Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. nyernek. Sok-sok ezer, kisüzemben dolgozó munkás adóját nem utalják át, mert nincs 50 olyan alkalmazott, aki egy községben lakik és ennek alapján, kereseti adójuk nem lévén átutalva, elesnek a községi választói joguktól, s ezzel egy fontos alkotmányos joguktól fosztatnak meg. Ennek a helyzetnek megszüntetése érdekében rendeleti úton gondoskodni kell az összegnek az illető községhez való átutalásáról, vagy ha ez akadályba ütközik, akkor egyéb módszert kell kitalálni és annak alapján kell gondoskodni arról, hogy a kereseti adót fizetők községi választójogukat minden körülmények között gyakorolhassák. Erre az intézkedésre igen nagy szükség van, mert nem szórványos esetekről van szó, hanem tömeges esetekről. Budapest tőszomszédságában nagy városok, nagy községek vannak, — hogy csak néhányat említsek: Újpest, Kispest, Csepel -ahová nagyon sokan járnak Budapestről dolgozni. Ha ezek egy tömegben, legalább ötvenen nem dolgoznak, akkor nem utalják át adójukat s ezért ezrével vesztik el községi választójogukat. Ez még pénzbe sem kerül a kormánynak és éppen ezért ezt az intézkedést minden körülmények között meg lehet tenni. T. Képviselőház! Az alkalmazottak jövedelmi adózása is éppenúgy mint a kereseti adózás, erősen kifogásolható. Elsősorban iá kell mutatnom arra, hogy az adómentes létminimum összege éppenúgy, mint a kereseti adónál, itt is rendkívül alacsonyan van megállapítva. Ä jövedelem adózás ellen felmerülő panaszok hasonlók a kereseti adózásnál felmerülő panaszokhoz. Minthogy az adómentes létminimum összege évi 3600 pengőben van megállapítva, minden különösebb okfejtés nélkül megállapíthatjuk, hogy ez az összeg már akkor is alacsony volt, amikor legelőször megállapították. De annál alacsonyabb most, amikor a megélhetési viszonyok — mint már mondottam — lényegesen megváltoztak. Elkerülhetetlenül szükség van tehát arra, hogy a jövedelmi adózásnál az adómentes létminimum öszszegét évi 3600 pengőről legalább évi 4800 pengőre emeljék fel. Ez ellen a rendszer ellen fennáll még az a panasz is, hogy akinek az évi jövedelme nem haladja túl a 3600 pengőt, az nem fizet adót, de akinek a jövedelme csak egy pengővel is túlhaladja a 3600 pengőt, arra a jövedelmi adózás egész terhe zúdul az egész keresete után. Itt is szükség van arra, amit a kereseti adózásnál mondtam, hogy az adómentes létminimum összegét az évi jövedelemből levonják és a megmaradó összeget vessék jövedelmi adózás alá. Ezzel semmi újat nem kívánok. Nagyon sok vonatkozásban soroltak fel itt németországi példákat. Méltóztassanak csak a németországi példákat az adózásnak ebben a változatában megnézni, Németországban is így van és mindenütt így van, ahol egy kicsit gondolnak a kiskeresetű emberek teherbíró képességére. Erre az intézkedésre a munkásoknál és az alkalmazotti rétegnél annál is inkább szükség van, mert a kereset valójában egyben jövedelem is, tehát ugyanaz a kereseti összeg kereseti és jövedelmi adózás alá kerül, miértis kettős adózást kell az alkalmazottnak elviselnie. Ha azután még figyelembe vesszük azt, hogy a rendes kereseti adón és pótlékain kívül — mert van rokkantadó, hadfelszerelési adó és vannak egyéb pótlékok is — még az alkalmazottak különadóját is fizetni kell, amely a megszüntetésre már nagyon megérett, akkor azt találjuk, hogy az alkalmazottak és munkások hagy tömegeinek kettős, sőt akik a jövedelmi ülése 1941 december 5-én, pénteken. 429 adózás határába esnek, azoknak hármas adózásban vaû részük egy és ugyanazon kereset után. Az alkalmazotti és a munkásréteg egyenes adózása annyival is inkább súlyos, mert az adót a teljes kereset után vetik ki, amelyből egyetlenegy fillért sem lehet költségekre leszámítani, mint az általános kereseti adózásnál. A munkáltató a munkás keresetét teljes egészében számításba veszi adózás szempontjából s a munkás, az alkalmazott nem is látja, kezébe sem kerül az egész keresete s a kereseti adót már előre a teljes összeg után levonják. Erre való tekintettel legyen szabad megjegyeznem, hogy kár ezt a társadalmi réteget erején felül egészen az elkeseredésig adózással sújtani. Köztudomású, hogy a jövedelmi adózásnál az adózási értékhatár felemelése annál is inkább indokolatlan, mert az évi jövedelem nagyon sokszor csak igen csekély összeggel megy túl az adómentes létminimum határán és_ nagyon sokszor túlórázások, különmunkák, éjjeli vagy vasárnapi munkák miatt történik a határon való túlmenés. Ha tehát csak csekély összeggel haladja is túl a kereset az évi 3600 pengőt, amelyre még külön kiadásai is vannak az alkalmazottnak, mert a több munkánál több élelmezési és egyéb rezsiköltségei vannak, a jövedelmi adónak egészen komoly nagy terhe hárul az adózóra. Ha a 3600 pengőt csak 10—20 pengővel is haladja túl a kereset, akkor már a 1 jövedelemadózás terén 180—200—250 pengőt kell j a^ különkereset után fizetni. Ez rendkívül igazságtalan, ezért ezen a rendszeren minden köj rülmények között változtatni kell. A nyár folyamán küldöttségileg jártunk a I pénzügyminiszter úrnál kérni ennek az igazj ságtalan adórendszernek a megváltoztatását. A pénzügyminiszter úr el volt foglalva s az álI lamtitkár úr fogadott bennünket. Neki alkalma volt nemcsak írásban átvenni a kérelmet, hanem szóbelileg is meghallani azt és tudomást szerezni az ezirányban felmerült panaszokról. Intézkedéseket, sajnos, nem helyezett kilátásba, éppen ezért ezt az alkalmat kell | felhasználnom s itt a megajánlási javaslat vi! tájában kell kérnem a kormányt, hogy ezen a ! súlyos és igazságtalan adózási rendszeren válí toztasson. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A világ legantiszociálisabb adóneme ez! Kerek e világon nincs ilyen adózási rendszer!) A betegségi, baleseti és öregségi biztosítási értékhatár felemelése megtörtént, mert a feliemelés indokolt volt. Az indok pedig a keresetek emelkedésében mutatkozik. Ha tehát fennáll a biztosítási értékhatár felemelésének szükségessége a betegségi, baleseti és a többi ágazatoknál, akkor hasonlóan fennáll és indokolt a r jövedelemadómentes létminimum felemelésénél is, sőt merem mondani, hogy még fokozottabb mértékben áll fenn. Ha lehet más rétegeknek adózási, vasúti szállítási ós egyéb kedvezményeket kérni és kapni a kormánytól, olyan kedvezményeket, amelyek komoly összegeket jelentenek, ha lehet a házbirtokosoknak, az ipari és kereskedelmi tőkéseknek súlyos összegeket jelentő állami kedvezményeket kérni és igénybevenni, miért nem lehet a legsúlyosabb helyzetben lévő munkásokat és alkalmazottakat is adókönnyítésekben részesíteni'? Ennek indokoltsága annál is inkább fennáll, mert a munkás és az alkalmazotti rété? a közvetett adózás t révén egyébként is aránylag súlyosabb adóztatásban részesül. Az államháztartást nem kell félteni a deficittől, mert, amint mondottam a kereseti adózásra 68
