Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

616 Az országgyűlés képviselőházának des bíróságra, a királyi törvény székre vagy járásbíróságra bízza az elővásárlási jog gyakorlásával vagy elidegenítő ügyletek vagy haszonbért szerződések jóváhagyásának megtagadásával kapcsolatban felmerülő kárterítési vagy egyéb magánjogi viták elintézését abban az esetben, ha ezeknek a vitáknak elintézése eddig a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe nem tartozott vagy ez a javaslat az ítélőtáblák hatáskörébe nem utalja ezeknek a kérdéseknek eldöntését. A javaslat 6. §-a szabályozza a királyi ítélőtáblák hatáskörét a panaszjog tekintetében. A földmívelésügyi miniszter azon határozata ellen, amellyel elővásárlási jogot gyakorol, amellyel ingatlanokat elidegenítő ügyletek jóváhagyását vagy haszonbérleti szerződések tudomásulvételét megtagadja, panasznak van helye az illetékes királyi ítélőtáblához, és panasznak van helye a földmívelésügyi miniszter azon határozatai ellen is, amelyekkel az elővásárlási jog gyakorlása esetén vagy az adásvételi szerződések átvétele esetén az ellenértékét megállapítja vagy pedig a haszonbérleti szerződések átavétele esetén a haszonbérleti szerződések feltételeit módosítja. A javaslat 7. §-a,a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására alakult szövetkezeteknek hatósági jogkört biztosít olyanformán, mint ahogy az adóhivataloknak van egy bizonyos jogköre, azt a jogkört tudniilik, hogy ennek a Lebosz.-nak cégszerüleg aláírt tartozási kimutatásai alapján a telekkönyvi hatóságnál a zálogjog bekebelezése kérhető, s az ilyen kimutatások bekebelezésre alkalmas okiratoknak minősülnek A javaslat 8. §-a a budapesti központi királyi járásibíróságnak biztosítja azt a hatáskört, hogy az Országos Földbirtokrendezési Bíróságnak korábban meghozott és vagyoni marasztalást képező határozatai alapján a végrehajtást a budapesti központi királyi járásbíróság rendeli el, természetesen azzal a korlátozással, hogy az a hatáskör nem érinti a már ismertetett és a Lebosz.-nak nyújtott hatósági jogkört. A javaslat 9. §-a az Országos Földbirtokrendező Bíróság irattára tekintetében intézkedik akként, ahogy azt a földmívelésügyi miniszter őrizetére bízza, a 10. §. pedig az Országos Földbirtokrendezési Alap sorsáról intézkedik akiként, hogy ennek az alapnak a készpénzvagyona a Tagosítási Alapot illeti, egyéb vagyona pedig az Országos Telepítési Alapot fogja illetni. Végül a javaslat 11. §-a végrehajtási rendelkezéseket tartalmaz. Mélyen t. Ház! Ezekben voltam bátor a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot ismertetni. Most hátra van még egy feladat számomra és pedig az. hogy az Országos Földbirtokrendezési Bíróságnak közel 20 évi munkásságát, működését méltassam. Ezt a méltatást elvégezte már a törvényjavaslat miniszteri indokolása is, amely számszerű adatokkal mutat rá arra, hogy ez a bíróság milyen fontos és érdemleges munkát végzett. (Mayer János: Kolosszális munkát végzett!) Megemlíthetjük ugyan azt, hogy az 1920. évi XXXVL te. és természetesen ennek végrehajtása is — mert hiszen a végrehajtás is csak a törvény keretein belül történhetett — talán nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket ehhez a törvényhez a törvényhozás is és a magyar társadalom is fűzött, azonban ennek a legkevèsbbé volt oka az Országos Földbir'B.'h ülése 19H december 12-én, pénteken. tokrendező Bíróság; ha ez a probléma az 1920. évi XXXVI. tc.-kel ós az Országos Földbirtokrendező Bíróság működésével nem oldatott meg, annak oka az, hogy éppen a végrehajtás idejében nagyon változó viszonyokat, átmeneti viszonyokat éltünk és legkevèsbbé a bíróság jószándékán, tudásán, szociális érzékén, ügybuzgóságán, vagy munkásságán múlt az, hogy a kívánatos eredményeket száz százalékban elérni nem lehetett. Mindenesetre ez a bíróság a működésével öregbítette azokat a bírói erényeket, amelyek a magyar bíróságnál általában, talán világszerte ismeretesek és ez a bíróság semmiesetre sem csökkentette azt a színvonalat, amelyen a magyar bíróság minden időben állott. Egy még ma is életben lévő — e pillanatban még életben lévő — és működő bíróságról ennél tágabb keretben kritikát gyakorolni sem hivatva, sem feljogosítva nem érzem magam. Az a nézetem, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság működésének mérlegét majd az utókor és a történelem fogja tárgyilagosan lemérni és megállapítani. (Úgy van! a jobboldalon.) Az előadottak alapján mély tisztelettel kérem, hogy a törvényjavaslatot általánosság" ban a bizottsági részleges tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok sorából? Spák Iván jegyző: Piukovich József! Elnök: Piukovich József képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! Az előadó úr előadását nagy figyelemmel hallgattam végig, azonban annak végső konzekvenciáját nem tudom magamévá tenni, mert éppen ebben az előadásban olyan ellentéteket látok, melyek nem teszik részemre lehetővé, hogy ezt csupán egy adminisztratív, egészen egyszerű és talán szükségszerű törvényjavaslatnak lássam. Ügy érzem, itt nemcsak arról van szó, hogy mi egy intézményt egyszerűen megszüntessünk, mert hiszen az előadó úr is igen helyesen 1894 óta történelmi távlatból vizsgálta az egész földkérdést Magyarországon és természetes, hogyha ilyen történelmi távlatból nézzük, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ez a probléma még ma sines befejezve. (Mayer János: Sohasem lesz befejezve.) Éppen ezért úgy érzem, hogy semmiképpen sem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt az Országos Földbirtokrendező Bíróságot, amelynek a megszüntetésére való javaslat itt van, megdicsérjük és szépen megszüntessük. A.Z az érzésem, hogy ezzel az egész földbirtokreform-kérdéssel kapcsolatban optikai játék Folyik. Azt látom, hogy a nagyítás és kicsinyítés különös optikai hatásai vegyülnek össze, különösen az utóbbi hetekben a parlament atmoszférájában. Láttunk olyan törvényjavaslatokat, amelyeknél a nagyítás dominált inkább és itt meg viszont úgy látom, hogy ezt a kérdést leikicsinyítettük olyan, szűk körre, hogy az ember szinte azt szeretné érezni és hinni, hogy egy aktával állunk szemben. Az én megítélésem szerint akkor, amikor azt látjuk, hogy a nagyítás és kicsinyítés szabályai igen gyakran érvényesültek s ebből bizonyos ferdítések és igen súlyos félreértések is keletkeztek, teljesen indokolatlanul, — itt csupán csak Imrédy Béla képviselőtársam beszédére kívánok mutatni — az az érzésem, hogy nekünk ezt a törvényjavaslatot teljes: tárgyi-