Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

496 Az országgyűlés képviselőházának £33, ülése 19Uí december lí-én, csüiörtökön.. költségvetési beszédében sokkal határozottabban nyilatkozott meg, mint ahogy megnyilatkozik a, törvényjavaslat indokolása. Ez nem azt jelenti, mintha valami ellentét volna ebben, miután, mint mondottam, az egésznek premiszszája a közigazgatási reformtervezet s attól függ azután a mostani törvényjavaslat szőnyegrehozatal. Arra céloztam közbeszólásommal, hogy a belügyminiszter úr november 124 költségvetési beszédében azt mondotta, hogy (olvassa): »Van még sok egyéb szempont is, amely szükségessé tette az egész reformtervezetnek újravágó megfontolását és átgondolását. Ez most megtörtént, a javaslatok készen vannak és a költségvetés és talán néhány közgazdasági fontosságú javaslat letárgyalása után — tehát rövid időn belül — a Ház elé fogok lépni ezekkel.« (Maróthy Károly: Van eLentét!) »Ez a reform természetszerűleg ki fog terjedni a szervezetre, a funkcióra, a testületi szervek Összetételére, egyszóval az egész közigazgatás konstrukciójára is.« Igen t. Ház! Ha ma, a háborús időkben, ha ma, a legnehezebb világgazdasági helyzetben csak az állami és társadalmi égetnek ez az egyetlen, bár tagadhatatlanul vezető tényezője: a közigazgatás konstrukciója ennyi ágazatra oszlik és az ezzel össezfüggő kérdések megoldása ennyi munkát kíván, akkor, mélyen t. Ház, az unifikációra gondolva, amely pedig felöleli az élet minden vonatkozását, tisztelettel kérdem, hogyan is lehetne azt végrehajtani, amikor magát a közigazgatási reformtervezetet sem lehet csak egyik napról a másikra nyélbeütni, hogyan lehetne tehát az unifikációt, amely folyamatban van és még folyamatban is lesz, mert abban mindnyájan tökéletesen egyetértünk, hogy a végcél, aminek minél előbb be kell következnie, az integer Magyarország, mondom, hogyan lehetne akkor a még folyamatban levő unifikációt egy olyan platformra helyezni, amely platform még forrongásban, moizgásban, lengésekben vanl A felelős államvezetőknek mégis alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy ne egy mozgó platformra, hanem egy többékevésbbé megszilárdult plattformra, helyezzenek minden olyan törvényjavaslatot, amelynek lényeges kihatása lehet a nemzet egész életére. Ezekkel tulajdonképpen nem mondottam új érveket, csak élesebben kívántam rámutatni azokra a felfogásbeli különbségekre, amelyek bennünket az igen t. túloldaltól elválasztanak abban a kérdésben, hogy voltaképpen szükséges-e ezeknek a választásoknak az elhalasztása, vagy nem. T. Képviselőház! Maróthy Károly igen t. barátom azonban olyan váddal illetett bennünket, amelyet nem hagyhatok, minden különösebb és erősebb megcáfolási szándéktól eltekintve, szó nélkül. Azt mondotta tudniillik, hogy a vita folyamán minden kérdésre felhozattak érvek és ellenérvek, azonban az egész vita folyamán egyetlen egy érvet sem hallott, amely megcáfolná azt, hogy itt a kormány már 13 éve mesterségesen fenntartja ezt az Mlapotot: a mostani törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagságokat. (Maróthy Ráfoly: Nem ezt mondtam! Dehogy mondottam!) Ez volt az értelme, t. képviselőtársam. (Maróthy Károly: 13 éve nem szakították meg!) Ezt méltóztatott mondani. (Maróthy Károly: Dehogy! Fatális tévedés! Én ilyet nem mondok!) Hát majd el fogjuk olvasni a naplót, En feljegyeztem mindenesetre a 13 évet, amelyet az igen t. képviselőtársam mondott. (Maróthy Károly: Az igaz!) Erre történtek azután a I képviselői közbeszólások és én úgy értettem az egészet, hogy legalább is vannak olyanok, ! akiknek 13 éve hosszabbodik meg a mandátumuk. (Maróthy Károly: Ez az! Ezt mondtam!) Hát mégis csak megértjük egymást ennek a dolognak a lényegében, amivel vitázni akarok. T. Képviselőház! Most igen t. képviselőtársamnak azzal a felfogásával és állításával óhajtok vitába bocsátkozni, hogy tudniillik szűrjük le már egyszer az egyszerű tényeket. 1929-ben volt választás, 1934-ben kilépett a bizottsági tagok fele, (Maróthy Károly: Nem ezekről beszéltem!) tehát egy felfrissítés történt. Az állapot, hogy úgy mondjam, 1939-ig legális és törvényes volt, minden a maga rendes útján-módján, a békebeli viszonylatok szerint ment. Ha tehát valamit a szemére lehet hányni a kormányzatnak, akkor — mivel az 1939. évig bezárólag semmit nem hányhatunk a szemére (Maróthy Károly: Nem is hányunk!) — legfeljebb azt hozhatjuk fel, hogy 1939;ben. 1940-ben és 1941-ben nincsenek választások. (Maróthy Károly: Csak ezt mondtam!) Ezidőszerint két évről van szó a bizottsági tagok egy részére vonatkozóan. (Maróthy Károly: Helyes, én is ezt mondtam!) Mégegyszer hangsúlyozom és szegezzük le tehát, hogy 10 évvel azelőttre visszamenőleg a kormányzat vétlen. Erre a két évre nézve pedig nem tudok én sem jobb érvet felhozni, mint amilyet viszont önök nem tudnak megcáfolni az igen t. túloldalon, hogy háborúban vagyunk. Hiába akarjuk a közigazgatási reformtervezetet új alapra, új platformra helyezni, ez a háború miatt nem készülhet el, mert amint igen jól és helyesen jegyezte meg Benkő Géza t. képviselőtársam, olyan feladatkör elé van állítva a belügyminisztertől kezdve egészen a községi jegyzőig mindenki, hogy itt újabb feladatokat a vállukra rakni ezekben a mai időkben, ezekben a nehéz és bizonytalan időkben úgyszólván a lehetetlenséggel határos. Ha azonban mégis magára veszi a kormányzat ennek a feladatnak minden nehézségét, akkor azt hiszem,^ csak meg kell hajolni ez előtt a jószándék előtt és azt honorálni kell annál is inkább, mert ne felejtsük el, hogy a kormányzat ezekben az időkben is, de máskor is készített reformtervezeteket. (Mokcsay Dezső: Tervezetekben nincs hiány! Hiszen nemcsak egyes belügyi kérdésekben haladtunk előre, hanem már a háború előtt, értve az egész világháborút, készültek javaslatok, közigazgatási reformtervezetek. Méltóztassanak azonban meggondolni, igen t. túloldal, hogy ezek a reformtörvénytervezetek egy kicsiny trianoni ország testére készültek, egy olyan ország testére, amely úgyszólván kizárólag magyarul beszélt, most pedig:, hála Istennek, egy megnagyobbodott ország testére kell szabni ezt a reformruházatot, egy olyan ország testére, amelyben nem tisztán magyarul beszélnek, hanem a lakosság igen jelentékeny része más anyanyelven dicséri az Urai Ha ezek a különbségek és ezek a nehézségek a mai világégés közepette nem szolgálnak elég mentségül, akkor nincs más hátra, mint mérlegelni azokat az előnyöket, amelyeket a t. túloldalról felhoztak a választás lehetőségeinek a javára és mérlegelni azokat a hátrányo kat, amelyeket mi látunk, ha választások lesznek. Mérlegeljük e^y kicsit ezeket. Miféle jó származhatik abból, ha ezeket a választásokat megtartjuk. Itt elsősorban előnynek tüntetik fel az autonómia további életének fejlesztését és fokozását. Köztünk nem lehet eltérés^ es vita abban, hogy az autonómiában voltaképp