Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
M országgyűlés képviselőházának 232. százszázalékosak! — Börcs János közbeszól.) Hogyan néznénk ki, ha így volna? Mi a történelemnek s nem ennek a képviselőháznak dolgoztunk a Pál Gáborokkal és a Bethlen Györgyökkel egyetemben és nem tudhatjuk sohasem, hogy a Kárpátok medencéjén mikor zugát egy újabb vihar, — akárhonnan jöjjön is — de azt akarjuk, hogy ha újból jön, ezek a magyarok ismét merjenek feuyőszálak gyauánt odaállani új viharokkal szemben is. (Taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Mi is ott leszünk! — Ügy van! Ügy van! a jobbóldalon. — Borcs János: A gerinces magyarok nem gyávák! — Folytonos zaj. U- Elnök csenget.) A puha gerincű... Elnök: Kérem Jaross képviselő urat, szíveskedjék beszédét félbeszakítani. Börcs képviselő urat kérem, szíveskedjék az állandó közbeszólásokat abbahagyni. Most Jaross képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Jaross Andor: T. Ház! Súlyos hiba volna, ha ezekre akarnánk ráboltozni a mai magyar államiságot és a magyar történelmi jövendőt. (Horváth Géza: Jól néznénk ki!) Ezért van szükség új magyar szellemre, amelynek alappillérét a népi magyar gondolatból fakadó magyar szocializmus jelenti. Ennek a szocializmusnak vannak alkotó elemei, melyek azonosak Braunschweigban, Neukölnben, Milánóban, Ca tárnában vagy Lisszabonban és Barcelonában, Kőbányán, Salgótarjánban, vagy Mezőhegyesen és Kaposvárott. De vannak különleges magyar alkatelemei, melyek a magyar égtáj emberére, társadalmi és gazdasági viszonyaira vonatkoznak és ezeknek tekintetbevételével kell arra törekednünk, hogy minden Imsznos munkát végző magyar részes legyen az életörömökben is a munkán kívül. (Élénk helyeslés a szélsőjobboldalon.) T. Ház! A közellátás nehézségei ma talán túlnyomó szerepet játszanak ebben az országban, de ezeken túl, ezeken felül mondom azt, bogy igényesebb magyar életet kell teremtenünk azok számára, akik eddig csak a lemondást, csak az alázatos kalaplevételt és a megalázkodást ismerték, és igenis, felelősségteljesebb életet azok számára, akik' ezek életét irányítják, nem hatalmi vágyból, kedvtelésből, hanem nemzeti kötelességből. {Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) T.-Képviselőház! A magyar nemzeti társadalom olyan, mint egy lánc, amelynek erejét, összetartó energiát, ellenálló képességét a leggyengébb láncszemek ellenállása jelenti. A leggyengébb láncszemeket kell megerősítenünk, ezeket kell ellenállóvá tennünk és akkor lesz majd egészséges magyar láncolat, lesz egészséges, nemzetpolitikailag kiformált magyar társadalom. Ezekért az elvekért harcolunk mi ma. Azt hiszem, meg van győződve arról mindenki odaát, hogy itt nem a saját és nem a kollégáink érdekeiről van szó. (Ügy van! Ügy van a szélsőjobboldalon.) Megtanultuk, és én magam megtanultam kisebbségi sorsban, hogy sohasem, a magam érdekét kell szolgálnom hanem mindenkor áldozatosan — másokról is feltételezem ezt — a nemzet érdekét. A nemzet érdekének irnperativusza harsogja ma azt, hogy magyar szocialisták, magyar nemzeti szocialisták legyünk. A megajánlási javaslatot, sajnos, nem fogadhatom el. (Élénk éljenzés és tavs a sz'lsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. ülés t e 1941 december 5-én, pénteken. 445 Human Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igen t. Ház! Van szerencsém benyújtani az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. (Maróthy Károly: Na végre! — Taps a jooboldalon. — Maróthy Károiy: Na végre! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Hóinan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem a törvényjavaslat kinyomatásáfc, szétosztátását és előzetes tárgyalás végett a közoktatásügyi bizottsághoz való utasítását. Egyben tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslat előadójául Makkai János, helyettes előadójául pedig TömbÖly Dénes kép viselő urakat kértem fel. (Maróthy Károly: Neju.^kapnak többé pénzt a zsidók! Végre!) Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja és azt részletes tárgyalás céljából annakidején ki fogja adni a miniszter úr által javasolt bizottságnak. (Maróthy károly: Valamit mégis kiverekszünk néha!) Kérem Maróthy képviselő urat, méltóztassék legalább az elnöki előterjesztés ideje alatt csendben maradni. A miniszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését a Ház tudomásul veszi. A törvényjavaslat napirendretűzéséről később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik? Forubszky Géza jegyző: Spák Iván! Elnök: Spák Lván képviselő urat illeti a szó. Spák Iván: T. Ház! Jaross Andor előttem szólott igen t. képviselőtársam nagyon jellem^ zően állapította meg, hogy azok a képviselők, akik a vita során nemzetiségi kérdéseket érin tettek, nem hoztak semmi konkrétumot, hanem inkább a szentistváni gondolattal próbáltak takarózni. Ezt megtoldanám még azzal, hogy a szentistváni gondolatot ki-ki a maga módja szerint — kénye-kedve szerint — értelmezte s ennek folyományaként ki-ki a maga módja szerint értelmezte a nemzetiségekre vonatkozó törvényeket is. T. Ház! A nemzetiségi kérdést a költségvetési, valamint az appropriációs vitába a miniszterelnök úrnak külügyminiszteri minőségben a költségvetési vita során elmondott szavai vitték bele, de az az érzésem, hogy a miniszterelnök úrnak ezeket a szavait sokan félreértették és ezért úgy kezelték ezt a kérdést, mintha itt előttünk egy nemzetiségi törványjavaslat állna -ás ők azzal szembehelyez kednek. A legtöbben — kivéve Eajniss és ímrédy t. képviselőtársaimat — úgy állították be, hogy talán a nemzetiségeknek már eddig is több joguk van, mint amennyi őket meg illetné. A legtöbb fejtegetésből ugyanis azt lehetett kivenni, hogy nemzetiségi jog' alatt azt értik, ha a büntetőjog és a polgári jog te kintetében a nemzetiség fia egyenlő a magyarság fiával. Rajniss igen t. képviselőtársam volt sorrendben első a felszólalók közt, aki azt mondta, hogy nem akar nemzetiségi vitát provokálni, illetőleg azt mondta, hogy sokat árt a hazának az, aki ma nemzetiségi vitát akar provokálni, azonban loyalisan meg kell állapítanom azt is, hogy, szerinte, a nemzetiségeknek meg kell adni azt, ami nekik jár, anélkül, hogy részietekbe bocsátkozott volna. Azt mondta.' hogy nem jönnek nemzetiségi javaslatokkal ide a Ház elé, ezt rábízzák a kormányra, aki birtokában van az adatoknak, de hozzátette, hogy »minél kevesebb a titok, a bizalmas eljá-" 60*
