogy felszólaljak, hadd lássa és hallja Bácska népe, hogy a magyar törvényhozásban a csonka haza is megbecsülte az Ő fiait, a csonka haza is megosztotta velük szűkreszabott kenyerét és odaadta azoknak a német népospportbelieknek, akik a Bácskából kiüldözve idejöttek. Engem éppen a magyar­ság küldött ide a magyar törvényhozásba azért, hogy a mai napon innen szóljak, hogy bácskai rokonságom s az én bácskai népem hallja milyen sorsunk van itt nekünk. (Taps.) Az én szülőfalumban, Bácskában, ott van­nak azok a sírok, amelyeik magukban foglal­ják azokat az ősöket, akik 200 évvel ezelőtt bejöttek és egymásután odavátndoroltak abba a temetőbe. Azok a sírkövek beszélnek, saxa loquuntur, azok a sírkövek azt mondják, azt regélik, hogy Magyarország türelmek volt, lovagias volt az ő nemzetiségeivel szemben. (Taps.) Azok a bácskai sírkövek ezt regélik, mert Bácska a viharok országútja volt. A tö­! rökdúlás 150 esztendeje alatt kipusztult onnan I a magyar. Ezek elvándoroltak, elestek ,vagy rabszíjra fűzve elvitték őket s akkor Bécsből irányítva betelepítették t a Bácskát, amely Bácska erősen nemzetiségűvé lett. Nemzeti­ségi megoszlása az 1914-es állapot szerint olyan volt, hogy csak relatív többséggel bírt a magyarság. 300 ezer magyar, 200 ezer né­| met, 150 ezer szerib, 50 ezer bunyevác, 30 ezer sokác, 10 ezer rutén és tót, körülbelül három­negyedmillió ember népesíti be ezt a terüle­tet, amelyből a legszebbet, a legértékesebb területet — hogy úgy mondjam — a mi faj­I tank, a mi népünk foglalja el. Jókainak egy | magyar nábobról szóló regénye azokról, szól, akik, ma is ott abban a boldog Bácskában bír­ják azt, amit a szerb és jugoszláv éra alatt soha elérni nem tudtak, (ügy van! a jobbol­! dalon.) Éppen azért úgy érzem, hogy mint ! Bácska fiának, az én hálámnak, is oda kell szállnia az egek Urához, örömkönny ékkel, esdve és hálát mondva neki, hogy megérhet­tem azt a napot, hogy szülőföldem ismét yisz­szatért Szent István birodalmához. (Éljenzés és taps.) Hálám és köszönetem elsősorban a legelső magyar emberhez száll, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. —• A képviselők helyükről felállva ünneplik a kormányzót.) aki szeretet­tel fogadta keblére és atyai szívébe a nemze­tiségeket s akinek betegágyát az utóbbi na­pokban is lélekben milliók és milliók állták körül, hogy imádkozzanak az Égek Urához: Tartsd meg őt nekünk sokáig! Én nem tartozom a kormánypárt soraiba. de hálánk és köszönetünk erről az oldalról ! igenis, a kormánynak is szól az ő nagyon j helyes külpolitikai vonalvezetéséért. (Egy j hang a jobboldalon: Tárgyilagos beszéd!) En ezt erről az oldalról ki kell, hogy jelentsen), (Taps a jobboldalon és a : középen.). mert ügy érzem, hogy igenis, helyes a kormány külpoli­tikai vonalvezetése; ezt feltétlen el kell is­74

Next

/
Oldalképek
Tartalom