Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

Az országgyűlés képviselőházának 23%. lagossággal és a maga való helyzetében kell ismertetnünk és arról véleményünket elmondanunk. T. Ház! Maga a törvényjavaslat rendelkező részében lényegében hatfelé osztja azokat a hatásköröket és feladatokat, amelyeket az Országos Földbirtokrendező Bíróság teljesített. Ugyanakkor az általános indokolásban azt kell olvasnunk, hogy ennek a rendelkezésnek azért van értelme, mert így alkalmas újabb formába tereljük az egész földbirtokpolitikai kérdést, sőt az általános indokolás szükségesnek tartja rámutatni arra, hogy célszerű is, hogy alkalmas újabb szervekre bízzuk a földbirtokreform problémáit. Ha pedig a részletes indokolást nézzük, akkor meg kell állapítanunk azí, hogy itt olyan szempontok érvényesülnek, amelyek például az összhangot küldik előre, ezenkívül a kezelés egyszerűsítéséről beszélnek, sőt az igazságügyminiszter úr olyan messzire megy, hogy itt a megtakarításokat is szükségesnek tartotta az indokolásban felemlíteni. T. Ház! Nekem az az érzésem, hogy ebben a habitusban, ebben az öltözetben ez a törvényjavaslat valóban egészen egyszerűnek tűnik fel és talán szőrszálhasogatásnak gondolhatnák sokan, hogy mit kell ilyen törvényjavaslaton vitáznunk, hiszen már az elvi kérdések eldőltek 1928-ban. Tulajdonképpen a vitának itt semmi értelme sincs, tisztán formalitás az egész, úgyhogy kár egy szót is pazarolni az egész kérdésre. Méltóztassék megengedni azonban, hogy én ne egészen ilyen egyszerűnek tekintsem ennek a kérdésnek elintézését. Nagyon jól tudjuk, hogy a törtvényeket az élet szüli, az életviszonyok kényszerítik az illetékes kormányzati tényezőket, hogy bizonyos életmegnyilatkozások szabályozására vagy pedig azok javítására, irányítására megfelelő törvényes intézkedéseket hozzanak. Ha most azt kutatom, hogy vájjon milyen a háttere például az 1928:XLI. tc.-nek, amely kimondja, hogy három év múlva meg kell szüntetni az Országos Földbirtokrendező Bíróságot, ha ennek hátterét nézem, tehát magát az életet és nem ez a törvényt, akkor meg kell állapítanom, hogy ebben a korban élte Magyarország a Bethlen-féle konszolidációs életet. 1926-ban kaptuk mi azt az óriási külföldi kölcsönt és ugyanabban az időben azt láttuk, hogy a gazdasági, közelebbről a mezőgazdasági élet néhány évi fellendülés után fokozatosan fejlődik vissza, sőt, igen tragikus helyzetbe is jut. Ha csa<k a búza árát hozom itt példának, akkor megállapíthatom azt, hogy 1926-ban, amikor a külföldi kölcsön ideérkezik, a búza ára 31.50 pengő, 1928-ban 29 pengő, 1930-ban 19 pengő és 1932-ben 8.50 pengő. Méltóztassék elhinni, hogy a háttér kutatása és az egész milieu, a környezet ismerete egy ilyen törvényjavaslat megszületésénél nem egészen közömbös. Nekem az az érzésem és lekaláhb is vannak olyan indokok és bizonyítékok, amelyek azt igazolják, hogy 1928-ban már nem volt olyan fontos kérdés Magyaraországon a föld'birtokreform. Abban az időben hajlamosak voltak az illetékes felelős tényezők is arra, hogy kijelentsék: kérem, a földbirtokreform kérdését megoldottuk. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a konszolidációs kor után következő súlyos gazdasági krízis nemcsak azokat döntötte szerencsétlenségbe, akik a Nagyatádi-féle földreformnak, mondjuk, előnyeiben részesültek, hanem régi, kipróbált és gazdaságilag kiegyensúlyozott KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 19U1 december 12-én, pénteken. 517 emberek is a tönk szélére jutottak, sőt közülük nem egy tönkre is ment. Éppen ezért, ha most ezt a javaslatot vizsgálom, amely az Országos Földbirtokrendező Bíróság végleges megszüntetését vette tervbe, akkor úgy érzem, nemcsak az 1928-as kereteket és környezetet kell vizsgálnom, hanem elsősorban azt kell vizsgálnom, hogy a Nagyatádi-féle törvény milyen viszonyok között és milyen hangulatban született meg. Tessék elgondolni, hogy a hosszú világháború, a forradalmak s a döbbenetes és szégyenteljes kommunizmus után nem lehetett kitérni ez elől és nem lehetett gondolkozni azon, mert nem volt idő rá, hogy egy klasszikus törvényt hozzunk, hanem az volt a lényeg, hogy a jogos kívánságokkal fellépő és sokszor talán nyugtalan érzésekben élő magyarságot minél gyorsabban bevezessük a földbe. (Mayer János: Próbálta volna valaki meg- nem csinálni

I) Amikor ezt a helyzetet és ezt a környezetet tudomásul vesszük, akkor méltóztassék megengedni, hogy ennek a nagy nemzeti ügynek, ennek a nag'y sorskérdésnek tulajdonképpeni lényegét néhai Teleki Pálnak azokkal a szavaival világítsam meg, amelyeket 1920 október 20-án mondott a parlamentben. A következőket mondotta (olvassa): »Olyan szervet kell a földbirtokrendezés kérdéseinek megoldásánál biztosítanunk és felállítanunk, amely a napi politikától, a közhangulat hullámzásától és a kormánytól teljesen független, nagy tekintélyű«. T. Ház! Ezek voltak azok az alapprincipiuínok, amelyekből megszületett Magyarországon az Országos Földbirtokrendező Bíróság. És ha most azt látom, hogy ennek a bíróságnak megszüntetésére nézve a javaslat általános indokolása a következőképpen szól (olvassa): >>Az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszüntetésével egyidejűleg el kell ismerni, hogy ez a bíróság az 1920:XXXVI. törvénycikkel kezdeményezett földbirtokrendezés végrehajtása (Során a reábízott feladatokat töretlen utakon járva, súlyos nehézségeket legyőzve, eredményesen teljesítette és a nemzet életében maradandó hatású érdemeket szerzett«, mondom, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ezt az indokolását ismerjük és néhai gróf Teleki Pál imént idézett szavaival összevetjük, akkor vai lahogyan az az érzésünk, hogy itt valóban komoly, határozott és elszánt szándék jelentkezett a földbirtokrendezés kérdésében a kommün utáni nyugtalan időkben. Nézzük csak meg közelebbről, amire az indokolás is igen részletesen rámutat, hogy mit is végeztek ezen a téren. Azt látjuk, hogy mintegy 260.000 házhelyet osztottak ki és majdnem 1,300.030 katasztrális holdat fordítottak földbirtokpolitikai célokra. (Mayer János: Nem lehet lekicsinyelni!) Ha most 1921-et — tudniillik 1921 július 20-án kezdte meg működését az Országos Földbirtokrendező Bíróság — összehasonlítom a mai időkkel, tehát kereken 20 esztendőt veszek figyelembe, akkor azt kell megállapítanom, hogy 13.000 házhely és 60.000 katasztrális hold terület esett a bíróság egyévi működésére. (Incze Antal: Még ezt a tempót sem tartjuk jónak!) T. Ház! Természetesen, amikor ezeket lá; torn, nem tudok megfeledkezni azokról a közi vétlen impressziókról sem, amelyeket abban az j időben mint kalocsai szolgabíró szereztem I Felesleges hangsúlyoznom, hogy éppen egy I olyan járásban szolgáltam, ahol a nagybirtok ! nem volt ismeretlen fogalom 1921-ben és nem ' ismeretlen 1941-ben sem. Láttam azokat a ke2; '.....,. .,71