Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-235

Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 19 Ul december 16-án, kedden. 53Ő ugyanakkor Bánk bánból, az ő meleg, úri és mégis öntudatos, végtelen becsületességéből egyaránt. Csak az alakoskodás, a képmutatás, a színlelés, az álnokság, soha nem tartozhatott hozzá, vagy ha igen, s ez is előfordult, nem volt lélekben sohasem magyar. (Ügy van! XJgy van!) A Délvidék tekintélyes része ma jogilag visszatért a Balkánból, amelynek szokásai, erkölcsei, sajnos, nagy lépésekkel törtek előre észak felé. Az ottani lakosság 23 éven át élt ebben a légkörben. Ügy láttam és tapasztaltam, hogy a magyarság megedződött az ő nenizetszeretetében és a balkáni fanatizmusból ezen a síkon sajátított el értékes tulajdonságokat, amelyek elvegyülve a magyar kollektivummal, értékes szint adhatnak a magyar arcnak, A magyar ember az ő egyéni becsületét sohasem tudta elválasztani a nemzeti becsület mértékétől. Ez tíidta megkülönböztetni a Balkánon élő magyart is •attól a környezettől, amelybe belekényszerítették. A magyar ember őszintén, becsületesen kiáll, nem keresi a búvó zugokat. Erre az őszinte, becsületes; kiállásra minden vonatkozásban szükség van. ; A magunk belső életében épúgy, mint ahogyan! kifelé tanúsítjuk ezt nagy barátaink felé. Ez! mondatja velem azt, — hozzákapcsolódva; egyrészt vitéz gróf Teleki Mihály képviselő- j társam szavaihoz — hogy az a mód, amelynek \ révén az eddig visszacsatolt területiek képviseletet nyertek a magyar képviselőházban, csak kényszerkörülmények által indokolható,; és azonnal módot kell találnunk arra, mihelyt az akadályok elháríthatok, hogy népképvise-; Mi alapon, tehát választás útján cseréltesse-: nek fel ezek a mandátumok. Én úgy kép- ! /elem, hiszem és vallom, hogy a nemzet életé- ; ben, tehát mindenkori jelenében van egy oltár, amely joggal elvárja minden magyartól egyaránt, akármilyen magas pozícióban i legyen, akármilyen kis körben is éljen, hogy néha odamenjen ahhoz az oltárhoz és a maga I áldozatát oda letegye. Ebben a ma formálódó, vajúdó belső magyar életben, a jövőben igen nagy szükség lesz erre az áldozatkészségre, hogy mindenkor ne egyes magyar emberek, hanem maga az egész nemzet legyen az igazi győztes. T. Ház! Ebben a szellemben fogadom, el a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség nevében a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: Tauffer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! A nyilaskeresztes párt részéről nagy lelki megelégedettséggel, örömmel és boldogsággal szólalok fel e törvényjavaslat mellett, amelyet igaz lélekkel, igaz magyar hazafiúi lélekkel elfogadunk. Részt veszünk a nemzetnek e nagy örömében, amely immár negyedszer köszöntött ránk, részt veszünk ebben a nagy örömben, amely megerősít bennünket abban a tudatban, hogy a Kárpátok medencéjében a magyar hivatás, amiként megszerezte volt ezt a földet, úgy megtartja, vezeti ezt az államot és mindig meg is védelmezi. Ebben a lélekben köszöntöm Bácska visszatérő fiait, annak a Bácskának a fiait, amely.a legdúsabban termi Isten áldását. Köszöntöm a baranyai háromszög fiait, amely baranyai háromszöget Trianonban annak szánták, hogy azon mint hídfő-álláson keresztül támadja meg majd az ellenség a magyarságot és Magyarország szívét. Köszöntöm a Zrinyiek földjét, amely földről a Zrinyiek szelleme, a magyar katonai szellem és a magyar kultúra szelleme árad felénk. T. Képviselőház! Hálával kell azonban megemlékeznünk mindazokról, akik nekünk módot nyújtottak ehhez a nagy nemzeti örömünnephez. Hálával emlékezem meg elsősorban a legelső magyar emberről, a kormányzó úr ő főméltóságáról, vitéz Horthy Miklósról. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A Ház tagjai felállva ünneplik a kormány zót.) Az ő tettereje, előrelátása és magyaros megérzése teremtette meg a nemzeti hadsereget, a mai honvédség elődjét és fejlesztette a honvédséget, amely egyedül tette lehetővé azt, hogy ez a nemzet megint mint erőtényező szerepeljen Európában. Ez az erőtémyező tette lehetővé azt, hogy a szentistváni birodalom megszaggatott teste immár ismét az épülés során halad. Hálával emlékezem meg a honvédségről, amely ezt a négy hadak útját megtette, amely útnak eredménye az, hogy már negyedízben kerültek vissza az ország leszaggatott részei Szent István birodalmához. Lesfőképpen hálás szívvel emlékezem meg a honvédség halottairól, hőseiről, akik életüket áldozták fel ezért a szép napért. De meg kell emlékeznem a nagy Német Birodalom Vezéréről, Hitler Adolfról (Általános élénk éljenzés és taps), Mussoliniról, az olaszok Ducejáról (Általános élénk éljenzés és taps), a német hadseregről, amely elöljárt a harcokban (Élénk éljenzés és taps.), kiknek zseniális munkája és csodálatos eredményei nyitották meg a magyar honvédség útját túl a trianoni határokon. T. Képviselőház! Az emlékezésnek ezekben az ünnepélyes pillanataiban ne feledkezzünk még azokról a tanulságokról, amelyeket a szomorú múltból vonhatunk le. Egy nagy nemzet, ha el is dobta fegyverét, tömegével, nagyságával még mindig • biztosíthatja állami létét, a nemzet fennmaradását, de egy kis nemzetnek a fegyver erejével kell fokoznia eleven erejét. M'ndig' ennek tudatiban élt a magyar, különösen élt a törökdúlás óta, mert azelőtt a magyar számbeli ereje arányos volt a többi nagy eurórai nemzet számbeli erejével, de a török pusztítás után is megmaradt a magyarban a katonai erény, amivel megsokszorozta a kevés magyar erejét. A nemzetek belső életének történelme osztályharcokat mutat visszamenőleg sok évezreden keresztül. Mindig a szociális feszültség állította szembe egymással a társadalom osztályait. Ha visszanézek 1918-ra, azt kell megállapítsam, hogy e nagy történelmi sorsforduló, megpróbáltatások idején az a szerencsétlenség érte ezt az országot, hogy amikor mint kis nemzet eldobta a fegyvert a kezéből, előzőleg már belső erejében, lelki erejében, gazdasági és szociális erejében megtört, mert az elmúlt időkben nem törődtek azzal, hogy sok t gazdag ember mellett igen nagy ne legyen a szegénység, márpedig, mint egy kínai közmondás mondja, ilyenkor" mindig történik valami. Ez is egyik tanulság, amelyet le kell vonnunk történelmünkből, mert a mohácsi vész előtt is ugyanez^ volt a helyzet: a szociális feszültság el gyengítette a magyart és amikor jött a történelmi sorsforduló, ezen a gyengeségen a nemzet katonai ereje is megtört, Figyelmeztető «20