Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

490 Àz országgyűlés képviselőházának 233. most a visszatért területeiken belügyminiszteri kinevezés alapján ülnek együtt a törvényhatóságok, sőt a városok képviselőtestületei is. Méltóztassanak gondolni, hogy a törvény tervezői egyenesen megmondták, hogy az 1939. évi törvénnyel az volt a szándékuk, hogy n törvényhatósági választásokat (bocsássák előre az országgyűlési választások előtt, hogy ezzel mintegy kikémleljék a közhangulatot és azután nyugodtan tarthassák meg az országgyűlési választásokat. Hát ha valahol, szerintem éppen a visszatért területeken volna szükség arra, hogy az új területeknek első népi megnyilatkozása igenis ezekbon a törvényhatóságokban történjék meg. A régi megye, a 900 esztendős szentistváni vármegye túlélte az országrészek elcsatolását, a megszállott területeken is tovább éltek ezek a.vármegyék és csak igen nagy megerőltetéssel, szinte geometriai szörnyszülöttekkel tudták őket annyira, amenynyire paralizálni. Helytelen volna tehát szerintem, ha a visszatért területeken nem ezt az Ősi megyét adnók éppen legelőször vissza a népi önkormányzat és a közjogi jogosítványok gyakorlása számára. T. Ház! Akik 22 éven keresztül oly nehezen nélkülöztek a patriarchális magyar közigazgatást és vármegyét, — nemzetiségeinket is ideértve — azok számára kiegyenlítő szerepet tölthetne be a vármegye, mint bizonyos nagy autonóm^ testület. De közben megváltoztak a mi törvényeink, a csonka ország törvényei is, szokásaink, intézményeink fejlődtek és mindezekhez zökkenés nélkül éppen a törvényhatóságok önkormányzatában lehetne a viszszatért területek lakosságát hozzászoktatni. Ez az ősi, vármegyei rugalmas szervezet alkalmas volna arra is, hogy ezen a réven juttassunk bizonyos, a magyar szupremáciát nem érintő jogokat a visszatért nemzetiségeiknek is. Magyar véreink a 22 év alatt bizonyos erős öntevékenységre, friss szellemi tevékenységre és közösségi szellemre szoktatták magukat. Ennek most valahol meg kell nyilatkoznia és hol nyilatkozzék ez meg legjobban, ha nem a törvényhatósági választásokban és ezek után a törvényhatóságok autonóm életében? Ök, akik annakidején számtalan választáson akár életüket és egzisztenciájukat is kockára tették a megszállott területeken, most bizonyára szívesen látnának olyan választást, amely már nem ilyen presszió alatt történnék. (Kossuth Pál: Behívtak belőlük! — Mokcsay Dezső: Nem a népakaratot képviselik!) Éppen arról beszélek, hogy ne a belügyminiszter úr nevezze ki őket, hanem mivel ők 22 év alatt megszokták az öntevékenységet, ezt maguk egy választással szankcionálják. T. Ház! A másik dolog az, hogy nemzetiségeink szempontjából is helyesebb, ha azt a bizonyos passzív rezisztenciát, amelyet egynémely nemzetiségünk részéről látunk, törvényes megnyilatkozási lehetőségekben vezetjük le és áthidaljuk ezt a makacs elzárkózást az önkormányzatok életébe való bevonásukkal. Ezek a nemzetiségek láthatnák, hogy az a meghamisított demokrácia, amelynek Ők voltak a haszonélvezői a megszállott területen és amely a magyarság elnyomását célozta és szolgálta odaát, mennyire másképpen fest az ősi magyar alkotmánynak és megyének a keretében és megláthatnák, hogy a magyar becsület és az őszinte, mindenkit egyformán illető elbánás és a magyar megye védelme mennyire mást jelent, mint az ő ál demokráciájuk. Igaz, hogy ehhez bizonyos modernizálás volna szükséges, ehbez decentralizáció kellene, azután a feloszlatási jog megilless 19Ifi december 11-én, csütörtökön. szüntetése, a virilizmus eltörlése és a törvényhatóság szerkezetének újabb felépítése (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt akarjuk!) Igen, visszatért magyarságunk és nemzetiségeink számára szükséges, hogy életképesebbekké tegyük az önkormányzatokat. Ezért is be kellene látni, hogy nem mindig az engedelmes közigazgatás a legjobb. A közigazgatásnak az autonómiákban különösen igen nagy népnevelő hatása van. Nem mindig a villanyerőre berendezett megyei hajdú az ideál és ne csengőgombnyomásra megjelenő alázatos (hajdú legyen a magyar autonómia a mindenkori kormányok kezében? T. Képviselőház! Volna tehát bőven mit reformálnunk törvénnyel. Elsősorban el lehetne törölni azt a nyers virilizmust, amelyet az előttem szólott képviselőtársam már megtörtnek lát azzal, hogy a virilisták maguk közül választanak. Ezzel a virilizmuson semmiféle változtatás nincs. Budapesten, itt' az ország kirakatában sietünk megszüntetni ezt a virilizmust, amely semmi mást nem jelent, mint a nyers tőkének, a nyers vagyonnak befolyását törvényhatóságainkban. Itt megszüntettük ezt húsz évvel ezelőtt, ugyanakkor azonban nyugodtan fenntartjuk a vármegyékben és a községekben még a mai napig is, sőt nemcsak fenntartjuk a nyers virilizmust, hanem ehhez még szellemi virilizmust s csatoltunk az 1989-es törvényben, amikor az úgynevezett érdekképviseleti rendszert olyképpen vezettük be, hogy részint a kormánytól függő - exisztenciáknak túlságosan nagy jogokat adtunk, részint pedig a dolgozó és termelő rétegeknek a törvényhatóságba ezen a címen történő beválasztását redukáltuk. Én kiszámítottam, hogy milyen a kulcsa az érdekképviseletek arányszámának egyes törvényhatóságokban. Méltóztassék ezt meghallgatni. Amíg hat közjegyző küld be egy bizottsági tagot, addig* 15 mérnök, 15 orvos, 27 ügyvéd, 250 önálló kereskedő, 1100 iparos és 1200 földmíves küld be egy-egy bizottsági tagot. Tisztán látszik tehát, hogy mi nemcsak a va gyoni virilizmust tartottuk fenn, hanem fenntartottunk ezenkívül egy súlyos szellemi virilizmust is és annak akadályait is felállítottuk abban a tekintetben, hogy a törvényhatóság kellőleg befolyásolható legyen. Volna tehát igenis lehetőség arra, hogy törvényi úton megvalósítsuk és felfrissítsük tör vényhatóságainkat. Törvénnyel kellene tehát megújítani a bizottságok szervezetét és összetételét, nem pedig törvénnyel meghosszabbítani a rossz, idejétmúlt szervezeteknek régi mentalitású, régi garnitúráját. Szükség volna a községi elöljáróságokban a fiatal munkaerőkre, éppen amiatt a jegyző miatt, aki lassanként már valóban az aktahegyek alá kerül; szükség volna fiatal és agilis képviselőtestületi tagokra, hogy álljanak az elöljáróságok mellett és segítsék azokat munkájukban. Szükség volna erre a megyénél is. Ma az egész megye egyúttal közellátási terület is, hiszen a vármegyék főispánjai egyúttal közellátási kormánybiztosok is. A vármegyék leeresztik ma a sorompóikat, nem engedik át az élelmiszert, a gabonát, a kukoricát egyik megyéből a .másikba, már pedig igazán szükség volna arra, hogy fiatal és új szellemmel telített bizottsági tagok ellenőrzése és meglátása mellett történjék a közellátás lebonyolítása. Amíg régebben, az 1929. évi törvény előtt, ezeknek a törvényhatóságoknak megújulása három évenként, sőt a virilisták megújulása