Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

420 Az országgyűlés képviselőházának 231 vetjük azt a kis áldott magot, bosszú egy esztendeig kell rá várni, rnígi végeredményben, lut a Mindenható Üristen is úgy akarja, jobb vagy esetleg rosszabb termést veszünk le róla. A kisemberek minden tekintetben igen sokat szenvednek az utóbbi időben. A mi vidékünkön, — mert hiszen minden ember a sajút vidékét ismeri a legjobban és arról beszélhet leginkább— az Alföldön Békés, Csanád és Csongrád megyét már két év óta lepi el a talajvíz és igen nagy termőterületek estek ki a termelésből, igen nagy területekről nem vettek le termést. Már most azok a kisemberek, akik két év óta nem termeltek semmit, nem tudják adójukat fizetni, adósságukat törleszteni, gazdasági és lakóépületeiket összedontötte a víz, kínlódnak, úgyhogy nálunk egy 15—20 holdas kisgazda is, akit a Mindenható Üristen ítélete sújtott, sokkal rosszabb helyzetben van, mint tulajdonképpen egy közönséges napszámos ember. Mert mégis csak ragaszkodik a kis földeeskéjéhez, szeretne benne a jövőben is termelni, de, sajnos, most is úgy mutatja az időjárás, az idő viszontagsága, hogy ha így szaporodnak a vizek, mint ahogy hat héttel ezelőtt ez elkezdődött, immáron a harmadik évben újra nem fognak semmit sem termelni. Mivel pedig eddig sem kaptak terményt, kis Itanyájukat nem tudják felépíteni. Nagyon kérném a kormányt, méltóztassék ezekről gondoskodni és valami módon hitelt adni nekik, hogy valamiképpen hajlékot teremtsenek maguknak ezek a, kisexisztenciák azokon a helyeken, amelyekről talán a víz elmegy. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem azonkívül a kormányt, különösen pedig a földmívelésügyi miniszter urat, hogy sürgősen gondoskodjék arról, hogy a vízzel ellepett területekről a vizet elvezessék. Tudom, hogy sóik költségbe kerül és azt i

s tudom, hogy kiszálltak az én községembe és felhívták a községet arra, járuljon hozzá holdankint bizonyos összeggel a víztelenítéshez. Voltak, akik szívesen hozzájárultak, akiket csak részben sújtott az idő viszontagsága, csak résziben lepte el földjüket a víz. Voltak, akik megígérték, azonban azok, akiknek már két év óta nem termett semmijük, nem ígérhettek semmit. Ebben a tekintetben a kormány támogatásán számítunk és arra várunk. Azt hiszem, a kormánynak talán eminens kötelessége is a segítés, mert hiszen ha kiesik a föld a termés alól, akkor országunk ellátása kevésbbé van biztosítva, mintha a földet megművelhetik és májról vethetnek bele. Most kint a perifériákon igen sok vetetlen föld maradt. Nagyon sok búzát nem tudtak elvetni, amit vetésre szántak. Az a jó, iparkodó magyar paraszt még most is vetne, ha az idő engedné, de már kifagyott az eke a földből, már nem tud tovább vetni. Természetesen a tavaszi vetésekre annál nagyobb területek jutnak vagy estek. Szeretném megkérni a kormányt, méltóztassék gondoskodni arról, most a rekvirálás, illetve a készletek felderítése során, hogy ahol van még mag, azt hagyják meg tavaszra, de a.hol nincs, ott gondoskodjanak a tavaszra vetőmagról, annyival is inkább, mert az a kis magyar nem tud róla gondoskodni. Először is nincs pénze, másodszor nem tudja honnan megvenni, mert nem is szabad vásárolni. Anynyival is inkább kérem ezt, mert hiszen már sok esetben előfordult az is, hogy vetőmagot kértünk és nagyon sok esetben a vetőmagot az emberek, a termelők későn kapták meg. Az a keséi megkapás megint egyet jelent a nemzése 19Ul december U-én, csütörtökön. terméssel, mert ha valamit későn vetünk el, az nagyon sokszor nem terem, vagy pedig olyan keveset terem, amire nem voltunk elkészülve. Különben is látjuk a mai helyzetet. Most van folyamatban a készletek felderítése. Ez leginkább a termelőket érinti, nem akar ez panasz lenni részemről, mert hová is menjenek máshová. Csak a termelőkhöz mehetnek, mert azok termeltek és azok vannak hivatva elszámolni azzal, hogyan, miként sáfárkodtak, terményeiket hová tették. Itt is mutatkozik azonban, nem szívesen hozom ide, egy olyan hiba, amely felmerült. Azok a kiküldöttek, akik hivatva vannak végezni ezt a felderítést, igen szigorúan számoltatják el a termelőt, tudjuk azt, hogy nyáron voltak esős idők és esőben is csépeltek a magyarok, nedves búzát taroltak be. Ha nem is volt olyan nagyon nedves ez a búza, de mégis volt benne víztartalom, (Ügy van! a jobboldalon.) viszont beszaradásra vagy apadásra semmit sem lehet elszámolni, (Ügy van! a joboldalon.) Én az egyik rendelkezés ellen már annakidején panaszt tettem Laky miniszter úrnál, mert láttam a rendeletet, amely úgy szólt, hogy az első, a második és a harmadik búzát össze kell adni es ez mutatja a termés végeredményét. Sürgősem kértem, hogy ezt ne csináljuk, mert az az, első és második búza annyi szemetet tartalmaz, hogy az egyikből kijön körülbelül 50%, a másikból 25%. így minden termelőt bezárhatunk, megbüntethetünk, mert eszerint mind sikkaszt, mert a kereskedő a szemetet nem veszi át, kenyérnek meg nem tarthatja meg magának az illető azt a ids búzát, amelynek 50%-.a szemét. Most azonban olyan panaszokat hallok, — sőt ilyen levelet is kaptam — hogy ahol a felderítők megtalálták azt a második és harmadik búzát, nem akarjak kenyérnek meghagyni a termelő számára. Erről a helyről is arra kérem a kormányzatot, hogy az ilyen esetekkel kapcsolatban a legsürgősebben intézkedjék, mert hiszen mondom, már annakidején is tudták, hogy ami szemét az nem búza, de ha ezen másképp nem lehetett segíteni, akkor az talán kissé mégis túlzás, hogy ezt most a gazda rovására kenyérmagra számolják el. (Ügy van! a jobboldalon. -- Palló Imre: Ezt mondják megnyugtató gazdaságpolitikának! Sokszor nem tudja a jobbkéz, mit csinál a balkéz! — Meskó Zoltán: Sokszor tudja a bal, mit csinál a jobb! — Rátz Kálmán: Mit csinál az egykéz!) T. Ház! Az állati takarmányok körül is nagy hibák vannak kint a községekben, (Palló Imre: Nincs itt semmi hiba, mondja a kormány!) mert hiszen most a legdivatosabb erőtakarmány az erőtlen korpa, de a falu népe ehhez az erőtlen korpához is igen nehezen jut hozzá, mert nagyon szűken osztogatják. Nem tudom, nincs-e (Palló Imre: Van!) vagy van-e, az, aki hivatva van ezt a kérdést intézni, sokkal jobban tudja azt is, hogy mire takargatják, mert hallásból úgy tudom, hogy van. Ha pedig korpát, jobban mondva erőtakarmányt nem tudunk kapni, akkor ez a közellátás rovására megy, ez is megnehezíti a közellátást, mert hiszen árpánk nincs. Azt mondják: hova lett az árpa, hiszen termett? T. Ház! Amikor a termelő árpája »felérésben« volt, akkor, mivel előzőleg már 3—4—5 kiló kukoricáért is sorfalat kellett állni, lekaszaltatta vagy lekaszálta árpáját, megszárította és a baromfiakkal és a malacokkal azt etette. Azt is láttuk, hogy a sörgyárak is igen vásá-