Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

416 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1941 december 5*én, pénteken. rás, intézkedés és cselekedet a nemzetiségi kérdésben, annál nagyobb a lehetősége a békés es civilizált együttélésnek«. Továbbá azt mondta, hogy »még kell adni a nemzetiségeknek, ami nekik jár, mert csak így lehet megkívánni öntudatos emberektől azt, hogy szívükbe írják az áüamhííséget és csak így lehet erős kézzel megkövetelni azt, hogy akik jogtalan nemzetiségi követeléseket támasztanak, eltávolíttassanak«. T. Ház! Én sem akarok nemzetiségi vitákat provokálni és ünnepélyesen kijelentem, hogy mindent, amit mondani fogok, legalábbis anynyira a magyar nemzet, a magyar birodalom és az egész magyarság érdekében valónak tartom, mint amennyire a nemzetiségek érdekében valónak. T. Ház! Itt többen hivatkoztak a régi törvényekre, az 1868-as törvényre, amely a nemzetiségeknek — hogy úgy mondjam — jogegyenlőséget adott. Igen, voltak ilyen törvények, de csak írott malaszt, ha ezek a törvények nincsenek végrehajtva. Van nekünk már második zsidótörvényünk is, amelynek végrehajtására mindenki buzdítja a kormányt, sőt mindenki követeli ezt a kormánytól és mégsem mondhatjuk azt, hogy a zsidókérdés meg lenne oldva. Hiába van tehát nemzetiségi törvény, ha nem hajtották végre és hiába hivatkozunk arra, hogy hiszen majdnem száz évvel ezelőtt is Magyarországon bántak a leghumánusabban a nemzetiségekkel, — mert ezt mondja a törvény. Mit mond azonban a gyakorlat? A gyakorlat egészen mást mond és az egyes felszólalók törvényértelmezéséből is mást lehet kiolvasni. Mint mondtam, sokan egészen úgy értelmezik a törvényt, hogy a nemzetiségi jogegyen

1 őség abban áll, hogy a nemzetiség tagja egyenlő kötelességekkel és egyenlő jogokkal bír. De hol? A törvény előtt! Ez annyit jelent, hogy ha az a nemzetiségi ember, a törvényszék előtt van valamivel vádo'va és elítélik, akkor nem kap nagyobb büntetést, mint a magyarság fia. Ez még nem nemzetiségi törvény és nem nemzetiségi jog. Balogh Artúr igen t. képviselőtársam felszólalásában azonban Kossuth Lajosra, majd a haza bölcsére, Deák Ferencre is hivatkozik. Ez a hivatkozása is mintegy mutatja, hogyan értelmezi a nemzetiségi jogokat. Kossuthra hivatkozva, a következőket idézi (olvassa): A különböző t népfajok boldogulásának az az egyedüli feltétele, hogy Magyarország egységének alapján mindenki egyenlő legyen jogban, szabadságban, kötelességben a törvény előtt és ne legyen az állam polgárai között semmi különbség azon az alapon, hogy ki milyen templomban imádkozik, vagy milyen nyelven beszél.« T. Ház! Ezt sem tudnám nemzetiségi jognak nevezni, mert nem tudok a világon olyan helyet, — még a gyarmatokat is beleértve — ahol ne engednék ezt meg, ahol talán megbüntetnék azt, aki anyanyelvén kívül nem tud más nyelven beszélni és ahol ne engednék meg, hogy a saját anyanyelvükön érintkezzenek áz emberek. Még az, hogy a nemzetiség L ember a törvény előtt egyenlő és hogy ha a magyar nem jobbágy, akkor nem jobbágy az a szlovák és az a ruszin sem, ez még szintén nem nemzetiségi jog. Képviselőtársam a továbbiakban. t amint mondottam, Deák Ferencre is hivatkozik, aki 1861-ben ezt mondotta (olvassa): »Akarjuk, hogy a polgári jogok teljes élvezetére nézve sem vallás, sem nemzetiség a hon polgárai között különbséget ne tegyen és akarjuk, hogy más nemzetiségű honfitársaink nemzetiségi igényei mindenben, ami az ország politikai szétdarabolása nélkül eszközölhető, a törvény által biztosíttassanak«. Ez nagyon szépen hangzik, de konkrété semmit sem mond arra, hogy mik is azok a nemzetiségi jogok, s mikben merülnek ki ezek. (vitéz Lipcsey Márton: Eléggé meg van mondva!) Nincs benne konkrétum t. képviselőtársamKözi Horváth József és gróf Teleki Béla igen t. képviselőtársaim is majdnem úgy állítják be a dolgot, hogy: hiszen a nemzetiségeknek megvan minden joguk, mit akarnak mégf. Azt .mondja Közi Horváth igen t. képviselőtársam, hogy ne kapjon több jogot és nagyobb darab kenyeret az, aki nem magyar. Hát ki beszél arról, hogy nagyobb darab kenyeret kapjon? (vitéz Lipcsey Márton: Az egyenjogúság maguknak kevés?) Ezt a nemzetiségek közül senki nem kívánja, nem is kívánta soha. Csak azt akarom ebből kihozni, hogy egyes képviselő urak úgy tüntetik fél a dolgot, hogy itt teljesen felesleges kérdésekkel állnak elő a nemzetiségek, mert, ellenkezőleg, nemhogy nem volna meg minden joguk, hanem még több joguk van. mint a magyarnak. Ezt mondja Hokky igen t. képviselőtársam, is; szórói-szóra azt mondotta, hogy nálunk jobb ruszinnak lenni, mint magyarnak. (Egy hang a jobboldalon: így is van! — Bencze György: Az ilyén megjegyzés csak elrontója a magyarrüszín testvériségnek!) Pedig Hokky igen t. képviselőtársam igen jól ismerheti a mi viszonyainkat. Nem akarok panaszkodni, hogy milyen helyzetben vagyunk, én nem panaszképpen beszélek most, de meg kell cáfolnom azt, hogy itt a nemzetiségek talán privilégiumot élveznének a magyarsággal szemben és ezért nem állhatunk ki a nemzetiségek védelmében. Mint ahogyan minden magyar képviselőtársamnak nemcsak joga. hanem kötelessége is kiállania itt Magyarországon a magyarság védelmére, ugyanúgy — azt hiszem — nekünk is kötelességünk ezit megtenni ' a nemzetiségek védelmében, (vitéz Liocsey Márton: Senki se bántja magukat 1 — Ember Sándor: Mi nem a nemzetiségekkel szemben védjük a magyarságot! ; Kár ilyen kontroverziát csinálni!) Ez sokszor nemzetiségi kérdés. (Ember Sándor: Ilyen kontroverz kérdést: senki fel nem vetett. — Zaj, — Elnök csenget.) Balogh igen t. képviselőtársam például egyenesen fenyegetéseket a dressz ál felénk s azt mondja a nemzetiségi kérdésről beszélve, hogy »aki még nincs megelégedve a magyarországi viszonyokkal, — nem azért, mintha nem volna meg minden oka arra, hogy meg legyen elégedve, hanem nincs mea elégedve azért, mert ő nem is akar megelégedett lenni — az az államnak, a hazának ellensége és azzal úgy kell bánni«. Ez fenyegetés, mert ki akar itt többet? Ki akar itt többet, mint amennyi jár neki? De bocsánatot kérek, az, hogy büntetőjogilag és magán jogilag egyenlők vagyunk, ez még mindig nem nemzetiségi jog. Ha a törvény alapján éppen úgy ítélnek el engem, mint a magyar embert, (vitéz Lipcsey Márton: Miért akar külön jogot, amikor megkapják az egyenjogúságot?) ez állampolgári egyenlőség, t. képviselőtársam, de nem nemzetiségi jog. (vitéz Lipcsey Márton: Ez a maximum! Mit akarnak többet? — Elnök csenget. — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha konkrét panasz vam me^ kell hallgatni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a szónokot szóhoz engedni.