Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. adott azt a válaszát, hogy fontosabb problémák is vannak, visszakerült Kárpátalja és Erdély és kevés a tisztviselői létszám, amely ennek a törvénynek a rendelkezéseit hivatott lenne végrehajtani. A végrehajtási utasítás pedig már készen van és a fiókban hever. Nagyon kérem a kormányzatot és követelem, hogy ez a végrehajtási utasítás minél előbb lásson napvilágot, hogy a kisbérleteket megfelelően ki lehessen osztani. Több oldalról elhangzik az az ellenvetés és vélemény, hogy a mai idők, a termelés mai fázisa nem engedi, hogy a nagyobb zsidó birtokokat, termelő üzemekeit megbontsák. En nem osztom teljesen ezt a nézetet, de azoknak, akik ezt a nézetet vallják, meg kell szívlelniük, hogy nem lehetne-e mégis a zsidóktól az ilyen üzemek vezetését elvenni és azokat állami kény szerkezelésbe venni. T. Ház! Amidőn a mezőgazdasági munkáskérdés rendezetlenségéről megemlékeztem, főleg a »látástól-vakulásig« való munkára gondoltam. Tudok községet, ahol nyáron már hajnalban ifél 3 órakor indulnak a sommásmunkások és a napszámosok munkájukra, ahonnan este 9 órakor érkeznek vissza. Kérdeni, hogy tudja az ilyen munkás saját kis gazdaságát ellátni, gyermekeinek nevelésére időt fordítani, hogy itudja kis magánéletét élni, amikor az alvásra is néha csak öt óra jut? Ez az állapot teljesen antiszociális és egészségtelen, méltatlan. Ezenkívül értelmetlen is. Mert ha azt veszem, hogy az a munkás — leszámítva a két órát kitevő napi három pihenő idejét — huzamosan, több napig naponkint 14 óra hosszat kaszál vagy mély kapálást végez, akkor azt állítom, hogy ezt a munkát rendesen elvégezni nem képes. Ugyanígy állítom, hogy ugyanannyi területet sokkal rövidebb idő alatt meg lehetne művelni és sokszor sokkal jobban is meg lehetne művelni, ha a munkás megkapná a megfelelő táplálékot, vagyis ha megtudná az ehhez szükséges összeget keresni, és ha kellő pihenőidő biztosíttatnék részére, és ha ideje jutna arra is, hogy a saját kis gazdaságának utánanézzen. Magam is gazda vagyok és így nagyon jól tudom, hogy a mezőgazdaságban a 8 órás munkaidőt bevezetni nem lehet. Sok termény van, amelynél a munkát esak késő este, vagy hajnalban lehet elvégezni. Evek óta magam is magtermeléssel foglalkozom és így jól ismerem ezeket a kérdéseket. De a kellő beosztást meg lehetne adni, úgyhogy a munkásnak a kellő pihenése meg legyen. Az a birtok, amelyről szóltam, természetesen zsidó birtok volt. Itt úgy lehetne rendet teremteni, hogy a napszámban az órabért kellene bevezetni. Ha ezt bevezetjük és a túlórázást behozzuk, akkor ez eredményre fog vezetni. Azt is kifogásolnom kell, hogy a munkabérek megállapításánál sokszor nagy különbségek vannak a napszámbér és a sommásber között. Sokszor a sommásbér javára, holott a napszámbérnek kellene mindig többnek lennie, és a sommás bérének, kevesebbnek, azért, mert bizonyos megnyugvást hoz annak a munkásnak, aki egy bizonyos munkaidőt eltöltött. Ha ezek mellett a visszásságok mellett a tulajdonos csak a földesurat játssza és nem a mezőgazdaság üzemvezetője, akkor bizony a vezető és a munkásság- közt sohasem fog _ kifejlődni az a szükséges sorsközösség, (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amia nyugodt élethez, a békés termeléshez szükséges. . Pár szóval a zsírtermelésről szeretnék megemlékezni, azzal foglalkozni Évek előtt, ülése 19ít december Jf-én, csütörtökön. 417 nem is olyan nagyon régen nagyarányú sertésvészek pusztították el a sertésanyae- nagyrészét. Következett ezután az az időszak, amikor egy malac ára 3—4 pengő közt mozgott és ez bizonyára nem hatott serkentőleg a te nyésztőkr©, ezenkívül pedig zsírban ellátatlanná vált nagyon sok falusi munkáscsalád, amely ezelőtt mindig maga tenyésztette a házánál, vagy legalábbis hizlalta azt a sertést, amely az ő háztartását fedezte. A sovány sertés ára különösen az idén, túlhajtottál! magas volt. 180—200 pengőt egy munkáscsalád képtelen volt egy sovány sertésért megadni és így keletkeztek falun is, amely máskor mindig el volt látva, hiszen az elmúlt háború idején sein voltak sohasem ilyirányú panaszok, nagy hiányok zsírban és bizony előfordult az én vidékemen, hogy volt olyan munkáscsalád, amely a hét több napján nem tudott főzni. Igazán tiszta örömmel elismerem, hogy a víztelenítési munkálatokat az idén, bár későn, — előbb kellett volna, — de legalább eredményesen hajtotta végre a kormányzat. Előállt azonban a munkálatoknál az az eset, hogy bár a kubikus munkások meg voltak elégedve, szép keresetük volt, de nem tudták megvenni a legszükségesebb élelmicikkeket, ami ehhez a nagyon nehéz súlyos munkához szükséges, úgyhogy egy napon nem sztrájkoltak, hanem eljöttek és mondták: Nem vagyunk képesek ezt a munkát elvégezni, tisztára le vagyunk törve, mi nem sztrájkolunk, hanem egy napra hazamegyünk pihenni. A következő nap ismét munkába álltak. Itt meg kell azt is említenem, hogy Lossonczy államtitkár úr közreműködésére igen gyorsan orvoslást kapott ez a baj. A sertéshiányon kívül a folyó évben, különösen tavasszal, de most is napról-napra súlyosabban érezzük az abrakhiányt- Sokszor hetek, hónapok teltek abba bele, míg a szükséges, igényelt abrakot a közellátás útján a tenyésztők és a hizlalók megkapták. Előfordult egy eset Gyöngyösön; ott több vállalkozó sertést hizlalt a város részére. Elfogyott az abraktakarmány és olyan sokáig kapták meg az abrakot, hogy a sertések teljesen lerongyolódtak. A legerőteljesebben oda kellene hatni, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő, mert ez nagy kárt jelent a köz részére, eltekintve attól, hogy egy pár egzisztenciát majdnem tönkretett. A zsírsertés ma megállapított ára talán szintén közrejátszik a zsírhiányban. Itt felteszem a kérdést, illetve én magam úgy látom a helyzetet, hogy két lehetőség kínálkozik: Vagy fel kell emelni a zsírsertés árát, vagy meg kell könnyíteni a hizlalást. A soványsertés és a malac árának letörése bénítólag hatnak a tenyésztésre, ezért ezt mindenkép el kell kerülni, de a hizlalást a következőkben látnám fellendíthetőnek. A másfélhónapon aluli kocasüldőknek esak bizonyos hányadát volna szabad hizlalásra befogni. A mezőgazdasági munkásság körében ki kellene osztani feles tartásra fiatal kocasüldőket, hogy ezáltal a számszerűleg amúgyis nagyon leromlott sertésállományt növeljük. Hitelezni kellene megfelelőképpen az abraktakarmányt is és mindenféle szankciótí ki lehetne kötni ezzel kapcsolatban. A gazdákkal is lehetne hizlalást és tenyésztést végeztetni az abraktakarmány hitelezése mellett, úgyhogy az abraktakarmányt malacban vagy hízott sertésben fizetnék vissza. Ezenkívül állami és közületi hizlalásokat lehetne végeztetni a nagyobb gazdákkal, akiknek okvetlenül el kellene ezt vál-