Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. évenként történt, most ez már nem tíz évenként történik, hanem ezzel a javaslattal méltóztatnak törvénybe iktatni, hogy csak 13 év múlva következzék be a törvényhatóságokban az egyes bizottsági tagok megújítása. Ezt megdöbbentőnek kell tartanom s arra szerettem volna az igen t. túloldalról választ kapni, hogy vájjon a 13 év óta meg nem újuló törvényhatóságoknál milyen indokokat tud felhozni az igen t. képviselőtársam? (BenkŐ Géza: Csak három év, nem tíz, 1934-ben volt választás!) 1929-ben is volt választás, s arról beszélek, hogy az 1929-ben megválasztott bizottsági tagok mandátuma 1939-ben lejárt, — ez tíz esztendő — ezzel a meghosszabbítással tehát igenis a 13-ik évnél tartunk. Ez tiszta dolog*. Akik a magyar megyéknek a múltját olyan gyakran emlegetik, ezzel nem sietnek a magyar megyék jövőjét előmozdítani. Pedig nálunk ezek az autonómiák nemcsak közigazgatási szervezetek, de a magyar nemzetnek átfogó szervei is, ezzel tehát széthullanak a magyar társadalom szervezkedési eszközei is. Az autonómiák a polgári kötelességteljesítésre is nevelnek. Olyan gyakran hallunk arról beszélni, hogy nagyon rossz a kiválasztás a közéleti férfiakat illetően. De mi ennek az oka? Hallunk arról, hogy különféle tanfolyamokat rendeznek falusi és városi vezetők részére. Nem mondom azt, hogy elméletben nem lehet kiképezni a jövő községi és városi vezetőket, azt hiszem azonban, hogy sokkal inkább az élet az, amely felneveli és kiválasztja az igazi vezetőket. És hol lehet leginkább ezt a kiválasz" tást elkezdeni, ha nem a községházán. Először váljék be valaki ott, onnét kerüljön fel a megyeházára és azután az országgyűlésbe. Méltóztassanak csak arra az időre gondolni, amikor a magyar törvényhozás legértékesebb tagjai éppen a vármegyékből s a törvényhatósági jogú városokból kerültek ki. A magyar közéleti vezetők ezen helyes, természetes kiválasztási módját méltóztatnak megakadályozni, amikor 13 éven keresztül nem engednek be új bizottsági tagokat most már a községházára sem. De vissza kell térnem arra a kérdésre, hogy vájjon most ezzel a törvényjavaslattal hány zsidó bizottsági tag veszíti el a mandátumát. Örülök annak, hogy Nagy László barátom és t. képviselőtársam bemutatta, hogy a gyakorlatban hogyan fest a helyzet, hogy a budapesti törvényhatósági bizottságban milyen szellem van. Én nem a gyakorlatban, hanem inkább világnézeti síkon fogom idevetíteni a Ház elé, hogy mit jelent ez a törvényjavaslat. Azt mondják, hogy helyes az, hogy megszüntetik a zsidó bizottsági tagok mandátumát. Nem így áll a dolog. Méltóztatnak jól tudni, hogy a törvény elresdeli, hogy az 1939:IV. te. 2. §-ábas meghatározott kivételeknek szűnik meg csak a bizottsági tagsága, de nem szűnik meg azoknak, akik a zsidótörvény 1. §-a szerint nem számítanak zsidóknak. Pedig mint méltóztatnak jól tudni, a zsidótörvény fogalommeghatározása teljesen önkényes, lehetetlen és egyáltalán nem elégíthet ki semmiféle magyar embert. A második zsidótörvény értelmében nemzsidónak minősül az a galíciai származású zsidó és tényleges zsidó, aki Magyarországba bejött, letette a kaftan t, levágatta a pajeszét és kellő időben megnősült, keresztény magyar nőt véve el feleségül. A származása véges-végig csak zsidó és ennek dacára a második zsidótörvényünk kiállítja róla a bizonyítványt, hogy ez nem zsidó. Most jön a belügyminiszter úr és ezek számára meghosszabbítást ad ebben a törvényjavaslat19Ul december 11-én, csütörtökön. 491 ban. Mert ez a helyzet. Jól olvastam az egyik kormánylapban, amelyik azt írta, hogy körülbelül 20 fővárosi bizottsági tag- mandátumának megszűnéséről volna szó, tehát a kormánylap maga is koncedálja, hogy a meglévő 30 zsidó származású bizottsági tag közül 10-nek nem fog megszűnni a mandátuma ezután sem. Itt van a kezemben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjainak névsora. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni Nagy László barátom után. de megjelöltem 30 zsidó származású bizottsági tagot és ezek közül a törvényjavaslat értelmében úgy látszik, csak 20-nak a mandátuma fog megszűnni. Nem ismersm az adatokat, a kormánylapból vettem ezt a számot, de alátámasztva látom általános statisztikai tudásommal, mert igenis megállapíthatom azt, hogy 20 fajzsidóra legalább 10 kikeresztelkedett, illetőleg a törvény értelmében nemzsidónak tekintendő zsidó származású személy szokott esni mindenféle e<ryéb vonatkozásban. De nem is erről van szó. Rendben van! Tíz zsidó bizottsági tagnak meghosszabbítja a belügyminiszter úr ezzel a javaslattal a mandátumát. De nem ez a lényeges. Ez is fontos. Az a lényeges, t. Ház, hogy ugyanakkor, amikor maga a törvényjavaslat megállapítja azt, hogy lehetetlenség az a körülmény, hogy amikor mi elvontuk 80.CCO zsidó budapesti polgár törvényhatósági bizottsági tag választó közül 75.000-nek a szavazati jogát és csak 5000 zsidóét hagytuk meg, ugyanakkor a 80.000 választó által megválasztott bizottsági tagok mandátumát változatlanul fenntartjuk. Ez egy közjogi posthumus intézkedés, amelynek semmi néven nevezendő magyarázata nem lehet. A belügyminiszter úr azt mondja az indokolásban, hogy természetesen, ha megszűnt ezeknek a szavazati joga, akkor már nem lehet érvényes azoknak mandátuma sem, akik ezzel a szavazati joggal kerültek be a bizottságba. Igen ám, csakhogy a zsidó megválasztott tagokra áll a belügyminiszter úrnak ez a véleménye; viszont a nemzsidó bizottsági tagokra ez nem áll. Tehát vagy megszűnik, vagy nem szűnik meg a választás hatálya. Ha megszűnik, akkor a nemzsidó bizottsági tagokra nézve is meg kell szűnnie a választás érvényének és hatályának. T. Ház! Méltóztassék azonban megnézni, hogy most mi az eredmény? Az eredmény az, hogy ezután nem a zsidó 'bizottsági tagok, hanem a zsidó bizottsági tagok közjogi strómanjai fognak bent ülni Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságában, (Csia Sándor: Ezt akarják!) Strómanok, mert azok, akiket a szociáldemokrata párt választott meg, akiket a liberális demokrata párt választott meg és azok, akik azóta már egy ilyen félzsidó^ és félliberális frontra tértek át, semmi körülmények között sem nevezhetők másnak, mint közjogi strómanoknak. T. Képviselőház! Itt van a kezemben a törvényhatósági bizottsági tagok pártállás szerinti csoportosulásának jegyzéke. A szociáldemokrata párt tagjai közül 21-nek a mandátumát őrzi meg a belügyminiszter úr ezzel a javaslattal, valamint a polgári szabadság párt IS tagjának mandátumát. Ezenkívül a keresztény nemzeti függetlenségi párt tagjainak száma 8. Méltóztassék azonban azokra is gondolni, akik már régen eltértek a jobboldali politikától és közeledtek a baloldali politikához. Ilyen nevek, amelyek nincsenek benne az általam említett nártokban: Harrer Ferenc, Kozma Jenő, Eipka Ferenc, Németh Béla, Or ova Zsigmond, — akinek, azt hiszem már megszűnt a mandátuma — Payr Hugó, Terbocz Imre, Ugrón Gábor, Usetty Béla és Zsitvay Tibor. Ezek 67*