Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1H1 december 4-én, csütörtökön. 419 ó^omzárolt árut vett a szövetkezettől 600 pengőért. A magtermelés rendes megszervezésével el lehetne érni, hogy a belföldi ár a rendes alacsony színvonalon mozogjon és amellett a gazda és a munkás minél többet keressen, hogy bőségesen tudjon instruálni, befektetni ós a bőséges kereset nagy részét pedig adóztatás révén az államkincstárba lehetne juttatni. Ez volt az az eV, amelyet Graf Schwerin Krosigk német pénzügyminiszter az idén tavasszal tartott előadásában kifejtett. Nálunk ennek pont az ellenkezője tapasztalható. Nem ügy, mint a németeknél, ahol hagynak valakit keresni. Felcseperedik és ha azután szépen keres, megadóztatják és így hozzájárul a köz kiadásaihoz. Nálunk amint egy gazda felemelkedik, mindjárt agyonvágják. A bizalom egy másik kérdése a politikai kérdés. És bármennyire helyeselhetek minden külpolitikai ténykedést a tengelyállamokkal kötött szövetséget és az új Európát illetőleg, súlyos agerodalómmal tölt el, hogy ezek az ügyek a belviszonyokkal sokszor merőben ellenkeznek. Pártom fenntállása óta hirdeti a német néppel való sorsközösségünket. Hirdettük ezt még az első bécsi döntés előtt is és az események minket igazoltak. Előrelátható volt, hogy azjígynevezett, különböző »barátok«, akik ránk erőszakolták Trianont, nem lesznek segítségünkre. Elcsatolt véreink jajszavai, történelmi jogok hangoztatása mind elégtelennek bizonyultak volna, hogy ha nem rázza le a német nemzeti szocializmus és a német nép lángelme jű vezére a békediktátumok rabláncát. Hitler Adolfnak és a német katonának, — annak a Werner Mörders-féle szellemnek köszönhetjük és köszönjük is mi magyarok felszabadulásunkat es a visszacsatolt területek hazatérését. Mi a magyar sorsot mindig a német sors mellé állítjuk és ezért váltunk részesévé számos hazaárulás vádjának, százszámra internáltak minket és meghurcoltak. A rendszer ma is bennünk látja nemcsak a rendszer ellenségét, hanem a magyar faj ellenségét is. Annál inkább jogunk van — az igazságunkon kívül is — e kérdések felvetésére, mert ellenfeleinknek is el kell ismerniök, hogy pártmozgalmunk mai gasztiója mindenben tekintettel van a mai helyzetre Távol áll tőlünk a belpolitikai bajokból politikai pecsenyét sütni, külpolitikai kérdésekben kerékkötők soha sem voltunk. Saját tapasztalatomból mondom ezt, mert a keleti hadjárat megindítását követő napon a miniszterelnök úrnál voltam, akinek kívánságára elállottam egy szándékolt felszólalásomtól. Kívánságának okát ma sem tudom. Mi messzi távlatba tekintünk. Igyekszünk érzékelni azt az új Európát, amelyről annyit hallunk és annyit beszélünk és tudjuk, hogy nemzetünk abban nem úgy foglalhat helyet, ha bár ma német szövetségesek vagyunk, méa-is lassan, egy tíz éves periódus keretén belül igyekszünk csak hozzásimulni az új érához, az új korszellemhez és amellett zsidóinkat sajnáljuk. Itt nincs többé sem »helye, sem ideié annak a bizonyos To be onthe safe side közmondásnak. Bizalmatlan vagyok, mert a kormányelnök sem kíván elődjétől eltávolodni és a múlt felelősségének kérdését felvetni. Mert ki felel azért, ha valaki kiutazik, pénzt visz magával és ott kinn bizo^vos mefbizatásokat tejesít, ami Eckhardt Tibor esetében történt? Mandátumától, állampolgárságától megfosztották, de soha nem engedték meg eddig a kérdés felvetését, hogy kiutazásához ki adott megbízást, ki boJOEPVISELÖHÁZI ÍÍAPLÖ XTI, csátotta rendelkezésére a fizetési eszközöket és ki felelős a kiutazási engedélyéért? Bár a miniszterelnök úr külpolitikájával egyetértek, fentiek miatt a rendszer iránt teljes mértékben bizalmatlan vagyok, így a felhatalmazást nem áll módomban megadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Csizmadia András! Elnök: Csizmadia András képviselő urat illeti a szó. Csizmadia András: T. Ház! (Halljuk! Halljuk.f) Nem akarok előttem szólottt. képviselőtársam beszédével, foglalkozni ós vele polémiába keveredui. Én tisztán a falu néoének, a kisgazdatársadalomnak a sérelmeit óhajtanám itt a Házban felsorolni, így sz ő beszédével csak annyiban foglalkozom^ amennyiben ő is szóvátette a takarmánykérdést. A takarmány a vidéken tényleg nagyon hiánvzik és nagyrészt ez az oka annak, hogy az utóbbi időben sorvadni látjuk a falut, amivel velejár azonban, hogy a város is sorvad, hiszen az természetes, hogyha nem hagyják meg a gazdánál a takarmányt, akkor ez a nép élelmezésének megy a rovására. Ha nem adunk a juhnak abrakot, akkor az kevesebb gyapjút ad, ha nem adunk a tehénnek abrakot, akkor az kevesebb tejet ad, mint ahogyan a tyúk sem fog tojni ételem hiányában és a sertésen sem szaporodik a zsír. A. termelőosz'tály teljesen átérzi a mai helyzet nehézségét, tudja, hogy háborús világot élünk, nagyon jól tudja, hogy reá súlyosodnak az idők nehézségei, de bizonyos fokig mee tud alkudni a mai helyzettel, tudja, hogy nélkülöznie kell, nemcsak neki, hanem családjának is és hajlandó is az áldozatot meghozni minden irányban. Nem is azt óhajtja a gazdatársadalom, hogy az általa termelt termelyények árait emeliük fel magasra, hiszen, amint egyszer már szóvátettem, a magyar paraszt nem arra van predesztinálva, hogy milliókat olvasson. Mi teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hoery most. amikor a búza á^át ííO pensrőrei emelték, újévkor megérkeznek ma^d az adófelmondások, a jövedelemadóról új bevallásokat kell csinálni, s mindez az adóemelést vonja maga után. T)e ezzel is megbarátkozunk. Azt azonban mégis nagyon nehezményezi általában a mezőgazdasági termelőosztály, hogy a termeivé nyeinek ára rendesen meg van maximálva és az általa termelt termények árában tulajdonképpen csak annyit kap, amennyi számára m Cg van szabva. Tudjuk ellenben azt. ho?y bár különösen ma az anyagihány miatt az iparosok nemigen tudnak dolgozni és nekik is nehéz a helyzetük, méeris, — ezt,nem panaszképpen akarom felhozni — ha árujukat, termelvén y eiket előállították, az imaros és a kereskedő részére biztosítva van bizonyos kereset, amelyet árujuk után felszámíthatnak. Mit kap ellenben a termelő, .akinek a terményét megmaximálták? A kereskedelem terén tulajdonképpen rendeletileg van kimondva, hogy mit kereshet az albizományos, mit kereshet a főbizományos és végül mit kereshet a Hombár. Ezzel szemben a termelő ki van téve az idő viszontagságainak is.

J neki az idővel is meer kell küzdenie, mert sohasem tudja előre kiszámítani, hoarv miért dolgozott eo*y hosszú esztendőn keresztül. Mert mi termelők nem vagyunk abban a helyzetben, hogy nálunk bizonyos terményeket nifig lehessen rendelni s azokat már elő is tudjuk állítani 8—10—15 napon belül, mert ha mi el57