Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

428 Az országgyűlés képviselőházának 28%, vedielmű néprétegeket aránytalanul jobban sújtják és számukra nagyobb terhet jelentenek, mint a vagyonos, nagyjövedelmű társadalmi osztályokra. Mindezek alapján úgy vélem tehát, teljesen indokolt az az állításom, hogy adózási rendszerünk helytelen és igazságtalan. T. Képviselőház! A közvetett adókra fejépített adózási rendszer — ami alatt, mint már ! említettem, a forgalmi, fogyasztási adók, vámok, dohány- és só jövedék értendők — azt je- i lenti hogy a kisjövedelmű, vagyontalan népre- ! tegek is ugyanannyit fizetnek a fogyasztási és ] közszükségleti cikkekért, mint a vagyonos, nagyjövedelmű osztály. Ezért kell ezt a rendszert helytelen és igazságtalan rendszernek nevezni. Szerintem a helyes és igazságos adózási rendszernek a jól megalapozott, megfelelően kimunkált egyenes adózási rendszeren kell felépülnie. A föld és a ház hozadékával megfelelően arányban álló föld- és házadó, a társulatok tényleges jövedelmét figyelembevevő társulati adó, vagyonadó, örökösödési adó, a munkateljesítmény nélkül járó jövedelem után kivetett úgynevezett tantiém-adó, a helyes alapokra lefektetett jövedelemadó, tehát az egyenes adókra felépített adózási rendszer lehet csak helyes és igazságos, mert ebben az esetben, habár mindenki egyformán, de lényegesen alacsonyabb árban — és ez a fontos —• szerezheti be szükségleti cikkeit. Az ilyen módon lefektetett adó- I zási rendszerben az állami bevételek tagadhatatlanul nem csökkennek, de a terhek nagyobbik hányada arra a társadalmi osztályra hárul, amely vagyoni és jövedelmi viszonyai alapján azt könnyebben tudja elviselni. T. Ház! Ezek után vizsgálhatjuk az egyenesadók arányát az állami bevételeknél, és meg lehet állapítani a megajánlási törvényjavaslatból és a költségvetésből, hogy az egyenesadók összesen 476 millió pengőre rúgnak és az általam említett módon számított összes állami bevételeknek csak 22%-át teszik ki, a tárca és egyéb bevételek pedig a bevételeknek 27%-át. Ezzel szemben — mint mondottam — a közvetett adók összege az állami bevételeknek több mint felét, pontosan 51%-át adják. Ha egyéb szempontból részletezzük az egyenesadók tételeit, akkor egészen meglepő megállapításra lehet jutni. Például a földadóból 40.5 millió az állami bevétel, a házadóból 92 millió, a társulati adóból és a társulati vagyonadóból 54 millió, a vagyonadóból 25 millió. Az autók közlekedési adója 4.5 millió, az alkalmazottak különadója azonban 36 millió pengő. Amíg tehát az egész ország földadója 40.5 millió pengőt, addig az alkalmazottak különadója 36 millió pengőt tesz ki. Adórendszerünket jellemzi még az is, hogy a társulati adóra és a társulati vagyonadóra összesen 54 millió pengő van előirányozva, míg a társulatoknál alkalmazottak különadója — mint mondottam — 36 millió pengőt tesz ki. Minél jobban elmélyülök adórendszerünkbe, annál döbbenetesebben derül ki ennek az adózási rendszernek helytelensége és igazságtalansága. Nem is akarom bírálatomat ezen a területen továbbfolytatni, mert feltárni szándékozom a munkások és általában az alkalmazottak hibás adóztatását. Az alkalmazottak kereseti adójáról hoszszú évek óta panaszkodnak. Ezirányban magam is és pártom részéről is többen rámutattak felszólalásaikban a hibákra. Ez alkalommal ismételten kísérletet teszek a hibák feltárására és azok sürgős orvoslását kérem ülése 19Ul december 5-én, pénteken. a pénzügyi kormánytól. Az alkalmazottak kereseti adója úgy van megállapítva, hogy a heti 20 pengős, vagy a havi 80 pengős kereset mint létminimum adómentes. Az adómentes létminimum összegét olyan színvonalon állapítsa meg, hogy az a tényleges létminimumot jelentse, vagyis amelyből a legalacsonyabb megélhetést biztosítani lehessen. Kértük továbbá azt is, hogy az adómentes létminimum tényleg adómentes legyen. Helytelen ugyanis, hogyha a kereset az adómentes létminimum összegét 1 pengővel túlhaladja, akkor már az e^ész keresetet sújtja az adózás és nem számítják le az adómentes létminimum összegét. Az alkalmazotti rétegnek szüksége van az adómentes létminimumra akkor is, ha a keresete túlhaladja ennek összegét. Igazságtalan clZ> Si rendszer, amely szerint a havi 80, vagy heti 20 pengőt kereső alkalmazott nem fizet kereseti adót, akinek pedig a keresete akár egyetlen pengővel túlhaladja a létminimum összegét, annak egész keresetére már teljes súllyal zúdulnak a kereseti adózás tételei. Az adómentes létminimumot tehát tényleg adómentessé kell tenni még akkor is, ha a kereset az adómentes létminimum összegét felülmúlja. Az adózási rendszernek nemcsak az állami bevételeket kell biztosítania, hanem szociális jellegűnek is kell lennie. A sokat hangoztatott családvédelem is feltétlenül megköveteli a szociális adózási rendszert. A tényleg adómentes létminimum bevezetése mellettit most már elkerülhetetlenül szükséges az adómentes létminimum összegének megfelelő felemelése. Szerintem a mai megélhetési viszonyok közt feltétlenül szükséges a létminimum összegét hetenkint legalább 40 és havonkint legalább 160 pengőben megállapítani, olyan módon azonban, hogy ez az összeg akkor is adómentes legyen, ha a kereset ennél több, vagyis a keresetből az adómentes összeg mindig levonass ék. E mellett még szociális szempontból lehet gondoskodni a családvédelemről és a családos alkalmazottak kereseti adózását a család létszámának megfelelően könnyíteni kell. Elismerem, hogy ez az adózási rendszer az állami adóbevételeket csökkenti, de ezt könnyen lehet pótolni a magasabb kereseteknek erősebb megadóztatásával, vagy pedig a ház-, föld-, társulati-, vagyonadók és egyéb hasonló adónemek fokozásával. A megélhetési költségek lényeges emelkedése, amely # a drágaság következtében történt meg, teljesen megérlelte a helyzetet az általános kereseti adó létminimumának felemelésére, ami e^l úgy érzem, most már a kormány egyáltalán nem zárkózhatik el, mert e kérés elutasításának nincsen semmi indoka. T. Ház! A kereseti adózásnál még az a visszás helyzet is fennáll, hogry a kereseti adó beszolgáltatása abba az adópénztárba történik, amelynek területén az alkalmazott dolgozik, illetőleg ahol munkáltatójának székhelye van. Ha az alkalmazott is ott lakik, ahol a munkáltató székhelye van, akkor nincs semmi baj. Ha azonban az alkalmazott nem munkáltatójának székhelyén lakik, hanem valamelyik közeli községben, akkor, mivel a kereseti adóját nem utalják át, az illető községbe, ahol lakik, községi adózónak nem számit és ennek alapján nincs községi választói joga. Bár van egy rendelkezés, amely szerint, ha egy üzemben 50 olyan munkás dolgozik, akik egy és ugyanazon községben laknak, ezeknek adóöszszegét az üzem átutalja a községnek és ezen az alapon az illetők községi választói jogot