Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

526 Áz országgyűlés képviselőházának 2S4-. nem egy határozott rendelkezést adjanak ki a , végrehajtás tekintetében, a becsléseket kapcsol- I ják ki, megtelelő szorzószámot állapítsanak meg. Ha annak idején nem a zsidóbirtokossággal szemben, hanem a régi főnrak birtokaival szemben elég volt egy szorzószámot alkalmazni, akkor most miért vagyunk olyan borzasztóan knlánsak, miért kezelünk külön minden egyes zsidót és miért óvjuk őket, hogy minél nagyobb összegeket kapjanak?! Ez nem célja a magyarságnak és nem lehet célja egyikünknek sem, mert nem hiszem, hogy a túloldalon volna valaki, aki helyeselné, hogy a zsidók minél nagyobb összegeket kapjanak földjeikért. A jelenlegi megoldást tehát kapcsolják ki és gyors, radikális, a magyar fajta érdekeit szolgáló megoldást, intézkedést hozzanak. Ezekután rá kell mutatnom arra, hogy ez a probléma-komplexum, amelyet felvázoltam, ez az óriási nagy kérdés, amely itt előttünk megoldatlanul áll, a jelenlegi földmívelésügyi minisztériumnak a kezében, annak az organizációnak a kezében, amelyről hallottuk a véleményt, egyáltalában nem olyan kézben van, amely a kérdést komolyan meg tudná oldani. Azt pedig egyenesen végzetesnek tartjuk, hogy a különböző polgári bíróságokkal egyetemben intézzék a kérdéseket. Nekem az a tiszteletteljes nézetem, hogy Magyarországon, ahol a föld többé nem probléma — ezt már leszögeztük és mindenki megfogadta — ahol a föld a magyar fajtának a létalapja, egyenesen törvényes rendelkezés kell arra, hogy a földnek bármilyen eladása vagy; bérletbeadása csak egy központi szerv hozzájárulásával és tudtával legyen lehetséges, mert az alsóbb fokú szerveknek, a községi mezőgazdasági bizottságoknak, vagy a vármegyei gazdasági albizottságoknak a határozatai, jóváhagyásai egyáltalában nem nyugtatnak meg bennünket. A legszomorúbb és a legszörnyűbb visszásságokat tapasztaljuk. A bérleti szerződések rendezése is idetartozik. Minden néven nevezendő birtokügynek elintézését tehát ma egy központos szerv kezébe kellene letenni. Ennélfogva az a javaslatom, hogy a földkérdés megoldására egy teljesen független bíróság létesítése mellett egy hivatalt, egy földhivatalt állítson fel a kormányzat azért, hogy egyetlen talpalatnyi magyar föld se kerüljön hívatlanok kezébe akár bérlet, akár pedig egyéb formában. Ennek a nagy problémának a megoldását ma nem látjuk, amikor bárki vásárolhat földet. És szomorúan kell megemlékeznem újra arról, hogy ebben a rendszerben lehetséges csak az, hogy a miniszter úr jóváhagyta a Kereskedelmi Bank ötezer holdas birtokvásárlását és ne adj Isten, hogy választ kapjunk a kérdésünkre, pedig azt hiszem, valamennyien tudjuk, hogy nem a Kereskedelmi Banknak van joga ezekre a tolnamegyei földekre, amelyekről Ravasz László ilyen kiáltást küldött a magyarság felé, ahol egy-egy falu eltűnik a magyarság' köréből és ott a Kereskedelmi Bank vehet földet. Erre sem válasz, sem ellenőrzés nem jött, sőt fellebbezésre sincs lehetőség. Ez nem a földkérdés megoldása. Ezért kérem, hogy minden politikától függetlenül, a politikai élet atmoszférájából kiemelve, egy teljesen független szakbíróságot és egy vele együtt működő lebonyolító hivatalt létesítsenek, ahova minden talpalatnyi magyar föld intézése oda kerül és ne a vármegyék úri közönségének érdekei, vagy a zsidó befolyások alatt lévő mit tudom én milyen érdekek érvéülése iUh-L december 12-én, pénteken: t uyesüljenek, hanem egyedül és kizárólag a magyar fajnak, a magyar parasztságnak az érdekei. Miután ezt ebben a javaslatban nem látom, hanem csak egy negatív intézkedést látok benne, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbalodalon, A szónokát üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Kíván ínég valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök lír kíván szólni. Bárdossy László miniszterelnök: T, Ház! Van szerencsén a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Kérem a törvényjavaslat kinyomatását és a Ház tagjai között való szétosztását. A házszabályok 130. §-ának (1) bekezdése értelmében egyúttal tisztelettel bejelentem, hogy a r törvényjavaslat tárgyalásának tartamára előadóul Gajzágó István helyettes előadóul pedig Stitz János képviselő urat kértem fel. Kérem, hogy a törvényjavaslatot részletes tárgyalás céljából a közjogi és pénzügyi bizottsághoz utasítani és annak tárgyalására a sürgősséget kimondani méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszterelnök úrnak az előadókra vonatkozó előterjesztését tudomásul veszi. A javaslatot annakidején részletes tárgyalás céljából ki fogjuk adni a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságoknak. A miniszterelnök úr a javaslatnak napirendre tűzésére vonatkozóan a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Az igazságügyminiszter úr kivan szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magáról a törvényjavaslatról, amely most tárgyalás alatt áll, kevés a mondanivalóm, mert hiszen az előadó úr igen szépen, világosan és kimerítően ismertette ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm neki azt is, hogy elismeréssel, méltó elismeréssel szólt az Ofb. működéséről. T. Ház! Erről a javaslatról a felszólalt képviselőtársaim tulajdonképpen nem beszéltek. A javaslat kapcsán beszéltek nagyon sok érdekes kérdésről, így Piukovich József igen t. képviselőtársam jogtörténeti fejtegetéseit nagy érdeklődéssel és mondhatom élvezettel hallgattam. Látszik, hogy nagyon belemerült eme a kérdésbe és valóban igen helytálló és szép példákat hozott fel amellett az argumentum mellett, hogy tartassék fenn valamilyen olyan bíróság, vagy földhivatal, amely a jelenlegi rendszernél, amint kifejezte magát, a jelenlegi eszközöknél és a jelenlegi szerveknél jobban és helyesebben hajtja végre a földbirtokpolitikai törvényeket. Körülbelül ugyanerre a konklúzióra jutott Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam is, aki ugyan nein ilyen jogpolitikai vagy jogtörténeti fejtegetésekkel, de mindenesetre igen érdekes földbirtokpolitikai fejtegetésekkel támasztotta alá az indítványát. Méltóztassék azonban megengedni nekem, ha azt mondom, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kapcsán nem dönthetünk semmiféle ilyen messzemenő kérdésről, sem arról, hogy fenntartassék-e az Országos Földbirtokrendező Bíróság, igen vagy nem, mert ez is már eldöntött kérdés. (Piukovich József: Ez a baj!) 1928-ban döntötte el a törvényhozás bölesesége, s azóta