Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

486 Âz országgyűlés képviselőházának 288. Elnök: Benkő Géza képviselő urat illeti a szó. Benkö Géza: T. Ház! Ma, amikor a világ minden részén, szárazon, levegőben és a tengereken sóba nein ismert gigantikus küzdelem folyik, amikor a világ kétmilliárdnyi lakosa közül 1800 millió hadviselő, amikor hazánkban is a közellátás kérdései, a gazdasági problémák és az új Európában való elhelyezkedésünk nagy kérdései kötik le a figyelmet, — úgy gondolom, hogy túlságosan nagyra értékeljük ennek a terjedelmében is szerény törvényjavaslatnak a jelentőségét, ha ilyen nagy vita kiváltására tartjuk alkalmasnak. (Zaj és mozgás « szélsőbaloldaton, — Elnök csenget.) A Magyar Elet Pártja nem is kívánt vezérszónokot állítani a törvényjavaslat vitájában, mert ezzel is gyorsítani akarta a törvényhozás munkáját. Előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde sem szolgáltatott bizonyítékot ahhoz, hogy valóban szükség lett volna vezérszónok beállítására, mert ne vegye rossznéven, de beszédének túlnyomó része vagy egyáltalában semmi, vagy legalább is igen laza összefüggésben állott ennek a törvényjavaslatnak tartalmával. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ezeket én nagy érdeklődéssel hallgattam végig, mert hiszen részben egészen új momentumok tárultak fel előttem a székesfőváros politikai és pártéletéből. (Marótiiy Károly: Talán nem tud rá mit válaszolni?) Ha ezeket igen t, képviselőtársam talán a város törvényhatósági bizottságában, kerületi választmányi ülésén, vagy pedig saját pártjának kerületi ülésében adta volna elő, bizonyára nagyobb hatást ért volna el, de hogy itt túlnyomórészben a székesfőváros problémáival és párteletével foglalkozott, szerintem nem lenne tárgyszerű és nem áll ennek a törvényjavaslatnak tartalmával szoros kapcsolatban. Éppen ezért szíves elnézést kérek, ha ezekre nagyon röviden csak annyit válaszolok, hogy a székesfővár os'b an is világháború van és hogy éppen a hadbahívott katonák igen tekintélyes százaléka a székesfőváros választópolgárai közül került ki, tehát ezek meg lennének fosztva választójoguk gyakorlásától, ha ez a törvényjavaslat nem terjesztetett volna be. Többi észrevételére pedig majd beszédem további folyamán le.szek bátor reflektálni. (Maróthy Károly: Ez nem volt sok!) T. Ház! A közigazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. te. a törvényhatósági bizottságok és a községi képviselőtestületek szervezetében is lényeges változásokat hozott be. Ezen szervezeti módosítások alapján újjáalakítattak akkor a törvényhatósági bizottságok. Ennek választott tagjai fele részben kilépvén, — a vidéki törvényhatóságokról beszélek — 1934-ben a törvényhatóságok részben újraalakíttattak és 1939-ben kellett volna a vidéki törvényhatóságokban megtartani a választást. A közbejött világpolitikai események ezt megakadályozták és a törvényhozás bölcsessége előbb az 1939. évi XIX. te, majd az 1940-ben az újabb területvisszacsatolások folytán az 1940:XXXI. te. megalkotásával szükségesnek találta azt, hogy ezekben a háborús időkben — figyelemmel arra is, hogy a közigazgatás újjáépítése küszöbön van — a törvényhatósági bizottságoknak, később pedig a székesfőváros kerületi választmánya bizottsági tagjainak mandátuma meghosszabbíttassék. Most pedig már a községi képviselőtestületi tagok megbizatásának meghosszabbítására is kiterjed a jelen törvényjavaslat. ülés.e 19U1 december 11-én, csütörtökönT. Ház! Azok az indokok és érvek, amelyeke törvények megalkotásánál szükségessé tették a törvényhatósági bizottsági tagok megbízatásainak meghosszabbítását, úgy gondolom, ma változatlanul fennállanak, sőt még fokozottabb mértékben állanak fenn, mert hiszen 1941-ben a Délvidék visszacsatolása alkalmával, most pedig nagy barátaink oldalán a bolsevizmus ellen folytatott küzdelmünk folytán még nagyobb mértékben szükségessé váltak a katonai behívások, tehát még többen vonattak el a polgári életből és még többen akadályoztatnának meg abban, hogy gyakorolhassák értékes közjogi jogosítványukat: a választójogukat. T. Ház! A törvényjavaslat fontosságára és jelentőségére nézve a törvényjavaslat indokolása, valamint az előadó úrnak igazán szakszerű és tárgyilagos fejtegetése olyan meggyőző érveket tartalmazott, hogy én azokat kiegészíteni szükségtelennek tartom. Néhány észrevételem lesz különösen a törvényjavaslat időszerűsége és célszerűsége tekintetében, miután az előttem szólott igen t. képviselőtársam kétségbevonta azt, hogy ebben a tekintetben az előadó úr megfelelő indokokat hozott volna fel. Az időszerűség tekintetében legyen szabad nekem néhány kérdőpontba foglalni a magam elgondolásait. Első kérdésem az, hogy szabad-e és lehet-e világháború idejében az amugyis megterhelt tisztviselői kart megterhelni egy újabb választás előkiészítésével, lefolytatásával és az ellene beadott jogorvoslatok elintézésével? A belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során a Ház minden pártja részéről elismerték, hogy a tisztviselők olyan nagy mértékben vannak a rendes közigazgatási teendőkkel megterhelve, hogy a közellátási és a honvédelmi közigazgatási teendők kellő ellátásában is akadályozva vannak. A belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során éppen a t. túloldal egyik vezérszónoka egyenesen tiltakozott az ellen, hogy a jegyzők líjabb munkával terheltessenek meg, azt mondván, hogy »az eredmény az lesz, hogy az aktahegyek alatt a munka frontján hősi halált fognak halni«. Az előtt, aki tudatában van annak, hogy egy választás előkészítése és lefolytatása milyen sok teendőt hárít az önkormányzati közigazgatás tisztviselőire és szerveire, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy a mai viszonyok között a tisztviselőknek e munkálatok elvégzésére nem áll kellő idő rendelkezésükre. A másik kérdésem az, — amire már céloztam is — hogy szabad-e és lehet-e olyan időben tartani a választásokat, amikor a választásra jogosultak igen tekintélyes része honvédelmi kötelezettségeinek tesz eleget (Maróthy Károly: Ezt már mondotta!) és ilyen módon honvédelmi kötelezettsége miatt jogfosztás érné közjogi jogosítványai tekintetében? Harmadik kérdésem az, hogy szabad-e az ország rendjét és nyugalmát veszélyeztetni ezekben a háborús időkben egy választási eljárás izgalmaival. Mert ebben a törvényjavaslatban nemcsak a székesfővárosra vonatkozólag van meghosszabbítva a bizottsági tagok megbízatása, hanem az egész ország területére nézve. Ide vonatkozóan bátor leszek egypár adatot részben a Nagy László igen t. képviselőtársam által elmondottak korrigálására előterjeszteni. Ő ugyanis^ azt mondotta, hogy az ország túlnyomó részében a választás megtartásának jogi akadálya nincs. Hát a székesfővárosra nézve ez bizonyára fennáll. A vidéki ' törvényhatóságoknál ezidőszerint 41 vármegyei