Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. ü\ nemcsak a magyar ősi alkotmány éli a maga l életét, hanem ez egy politikai iskola, de tár sadalmi összefogó szerv is, amely bármiféle idegen zsarnokság esetén a magyar összetar tást mind politikailag, mind pedía- egyénileg és társadalmilag hivatva van megvalósítani és tovább fejleszteni. Ebben a parlamentben nine« véleménykülönbség abban a tekintetben, hagy az autonómiák feltétlenül kellenek és szükségesek. Szerintem a logika ott kezd el sántítani, amikor az autonómiák életfunkcióinak megnyil vánnlását mérlegeljük és iigy tüntetjük fel, hogy ha bizonyos ideig az az autonómia nem tud működni és nem fog működni, akkor veszély fenyegeti magát az autonómiát, miután pedig úgyszólván az auto nómiában él az ország és a magyar társadalom, tehát veszély fenyegeti az országot és a magyar társadalmat. Itt hibás azután az egész okoskodás, mert a háborúban épp az a legelsőbbrangú és rendű kötelességünk, hogy az autonómiáktól kez'dve az egyéniség, mindenki a törvényben és az alkotmányban körülbás tyázott és biztosított jogairól, vagy annak egj részéről mondjon le a magasabb érdek, a mindenek felett parancsoló nemzeti érdek szempontjából. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát az az autonómia legalább részben, mint ahog^ láthatjuk, kicsiny részben nem tudja, magát most kiélni, abból semmiféle országot megren dítő baj nem származhatik, ellenben abból baj lehet, ha bizonyos fokú nyugtalanságot keltünk, ha a külföld felé dokumentálunk bjzouyos^ olyan momentumokat, (Incze Antal: Hohó, vigyázat!) mintha nem volnánk egységesek ebben az országban, ha a tisztviselőket egy újabb probléma elé állítjuk, amivel kapcsolatban azután kiderül, hogy a magasabb érdekek rovása nélkül annak nem tudnak mee-felelni, ha elvonunk katonákat a szavazástól, amihez nekik kétségtelenül jogúk van. Mé? egy csomó okot felhozhatnék. Ebből mindből kétségtelenül kár és hátrány származik, viszont nem láttam és nem kaptam egyetlenegy olyan mélyreható indokot sem, amelylyel azt lehetne dokumentálni itt az egész világ előtt, hosrv valami roppant nagy bai származnék abból, hogyha mi most az autonómiáknak, az autonómiák életének ezt [ az aránylag- kicsiny kis kiélését nem engediük mes: magunknak, nem engedjük meg azért, mert ma társadalmi és nemzeti életünknek ez a vonatkozása is. boery úgy mondjam, bizonyos fokisr IUTUS, (Marófhy! Károly : Luxus?) erről a luxusról most le kell mondanunk legalább is addis: a'z ideig, amia- egyrészt nem lesz luxus, másrészt pedig, amíg megfelelő törvényes alapot nem teremtünk erre. T. Képviselőház! Ami azt illeti, hogy a kormányzatot azzal vádolják ismételten, hogy pártpolitikai szempotokból elhalasztja a választásokat, nem óhajtok ezzel a felfogással vitába bocsátkozni. Azt hiszem, tökéletes indokokat adtuk arra, hogy a kormányzatot nem pártpolitikai szempontok, hanem nemzetpolitikai szempontok vezetik. Valljuk be őszintén, könnyű vád azt mondani egy kormányzatra: téged pártpolitikai szempontok vezetnek. Méltóztassanak megengedni, hogy azt mod jam, mindig könnyebb helyzetben van az, aki egy egyszerű tőmondatban állít és bírál, mint az, akiről állítanak valamit, vagy akit bírálnak. Bocsánatot kérek, ha én egy magántársaságban ülök, mint egy olyan ember, aki meg vagyok arról győződve, hogy az átlagos, rendes, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. íse 19 Ul december 11-én, csütörtökön. 497 becsületes, jóhiszemű emberek közé tartozom és semmiféle bűn vagy feketeség nem terheli multamat és most feláll valaki a társaságban és egy egyszerű tőmondatban azt mondja nekem, hogy te gazember vagy és ezt mindenki hallja, (Maróthy Károly: Azt nem mondta senki!) akkor fel kell kelnem és ki kell tárnom a társaság előtt'egész életemet azért, mert égy egyszerű tőmondatban azt mondották rám, hogy gazember vagyok. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem jó hasonlat!) Egyszerű azt állítani, hogy a kormányt pártpolitikai szempontok vezetik ebben a kérdésben, mert akkor kénytelenek vagyunk mosakodni (Derültség. — vitéz Keresztes-Fischer Feren

c belügy miniszter:. Dehogy! Nem kell mosakodni!) és ennek ellenkezőjét bizonyítani. (Derültség, — Egy hang a. szélsőbaloldalon: A zsidók is maradnak, minden marad a régiben! •— Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Éppen ez a törvényjavaslat a példája annak, hogy a zsidókat mennyire visszaszorítjuk. (Budinszky László közbeszól.) Elnök: Budinszky képviselő úr fel van iratkozva, módja lesz észrevételeit holnap elmondani. vitéz Zerinváry Szilárd: Remélem, Budinszky igen t. képviselőtársam maga sem állítja, hogy a zsidók mentése ennek a javaslatnak célja, mert akkor megint egy olyan tőmondatot mondana, amellyel hiábavaló volna vitázni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A szocik maradnak! — Budinszky László: Politikai okok!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Mokcsay Dezső: Csöbörből vödörbe!) vitéz Zerinváry Szilárd: T. Képviselőház! A centralizáció, illetve decentralizáció kérdéséről óhajtanék még röviden néhány szót szólni. Valamikor alkotmányos életünknek, hogy úgy mondjam, legsarkalatosabb pontja volt a centralizáció, illetve decentralizáció kérdése, valamikor egész pártok alakultak ezen az alapon, pártok és kormányzatok buktak meg. Ma, hála Istennek, a dolog leegyszerűsödött odáig, hogy nem vitás ebben a parlamentben, hogy szükség van decentralizációra. Visszatértünk oda, hogy nagyon bölcsnek találjuk III. Napóleonnak azt a mondását, amely szerint (Incze Antal: Halljuk, mit mondott III. Napoleon!) messziről kell kormányozni és irányítani, de közelről kell adminisztrálni. (Helyeslés.) Ez nagyon bölcs mondás, különösen mai helyzetünkben, mert egy megnagyobbodott országban csakis decentralizációval lehet kormányozni és akkor közelről lehet adminisztrálni. Ebben a kérdésben tehát közöttünk nincs különbség. Ügy látom, hogy a másik kérdés körüli vita is bizonyos fokig elhalkult, — mert ez a két kérdés jellemezte a régi vitákat; egyrészt a decentralizáció kérdése, másrészt pedig az előbb említett vitapontok, tehát a decentralizáció és az unifikáció kérdése. Mivel a decentralizáció kérdésében már semmiféle eltérés közöttünk nincsen, az unifikációra vonatkozó vita pedig teljesen elhalkult, most már kizárólag odacsúszott át az egész kérdés, hogy pártpolitikai szempontokat kell-e néznünk ebben a javaslatban, igen-e vagy nem. En remelem, hoey a belügyminiszter úr által való Dan a közeljövőben most már benyújtandó közigazgatási reformtervezet meg fogja az igen t. túl68