Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

36 Az országgyűlés képviselőházának 225, kisgazdapárti, hanem foglalkozásra kisgazda — j aki járt a közellátásügyi minisztériumban azért, jhogy oldják fel a malomban nála tárolt rendkívüli mennyiségű korpát, hogy állatta- I karmány céljaira fel tudják használni és mint J nekem a folyósón panaszkodott, ezt a célját I nem tudta elérni. Nem így kell az állattenyész test erősíteni, hanem rendelkezésre kell bocsátani a megfelelő takarmányt, hogy az ember munkájával, szorgalmával együtt ezt a rendkívül fontos termelési ágat most ezekben a súlyos, kritikus időkben fejleszteni, vagy fenntartani tudja. (Szollősi Jenő: Milyen egyszerű ez! De nem tudják!) Nyomatékosan felhívom a miniszter úr figyelmét például a baromfitenyésztésre. Budapest környékén igen szép baromfiállományra rendezkedtek lassankint be, ami néha jövedelmező, néha nem jövedelmező. Magam is foglalkozom vele. Budapest környékén a baromfitenyésztés nemcsak azt jelenti, hogy az ember saját házi szükségletét látja el tojással és baromfival, hanem azt is jelenti, hogy ellátja Budapestet is, sőt hozzájárul igen tekintélyeis baromfikivitelünkhöz is. A baromfikivitel pedig igen fontos nemzeti érték az ország gazdasági élete szempontjából. És mit kell és mit kellett tapasztalnunk? Minden leleményessége met összeszedtem én is, csakhogy a baromfiaknak annyi takarmányt tudjak szerezni, hogy fenn tudjam őket tartani, s miután anyagi lehetőségem megvan hozzá, nem is érdekelt, hogy milyen áron. Mivel én és a baromfitenyésztők nem kapunk a takarmányra kiutalást, ezért akkor, amikor a búza áira 30 pengő, az ocsút, amely konkoly és fűmag s néhány búzaszeiu is van benne, 34 pengőért vásároltuk mázsánkint. Szinte furcsán érzem magam, amikor képviselőtársaim itt azt mondják, hogy a Hombárnál az árpa ára 22 pengő, (Pándi Antal: Tévedés!) mert amikor végre nagykeservesen a Hombártól egy métermázsa árpát kaptam, annak az ára bizony 37 pengő volt. (Pándi Antal: Sörájrpa!) Én nem tehetek róla, hogy minek minősítették; én nem annak vettem, hog-y sört csináljak belőle. (Pándi Antal: Minden söirárpa lett, mert a zsidók kezében sörárpává válik a takarmányárpa! — Zaj. —- Elnök csenget.) Azért vettem, hogy a jószágállományomat fenn tudjam tartani. Súlyt helyezek arra fontos közélelmezési szempontból, a mai időkben különösen, (hogy baromfiállományunkat- neesak fenn tudjuk tartani, hanem fejleszteni is tudjuk. Enneik előfeltételé ázöiban az, hogy a baromfitakarmányözásról gondoskodni kell. Tudom, hogy húst, vért, hallisztet tudiink itt szenezni benn, az ország területén; tudom, hogy azt a baromfitakarmányt, amely a baromfi táplálásahoz és fenntartásához szükséges, meg tudjuk szerezni. Ha okosan gazdálkodunk es nem &. néppel, az emberekkel etetjük meg a koTpét, akkor a korpát felhasználhatjuk állattakarmányozási célra is) de vannak egyéb mezőga/í dasági terményeink is, amelyeket erre a célra fél tudunk használni. Ha okosán, ökonomikusán gazdálkodunk ezekkel, akikör baromfiállományukat nagy mértékben tudjuk fejleszteni. Ez igen fontos most, amikor a hús körül, a zsír körül s általában az élelmiszerellátás körű] igen-igen súlyos bajok jelentkeznek. Magam is felhívom a miniszter úr figyelmét a kenyérellátás kérdésére. Tudom nagyon jól» hogy ezekben az időkben a nadrágszíjat ülésé Ï9UÏ november 2§-á% s'zevdém^ jobban össze kell az emberen bűzni, de •akik nehéz fizikai munkát végeznek, azok mégsem tudják azt a nadrágszíjat úgy összehúzni» mint akik nem végeznek nehéz fizikai munkát; A fizikai munkásnál 25 dekás kenyérfejadag. Ez túlságosan kevés ahhoz, hogy erőben tartsa magát, különösen amikor tudjuk, hogy az alföldi mezőgazdasági munkások, kubikosok átlagban bizony égy kiló kenyeret is megettek naponta, iáimkor nehéz fizikai munkát végez tek, hiszen úgyszólván nincs is más élelmezé sük, mint á kenyér, szalonna, lebbencs, a krumpli és egyéb. Ezért van- szükségük nagyobb kenyér fejadagra. Akik nem Végeznek nehéz fizikai munkát, azoknál más a helyzet. Ugyan nekem sem túlságosan sok a 25 dekás kenyérfejadag, de akik nehéz fizikai műn kát végeznek, azoknak éppen kevés. Itt kellene valamit csinálni a miniszter úrnak a nehéz fizikai munkát végzők fogalmának meghatározása" nál és ezeknek bizony lényegesen nagyobb fejadagot kellene megállapítani. Ott voltam az egyik városban, amikor be jöttek a polgármesteri hivatalba a mezőgazdasági munkások veszekedni a polgármesterrel* hogy nekik kevés a 25 dekás fejadag, amelyet megállapítottak. Vita támadt az illetékes tényezők és a munkások közt, hogy mekkora fejadagot is állapítottak meg nekik. Elmentem annak a vármegyének főispánjához éé Ihegmondtam neki: képtelen intézkedés, hogy azoknak a mezőgazdasági munkásóknak, akik aratuak, kapálnak, robotolnak, dolgoznak, 25 dekás fejadagot állapítsanak meg. A főispán úr megígérte nekem az intézkedést. Hogy intézkedètt-e vagy sem, azt nem tudom; az azonban bizonyos, hogy ezeknek az embereknek akkoriban magasabb fejadagot nem állapítottak ínég. Nagyon kérem a miniszter urat ennek elintézésére. A készletek talán talán szűkösen állanak rendelkezésünkre, — nem tudom, ^nem ismerem a közellátás problémáit, hiszen egészen máskép gondolkoznék az ember, ha ezeknek az ismereteknek birtokában lenne — kérem azonban, hogy amennyire a lehetőség megengedi, állapítsák meg szigorúan azokat a kategóriákat, amelyeknek magasabb fejadagot kell adni és adják is meg nekik azokat a magasabb fejadagokat. Még egy jelenségre hívom fel à miniszter úr figyelmét s ez a zsírellátás kérdésével-kapcsolatos. Erről ugyan már beszéltem, de van még egy részlet, amelyet beszédem utolsó részében kötelességem még megemlíteni; Ez a következő. Képtelen eljárás* hogy például Budapest környékén a zsír egy Mász. nevű szerv kezében van és ez 60—70—80 kilogrammos sertéseket utal ki a hentesek, illetve a községek részére. Még félhízásban sincsenek azok a sertések. A. községek vezetősége is interveniál, hogy végre szakítsanak ezzel az állapottal és a községeknek adjanak zsírsertéseket, ne pedig ezeket a sertéseket, amelyek zsírsertésnek egyáltalán használhatatlanok. Magam is megemlítettem ezt-az államtitkár úrnak és kértem az intézkedését, vessen véget ennek az állapotnak és zsírsertéseket adjanak a községeknek, mert valóban a nemzeti vagyon pusztítását jelen H az, hogy 60—80 kilogrammos sertéseket utalnak ki zsírsertések helyett. Nem tudom, hogy az államtitkár úr intézkedett-e, de ha intézkedett, ennek az intézkedésnek eddig foganata nincs, azt tudom. Ma is érdeklődtem községemnél és megmondták nekem, hogy még a múlt héteni? kapták ilyen súlyú sertéseket. Tudom én azt, hogy minden bajon és nyö-