Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-235

532 Az országgyűlés képviselőházának 235 ságú, naint éppen napjainkban. (Űgy van! Űgy van!) A végvári életben kováésolódott össze a szegény a gazdaggal, a haza védelmének érdekében. Ezt a mentalitást, amely a végvárakban fejlődött ki, nekünk ma is télies mértékben magunkévá kell tennünk, és kell, hogy a sorsiközösség gondolata ma minden magyar ember szívét és eszmevilágát áthassa. (Ügyvan! Úgy van! Taps.) : A törökök, elleni küzdelemben birt ez a terület igen nagy jelentőséggel :

s hogy most nemzetiségi vidékek tértek vissza, ezt részint annak köszönhetjük, hogy a törökök elő! ménekülve jöttek be ide szerbek először (Űgy van! Űgy van! jobbfelöl.) Zsigmond király idejében, majd a későbbi évtizedekben is. Viszont a törökök kiűzése után, a 150 esztendős török uralom megszűntekor vált ismeretessé, hogy milyen gyér a lakosság s akkor kezdte Mária Terézia 1762-ben ide letelepíteni a németséget, amely település a frankfurti patens után eresebb lendületet vett. Mes? kell említenem azt, hogy a szabadságharc kitörése alkalmával az itt letelepített németség egy emberként állt a magyar ügy mellé (Űgy y an! űgy van!) és a Bach-korszakban ép annyit szenvedett az osztrák uralomtól, mint a magyarság. Rá kell mutatnom arra is, hogy ezzel a törvényjavaslattal törvénybe iktatjuk Muraköz hazatérését is, és csak a legnagyobb megilletődéssel gondolhatunk arra, hogy hazánk két nagy fiának Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek és Zrínyi Miklósnak, a költőnek földi tetemei most már magyar földben nyugszanak a szentiionai Pálos-kolostorban. Nemzetiségek által lakott vidék került ide vissiza, ha azonban a történelmet nézzük, láthatjuk, hogy a magyarság már Szent István korától kezdve értett a kisebbségekkel való bánásmódhoz. Szent István király fiához, Imre herceghez írt intelmeiben foglalkozott ezzei a kérdéssel, útmutatásokat adott neki erre vonatkozólag. Utána következő többi királyunk is ilyen szellemben bánt velük, különben nem jött volna be annyi nemzetiség hozzánk. E téren azonban most a kor kívánalmainak megfelelően bizonyos mértékbeli tovább kell haladnunk. Biztosítani kell a kisebbségeknek a nyelvhasználati jogokat és nemzeti kultúrájuk fejlődésének lehetőségét, de ugyanakkor-elvárjuk tőlük a teljes államhűséget. A magyar sohasem nyomott el egyetlen nemzetiséget sem és most a sok csalódás, a sok keserűség ntán sein kívánunk semmiféle előjogot, csak azt kívánjuk, hogy a mi jogainknál, a mi jólétünknél többet ne kelljen adni másoknak, önszántunkból szívesen osztozkodunk kenyérben és jogban minden nemzsidó származású honfit társunkkal (Helyeslés.), mert a magyar állameszmének mindenkor irányító elve volt az, ami egyik legfőbb bíróságunk épületére aranynetűkkeil van rávésve: justitia est fundamentum regnorum. Húsz évi megpróbáltatás, húsz évi küzdelem és szenvedés után, amely idő alatt a megszállt területtel a csonka ország a lelki kapcsolatot mindenkor fenntartotta, hiszen az «'zeréves vérzivataron keresztül összeforrt ebben az országban nemzetiségne való tekintet nélkül mindenki, íme most együtt örvendezhetünk és együtt adhatunk hálát az Egek Urának, aki megjutalmazta húsz, éves munkánkat és megjutalmazta a magyar feltámadásba vetett rendíthetetlen hitünket. Ebből a törvényjavaslatból kitűnik ,ßz ország büszke Önérzete, de kitűnik elsősorban, iílésé 19^1 december 16-án, kedden:' hogy milyen halával, milyen ragaszkodással viseltetik a magyar honvédséggel szemben. (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon.) Nagy szövetségeseink támogatása, de elsősorban a magyar- . honvédség erejében való bizakodásunk tette lehetővé, hogy a délvidéki országrészt visszacsatoljuk. Két évtizedes munka és elsősorban a Gömbös-, Darányi-, Imrédy-, Telekiés újabban a Bárdossy-kormány nádséregfejlesztő programmja tette lehetővé;- hogy,.-,© területeket visszaszerezzük. Most, amidőn a Magyar Élet Pártja nevében, amelyhez tartozom, ezt a törvényjavaslatot örömmel fogadom el, annak á hő óhajomnak és reményemnek kívánok kifejezést adni, hogy a majd behívandó képviselőkkel együttesen, egymást megbecsülve, vállvetett munkával fog ez a Ház dolgozni az országépítés magasztos munkáján, A törvényjavaslatot él fogadom. (Általános éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Mikó Imre! Elnök: Mikó Imre képviselő urat illeti a szó. Mikó Imre: T. Ház! Az Erdélyi Part azt szerette volna, ha a délvidéki területek visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot a Ház vita nélkül fogadja el, úgy mint az erdélyi felszabadulás alkalmával tette. (Maróthy Károly: így még szebb!) A visszatérés ünnepélyességét meggyőződésünk szerint a kevés szó, de annál jobban átérzett eghangúság biztosítja a legjobban. (Helyeslés a közéven és.û jobboldalon.) Ha azonban at. Ház úgy találta jónak, hogy a Délvidék visszatérésével •••' kapcsolatban eltér az eddigi gyakorlattól és az előttünk fekvő törvényjavaslatot vita tárgyává teszi, akkor az Erdélyi Párt is szükségesnek tartja, hogy a javaslat tárgyalása során a maga hangját hallassa. (Halljuk!) T. Ház! A képviselőház, feladata ma mindössze annyi, hogy törvényerőre emelje annak az országrésznek a visszacsatolását, amelyet honvédségünk fél évvel ezelőtt szövetségeseinket is bámulatba ejtő hősiességgel és gyorsasággal foglalt vissza (Ügy van! Ügy van), és amely az ezeréves történelem és a kiontott vér jogán most már végérvényesen a mienk. (Űgy van! Űgy van!) A Délvidék visszacsatolása, nemosak az országgyűlésnek vagy egy országrésznek, ha> nem az egész nemzetnek az ünnepe. (Ügy- van! a jobboldalon.) Ezért mi törvényhozók is csak a legnagyobb tisztelettel gondolhatunk ari'a a bölcs országvezetésre, amely a trianoni haza négyszeres gyarapodásához vezetett (Űgy Ván! Ügy van!) olyan időkben, amikor más környező államok máról holnapra elvesztették területeik nagyrészét, sőt állami függetlenségüket is. Büszkén tekinthetünk főnikszként újjászületett honvédségünkre és kegyelettel emlékezhetünk meg azokról, akik a Délvidék visszacsatolását vérükkel pecsételték meg. A Bácskával, a baranyai háromszöggel és a Muraközzel ismét visszatért Szent István birodalmának egy része, mely a Botond-törzs be vonulása óta magyar volt. Az idegen hatalom huszonihároméves megszállása itt mindössze azon a kétes értékű erkölcsi jogcímen alapult, hogy a Bácska és a Bánság magyarsága pusztult ki leginkább a nyugati kultúra védelmében és a neo aquistica commissiók nem engeditek a magyarságot ^ido visszavándorolni, hanem idegenek.. számára