Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-231
425 Az országgyűlés képviselőházának 231. illése 1941 december h-én, csütörtökön. meg és ne folytassuk azt az eddig nem nagyon bevált rendszert, hogy jobbra-balra tologatjuk ezeket a gazdasági felügyelőket. T. Ház! Már régebbi idő óta egy nemzeti betegséget észlelek, de azt hiszem, ezt nemcsak én észlelem, hanem talán összes képviselőtársaim is. Ez megint arra vezethető vissza, hogy a mai gazdálkodás nem rentábilis. A gazdálkodás — hogy erről is beszéljek — még / a mai viszonyok mellett is kifizetődő a középés a középnél nagyobb birtokokon, mert ezek dráerább magvakat, például — amint képviselőtársam a túlsó oldalon szintén mondotta — 40—50 pengős borsót és más ilyen magvakat termelhetnek, amelyeket jobban mag fizetnek, tehát jobban kijönnek vele a közép- és nagybirtokosok. A kisbirtokos azonban a 20, 25 vagy leefeljebb 50 holdas birtokos nem termelhet egyebet, csak a régi megszokott termèlvényeket, mert kell a jészágállományának egy kis takarmány, ä baromfijának egy kis árpa, a bízójának egy kis tengeri; í?y tehát, mondom, nem termelhet mást, csak a régi megszokott te r m el vényeket, azok pedig ma igazán nem fizetik ki magukat, mert ha plajbászt veszünk és számolunk, azt látjuk, hogy csak ráfizetéssel vagy nasry nélkülözéssel tudja megőrizni az ilyen birtokos kis gazdaságát. Most itt állunk az előtt, amitől én félek, és amit nemzeti betegségnek mondhatok, hogy a kis földmíves egzisztenciák szaladnak a városba, mindegyik rendőr akar lenni vagy pedig f valami parlamenti (Meskó Zoltán: Képviselő, mondjuk!) ajtónálló vagy szolga, vagy a bíróságnál börtönőr, (Rátz Kálmán: Ez a menekülés a faluról!) vagy pedig postás. (Egy hang jobbfelőt: Beszkárt-kalauz! ) Ott hagyják azt a gyönyörű* szép mesterséget, amelyre nemcsak nekik volna szükségük, ha megtalálnák benne a számításukat, hanem elsősorban a nemzetnek van rá szüksége, (pgy van! ?yy van!) Hiszen a nemzet látja kárát annak, ha a földmívelés csődöt mond, különösen akkor, amikor a földreformot végre akarjuk hajtani (Egy hang a szélsőbalodalon: Csak itt a hiba, Andris bácsi, hogy nem így van! — Az elnök csenget.) és ha minden ember elszalad a föleitől, ha mind az után a kis sovány nyugdíj után esdekel. (Meskó Zoltán: Ha földet kap, haza szalad!) Hiszen ha valakinek 80 pengős nyugdíja van, az a falusi paraszt, az a kisgazdáik r>dó már sokallja, mert neki nem jár annyi, jó ha csak 20 pengőt ki tud számítani havonként a saját gazdaságából. (SzöHősi Jenő: Vagy 5 pengő az Ombi-tól!) Kérem a kormányzatot, hogy valahogyan minden áron tegyük rentábiMssá a gazdálkodást és neesak mondjuk itt a parlamentben, hogy meg akarjuk segíteni a kisga?datársadalmat, hanem nyúljunk is a hóna alá, próbáljuk megsegíteni. (Szöllősi Jenő: Odanyúlnak, de elvesznek valamit, nem adnak!) A földbirtokrendezésnél van egy nagy hiba, amelyet szóvá akarok tenni. Például az én vidékemen néhány birtok kiosztásáról van szó. Az eddigi tulajdonosok már a tavasszal drukkoltak, hogy még az aratás előtt ki lesz osztva a föld; (Meskó Zoltán: Kár volt szegényeknek drukkolni!) most már ki is van mérve, de az igényjogosultaknak nincs átadva. Most tehát a régi tulajdonos vagy / nem műveli, vagy ha műveli is, rosszul műveli, mert tudja, hogy le kell róla mondani, ugyanakkor az igénylők nem kanhatnak belőle, és ha ki is van mérve, nem vehetik át. Ezt is valahogyan kissé sürgősebbre kellene fogni, hogy ne legyen annyira elégedetlen a falu népe, mert ez nagy elégedetlenséget hoz magával, nevezetesen azt, hogy így soká felejtik el azok az emiberek, akiknek nem jutott föld, de ha már túlestek volna rajta, már azon ábrándoznának, hogy már most úgyis túl vagyunk rajta, hát Isten neki. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A kereskedelmi miniszter úrhoz is volna egy kérésem. Ez igen rövid lesz. (Halljuk! Halljuk!) Évek óta rendszeresítve van a mérleghitelesítés és hitelesítenek minden mérleget, minden két évben egyszer, akár kisgazdánál, akár kereskedőnél van az a mérleg. Nagyon helyes is, nem akarok e'lene tiltakozni. (Meskó Zoltán: Isten ments!) En azonban úgy tapasztalom, hogy a villanyáramot mérő órákat soha senki nem hitelesítette, pedig nagyon sok ember hajlékában van ilyen óra. Hallottam olyan emberektől, akik leszereltették községemben a villanyt, mert a viUanyóra sokat mutatott. Nem tudom, hogy ha azt a villanyórát, felteszik, az időtlen időkig jól tudja-e mutatni az áramfogyasztást, vaery pedig > annak is van valami bizonyos ideje, amikor pusztulásba megy át. Kérném a miniszter urat, ha szükségesnek látja, tegye ezt megfontolás tárgyává. Az az óra is mérleg. Ha egyegy nap keveset is lop el a fogyasztótól, az a sok kicsi olyan sokra megy, hogy ha egy mázsa hamisan mér is, különösen amellyel ritkán mérnek, nem tud annyit elmérni, mint amennyivel a villanyórák be tudják csapni az embereket. Még csak egy kérdéssel óhajtok foírMkozni. Ilkovich képviselőtársam. . . íMeskó Zoltán: Az Ilkovics, az kocsmáros! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csizmadia András: Akkor tessék megmondani, hogyan ejtsem ki a nevét. (Zaj. — Elnök csenget.) Pinkovich képviselőtársam a földmíve'ésügyi költségvetésnél kifogásolta, hogy valamilyen képviselők itt valami parasztszövetséget akarnak csinálni, és beszédének egyik kitételében azt mondta, hosry a parasztot csak hagyjuk ott, ahol van. Előrebocsátom, hogy én annak a szövetkezetnek ma mésr nem vagyok a tagja. (Palló Imre: Még! — Zaj. ~— Elnök csenget.) Még nem! (Palló Imre: Ne is legyen!) Tessék engem meghallgatni nyugodtan. (Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Nagyon rendes társaság!) Az a paraszt mindenütt megállja a helyét, akkor is, ha ott hagyjuk, ahol van. (Úgy van! jobbfelöl!) Emlékezzünk vissza arra, hogy amikor a múlt világháború befejeződött, mennyire S7Ükséer volt Nagyatádi Szabó Istvánra és az ő gárdájára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azokon a parasztokon tört meg a kommunizmus, (Úgy van! Ügy van! jobbfelőt.) mert az a paraszt nem ment oda könyörögni a direktóriumhoz, hogy hagyjanak meg engem az én gazdaságomban legalább írnoknak, vagy ku'csárnak. Nem ment oda, hanem megállta a helyét akkor is. (Meskó Zoltán: Ügy van!) T. Ház! Háborúban vagyunk, háborús időket élünk, magyar véreink ott hullnak messzemessze idegenben. Nekünk itt egy másik hadsereget kell állítani, azt a hadsereget kell megszerveznünk, amely a múltban is ellent tudott állni a magyarországi bolsevizmusnak. Ha a magyar falusi nép, a magyar paraszt szövetségbe lett volna tömörítve, akkor nem következett volna be annyi károsodás ebben az országban, mint amennyit átéltünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak üdvözölni tudom azt a parasztszövetséget és gratulálni fogok azoknak, akik ezt meg tudják csinálni, és azt
