Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-235

áz országgyűlés képviselőházának $85. istváni országterületekre vonatkozó küldetéses magyar sors átérzésének magasztos szelleme. Ep ez okból, a mélyen t. Ház egyöntetű állásfoglalásának biztois reményében, a hosszas indokolás kötelezettsége, alól magamat felmentve érezvén, kérem, hogy ezt a javaslatot ünneplő lélekkel és egyhangú lelkesedéssel általánosságban elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tavs a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: vitéz Teleki Mihály gróf! Elnök: vitéz Teleki Mihály gróf képviselő urat illeti a szó. vitéz Teleki Mihály gróf: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) örömünnepe van ma a képviselőháznak. Ebben az ünneplésben minden egyes párt minden egyes tagja osztozik, mert huszonhárom évi elszakítottság után az ezeréves történelem és a magyar vér jogán visszakerült hozzánk Délbáoska, a baranyai háromszög és a Muraköz. Ha a magyar történelmet, ha a multat nézzük, láthatjuk, hogy igen sokszor, sőt majdnem mindig nehéz volt a magyar sors. Gondoljunk vissza Muhi pusztára, Mohácsra, Világosra, Trianonra, de gondoljunk arra is, hogy a magyar élniakarás mindenkor fel tudta poraiból támasztani a nemzetet, fel tudta építeni a romokban heverő országot. A minket ért sorscsapások közül talán éppen Trianon, a legutolsó, volt a legsúlyosabb, mert gyűlölettől szított elvakultságukban az antanthatalmak örökre meg akarták ásni a magyarság sírját és 1921 november 13-án éppen ebben a teremben kellett elfogadni a trianoni békediktátumról szóló törvényjavaslatot, amellyel Magyarországot örökre koporsóba akarták zárni. De amilyen észszerűden, amilyen igazságtalan volt ez a békeszerződés, éppen olyan vasakarattal és szorgalommal dolgozott a megcsonkított ország^ a maga feltámadásán, az ország újjáépítésén. Nem volt egyetlen magyar ember sem, aki egy pillanatig is beletörődött volna ebbe a békediktátumba (Ügy van, úgy van!), nem volt egyetlen magyar ember sem, aki hitte volna, hogy az ország megcsonkítása későbbre is fennmaradhat. Húsz éven át dolgozott az ország apraja-nagyja, hogy felemelje és megerősítse ezt az országot azért, hogy adandó pillanatban történelmi feladatát a Duna medencéjében majdan teljesíteni tudja. Ebben a munkában mindig előljárt országgyarapító Kormányzó Urunk. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Horthy Miklós volt az (Megújuló lelkes éljenzés.), aki az első perctől, Szegedtől kezdve soha nem vesztette el hitét az ország feltámadásában és minden szavával és minden munkájával azon dolgozott, hogy az országot a sötét mélységből felemelje. Neki köszönhető, hogy a trianoni gyászba sülyedt országot a mélységből fel lehetett emelni; neki köszönhető elsősorban, hogy a gyönge kis államból ma már erős hadsereggel rendelkező középhatalommá lettünk, amely hadseregre minden magyar ember büszke. (Lelkes éljenzés és taps.) De örök hálával tartozik a magyarság a két világtörténelmi politikus, Hitler és Mussolini személye iránt (Élénk éljenzés és taps.), valamint nemzeteik iránt. A németek és olaszok, akik részint szenvedő alanyai, részint becsapottjai voltak a páriskörnyéki békéknek, amint a Gondviselés által élükre állított vezéülése 194-1 december 16-án, kedden. 531 reik irányítása alá kerültek, mindjárt megkezdték azt a munkát, amely az igazságtalanságon alapuló békéli revíziójához vezetett. A vegünk együtt szenvedett Németország zseniális Führerje volt az (Lelkes éljezés és taps.), aki, amint megerősítette Németországot gazdaságilag és katonailag, tfögtön megindította a munkát az új Euiópa és az új világrend kialakítására, viszont a Duce volt az első államférfi (L,elhes éljenzés és taps.), aki látta, hogy a trianoni megcsonkító ttságból, a trianoni igazságtalanságból Magyarországot fel kell emelni, ő volt az első államférfiú, aki hangosan felemelte a szavat a magyar igazság

1 mailett. (Ügy van! Ügy van! a középen.) 1er iné szetes, hogy ilyen körülmények között szo^o;s barátság fejlődött ki Olaszország és Magyarország kczütt, mint ahogyan a régi fegyverbarátság alapján Németország és Magyarország között ez régen megvolt s a Harmadik birodalom keletkezesekor természetesen még jobban kimélyült. Mindennek egeszén természetes következménye volt az, hogy Magyarország csatlakozott a német és olasz politikához. S mit köszönhetünk ennek a csatlakozásnak? Igen t. Ház! Köszönjük elsősorban azt, hogy három éven beiül immár negyedszer tárgyalhatunk olyan törvényjavaslatot {Ügy van! ugy van!)

y amely a szentistváni birodalomnak egy részét visszakapcsolja ide s amely törvényjavaslattal kapcsolatosan a felszabadult területről behívott képviselőket itt üdvözölhetünk. Én azonban mindjárt itt kijelenteni kívánom, hogy elvi szempontból feltétlenül a választások mellett vagyok (Hetyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — ta^s balfelől.), azonban az idő rövidsége és más körülmények miatt ezt ezúttal — éppúgy, mint a másik három esetben is — megvalósítani nem lehet. Mindenesetre meg vagyok győződve róla, hogy a behívott képviselők olyanok lesznek, akik ott gazdaságilag és társadalmilag olyan pozíciókat töltenek be, hogy az ottani népnek, a népi akaratnak kifejezői és megtestesítői lesznek. Igen t. Képviselőház! Az első bécsi döntéssel kaptuk vissza a csonka ország északi íészén levő magyarlakta területsávot. Utána E

ár hónappal a honvédség fegyvereire támaszod va már visszaszereztük Kárpátalját és derek honvédségünk kitűzte a Kárpátok bérceire a nemzetiszínű trikolórt. Rá alig egy évre a baráti nagyhatalmak döntése következtében békés úton tért vissza Erdély egy része és most erre egy évre ismét összeültünk, hogy törvénybeiktassuk a Délvidék visszatértét, amely Délvidéket derék honvédségünk a Legfőbb Hadúr parancsára csatolt vissza kiváló teljesítménynyel. Meg vagyok győződve róla, hogy ezzel örökre és mindenkorra visszatértek a magyar birodalom

t kebelébe ezek a területek s hogy Bácska búzatermő földje ezután mindig Magyarországnak fogja búzáját és egyéb terményeit adni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mélyen t. Képviselőház! Amikor ezekkel a kérdésekkel kissé mélyebben foglalkozom, pár pillanatra a visszakapcsolt részek történelmére is szeretnék rátérni. A középkorban s a török veszedelem bekövetkeztekor rendkívüli jelentőséggel bírt ez a terület s a magyarság akkor Úgy, mint most is, mindig az európai civilizációért küzdve harcolt ezeken a mezőkön. A déli határ mentén fejlődtek ki azok a végvárak és itt fejlődött ki az a végvári élet, amelyben először támadt életre a sorsközösség gondolata, amely talán sohasem volt olyan nagyfontos73*