Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
34 Az országgyűlés képviselőházának 225 ezeket az árakat emelni és ki kellene adni rendeletben azt is, hogy azok az eljárások, amelyek ebben az ügyben megindíttattak, függesztessenek fel, mert senkitől sem lehet kívánni, hogy saját vagyonából áldozatot hozzon azért, hogy a hentes kereshessen rajta. Miután az időm már lejárt, nem beszélne tek tovább. Szerettem volna azonban beszélni móff arról, hogy milyen nagy hiba az, hogy a gazdának, mondjuk, három sertése közül csak egyet szabad levágnia, egyet le kell adnia; továbbá arról, hogy a fejadag milyen alaeso nyan van megszabva 11 kilogrammban, amibe a szalonna is beleszámíttatik a zsiradékon kívül, liba- és kacsazsíron kívül, pedig a szegény embernek a szalonna a mindennapi eledele. Ezt a mostani rendeletet hatályon kívül kell helyezni és legalább a tavalyi intézkedést kell fenntartani, hogy az illetők a 11 kilogramm zsiradék mellett a megfelelő mennyiségű szalonnát is megtarthassák maguknak. A költségvetés elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Zeöld Imre Péter jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Ház! Nem irigy lésreméltó a közellátásügyi miniszter úr helyzete, mert tudjuk nagyon jól ezen az oldalon is, hogy milyen nagy feladatokkal kell megbirkóznia, amikor az ország közellátásának az intézésére vállalkozott. Es amikor kritikát mondunk a közellátásról, akkor kritikánkat ezek a szempontok vezetik, mert tudjuk nagyon jól, hogy azokat a súlyos nehézségeket, amelyek a közellátás útjában állanak, bármilyen jóakarattal és vaskézzel fogják is meg a közellátás kérdéseit, egészségesen megoldani aligha tudják. Könnyíteni és javítani talán tudnak a helyzeten, ha egészséges organizációt tudnak létrehozni a közellátás terén, mert talán ez az egyedüli lehetőség, amellyel a helyzeten javítani lehet. A problémáknak az árakra vonatkozó részét képviselőtársaim előttem már s:*,óvátették. Noha sok igazság van mind abban, amit ezen a téren felsoroltak, én ezeknek az ismétlésébe és taglalásába nem bocsátkozom, hanem inkább a probléma másik részére, a közellátás nehézségeire, azután szervezési hiányosságaira mutatok rá. Nagyon kínosan érintett engem, hogy amikor nyáron a kenyérkérdés körül a nehéz ségek mutatkoztak és az aratás elmultával kenyérproblémánk valamennyire rendbejött, /akikor utána rögtön vagy talán vele párhuzamosan azelőtt is már jelentkezett az egész országban a'zsír igen súlyos problémája. Nem azt akarom, ezzel mondani, hogy más kérdések nincsenek, amelyek a falut és várost egyaránt érdeklik, amelyek a közellátással kapcsolatosak, hanem ezeket ragadom ki, mint olyan fő tényezőket, amelyeken valahogyan a közellátás érdekében változtatni kell, már csak azért is. hogy ezen a téren előrelátó politikát folytassunk. Nagyon jól mutatott itt rá Reibel képviselőtársam, amikor a forradalomról beszélj — azaz nem forradalom, hanem összeomlás volt az, az állami apparátus összeomlása volt, -- hogy abban igen tekintélyes része volt a közellátási nehézségeknek. (Szöllősi Jenő: Kicsit segítettek annak idején az összeomlásban!) Ezek jelentkeztek már a háború folyamán, 1916—17-ben és egy hosszú háború következtében a koplalás, a kínlódás végiggyötörte az ország népét. Ez sohasem teszi lelkesültté ülése 19Ul november 26-án, szerdán. xi embereket, még nagy, nemes céloik iránt sem. Most nem esak az a szempont követeli a közellátás egészségessé tételét, már amenyuyire a mai körülmények között azt egészségessé lehet tenni, hogy a jövő generációt erőteljessé és egészségessé tegyük, hanem az a helyzet is, hogy — valljuk be egészen őszintén — a közellátás terén majdnem teljes szervezetlenség uralkodik az egész országban. Ha elmegy az ember bár|merre az egész országban a tálukba, a városokba — talán még a városokban jobban meg van valahogy szervezve, ha már erről lehet beszélni — kínos, keserves látványt nyújtanak azon a napon a hentesüzletek, amikor véletlenül azt mondják, hogy zsírkiosztás van. Százával állanak, dideregnek ott az emberek, asszonyok és gyermekek vegyesen a hentesboltok előtt. (Szöllősi Jenő: Sajnos, a városban is!) Igen a városban is. Wgyik város vezetősége úgy változtatott a dojgon, hogy kiadta a parancsot: nem lehet zsírt kiosztani reggeltől, csak délutántól kezdve és így szüntette meg, hogy már éjfélkor odaálljanaik az üzletek elé és ott álljanak fagyoskodjanak reggelig, míg az üzletet kinyitják. Ez képtelen állapot, ezen változtatni kell. Én a vármegye illetékes tényezőinél csak arra tettem javaslatot ezelőtt néhány hónappal, hogy osszák be körzetekre a városokat itt Budapest környékén, hogy a körzetrendszer alapján legalább annyit érjünk el, hogy az asszonyok ne futkossanak egyik hentesüzletből a másikba és nézzék végig, lehet-e kapni valamit, hanem hogy egy üzlethez legyenek kötve és onnan tudják meg, hogy van-e valami vagy nines. Értesülésem szerint az illetékes alispán adott is ki ilyen irányú rendelkezést, csak meg sehol sincs végrehajtva. Az a helyzet, hogy ha például az egyik hentesboltban nem talál az asszony zsírnakvalót, akkor végigszalad az egész falun, végignézi az üzleteket, hiábavaló munkát végez, mag ha ezt a rendszer^ megvalósították volna, akkor nem történnének, legalább ilyen mértékben, ezek a hiábavaló lótások-futások. Ugyanaz a helyzet vidéken is, mint Budapest környékén, azzal a különbséggel, hogy bár Budapest környékén is be van vezetve a jiegyrendszer, de Budapest rendesen el van látva zsír tekintetében; itt megszűnt az az anomália, hogy százával álljanak az üzletek előtt. De Budapest környékén, mintha csak az más terület volna, a jegyrendszer, — amely Budapesten bevált és aminek Budapesten hitele van most már, mert a jegyekért, az áru ellenértékét lefizetve, árut adnak — nines meg a jelentősége. Miért? Azért, mert ezek a községek nem kapják meg a szükséges zsírmennyiséget, a szükséges sertésmennyis éget és így a községek kénytelenek saját hatáskörükben a 16 dekás zsíradagot leszállítani 10—5 dekára. S előfordul az, hogy még ezeket a zsírmennyiségeket sem tudják a nyomorgó munkásoknak, proletároknak biztosítani, de akik vagyonosabbak, mégis megtalálják a módját, hogy ha mást nem, libazsírt vásároljanak, hogy ezek megkapják azt a kis fejadagot, azt a kis zsírmennyiséget. Az ősz elején avatkoztam bele ezekbe a kérdésekbe, amikor a saját községemben is láttam, hogy akkor, amikor nincs hústalan nap, százával állnak az asszonyok a hentesboltok előtt. Méltóztassanak elképzelni, milyen társalgás folyik ott, amikor a zsírkiosztás alkalmával az ott álldogálóknak a fele félnapi ácsorgás után kap csak valamelyes zsírt, a
