Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

HG Az országgyűlés, képviselőházának 231. ülése 1941 december 4-én, csütörtökön. nősen az iparcikkek árát. Valamikor régen a napszámosember egynapi keresetéből egy kalapot tudott venni. A parasztgazda azelőtt egy mázsa búzából egypár csizmát tudott magának venni, ma ehhez 3—4 mázsa búzára van szüksége. Valamikor, egészen régen állítólag egy mázsa búzából tetőtől-talpig felöltözött egy parasztember, de ennek az ideje már szerencsére lejárt, tudniillik úgy értem, hogy szerencsére, hogy az igények megnőttek any íiyira, hogy a parasztemberek is többet költenek magukra. Ugyanez a helyzet a ruhanemueknél és a háztartásokban előforduló mindenféle más apró kis cikkeknél. Ezek az áreltolódások borzasztó zavart idéztek elő a fogyasztásban és a termelésben. A paraszt kevesli a termény árát, a munkás kevesli a bérét, a gazda nem bírja megfizetni az 5 pengős napszámot, a tisztviselő és fixfizetéses pedig sokallja és joggal sokallja a piaci árakat. Ebből elképesztő zavar és békétlenség fejlődik ki és irigység támad. Az egyik foglalkozási ág a másikra irigykedik és ilyenkor a megfelelő vezetés hiányában felébred az úgynevezett osztályok vélt öntudata, holott mindannyian — hiszen ezt napról-napra egyre jobban kell látnia mindenkinek — egy sorsközösségnek vagyunk a tagjai. Ezért volt ellensége a liberalizmus és különösen a zsidóság: a niéjpi közösség, a Volksgemeinschaft gondolatának, mert mindig abból élt^ hogy egyik foglalkozási ágat a másik ellen uszította, ebben látta az ő hasznát, A mai rendszer említett berendezése teljesen liberális felfogásra mutat. Ez a megállapításom — hangsúlyozom — a rendszernek szól, mert a közellátási miniszter úrnak mint katona előtt tisztelettel kell, hogy adózzam, különösen azért, mert dicső hadseregünk felszerelésében múlhatatlan érdemeket szerzett. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Gyors beavatkozással most is már több helyen sok bajt és hibát hárított el, amiért megint köszönet kell, hogy illesse. De ezek a közellátási kérdések nem elosztási problémák, — ezt xijból keli nangsúlyoznom — hanem főleg a termelési kérdések, továbbá a bérek és az árak összhangjának kérdése. Szerintem összhangnak kellene lennie a mezőgazdasági munkabérek színvonala, a mezőgazdasági terményárak, — csak a színvonalról beszélek, nem egyes cikkek áráról — az ipari munkabérek, az iparcikkek ára, továbbá a fixfizetéses tisztviselők és nyugdíjasok illetményei között. Ha itt összhang áll fenn, akkor nincs semmi baj, semmi hiba, de ezt az összhangot évek óta nélkülöznünk kell. Éppen az a tragikusan bántó és majdnem mondhatnám," végzetes, hogy a mai korszakban a mezőgazdaság nem tudja a bennerejlő kapacitást kifejteni, hanem annak csak egy kis töredékét. Más országokban is mutatkoztak hasonló kórtünetek, mint amilyeneket bátor voltam említeni, de ott annakidején gyökerénél fogták meg a bajt és a mezőgazdaságot idejében talpraállították. Utalnunk kell itt a német Osthilfe-re, amely még a német nemzetiszocializmus ideje előtt lépett életbe, és Olaszországban a bataglia del grano-ra. A hektáronkénti átlagokra vonatkozó statisztikai adatok a következőket mutatják. Németországban hektáronkénti átlagban — ezek az átlagok az 1929—1933-ig terjedő időszakra vonatkoznak — búzában terem 2J-7 mázsa, ezzel szemben Magyarországon 13T> mázsa, tehát a német produktumnak csak (>2 százaléka. Árpában terem Németországban 20 métermázsa, Magyarországon 14 mázsa, tehát a német termelésnek csak 70 százalékát teszi ki a magyar termelés. Burgonyában még nagyobb ez az eltérés, mert amíg Németországban ir>(i mázsa burgonya terem egy hektáron, nálunk csak 67 mázsa terem, vagyis a német termésnek csak 40 százaléka. Az adottságok pedig majdnem ugyanazok. A hazai munkaerő legalább van olyan jó, mint a német, sőt hazai talajviszonyok még sokkal különbek. Ezek a kórtünetek több évtizedes mulasztásokra vezethetők vissza. Ma a nemzetiszocialista Németországban a termelés még sokkal jobban fellendült, és különösen most, amikor itt az új Európát emlegetjük, nekünk nincs vesztegetni való időnk és tudnunk kell, hogy ha az új Európát kellőleg érzékelni akarjuk, tudni kell, hogy az megfelelő áldozatot és teljesítményt követel tőlünk. Több hónap óta hallunk a mezőgazdasági egymilliárdos tervről. Nagy érdeklődéssel várjuk a jelzett javaslatot, amely rövidesen a Ház elé kerül. Sok jót azonban nem várunk tőle, mert ez az egymilliárdos hitelakció tíz évre van tervezve, holott egy nagyobb arányú befeketetésnek már sokkal előbb kellett yolna megtörténnie. Hiszen ezek a befektetési hiányok részben a mezőgazdaság kevés jövedelmezőségére, részben pedig a rendelkezésre álló kevés hitelre vezethető vissza. Itt meg kell említenem, hogy míg nálunk a hiteltőkék kamata jópár évvel ezelőtt — pontosan az évet nem tudom — a harmincas évek táján 12—14 százalék között volt, és most körülbelül ennek a felére csökkent vissza, addig úgy Németországban és — a múlt évben személyesen meggyőződtem róla — Olaszországban 2 százalékos hitelt nyújtott a parasztság rendelkezésére. Ebből tudtak azután nagy eredményt létrehozni. Elmaradottságunk egyik okát éppen a befektetés hiányában látom. De még több oka is van ennek. így az árak és a bérek aránytalansága — amint említettem — a gyakorlati szakoktatás elégtelensége, továbbá az érdekképvise^ leti szervezetlenség. Már megboldogult Gömbös Gyula sa játmaga intette a mezőgazdasági érdekképviseleteket, hogy bizonyos egyöntetűséget létesítsenek. Máig ezen a téren nem történt semmi. Vau mezőgazdasági kamara, van OMGE és van majdnem a százas számot elérő különböző egyesület, társulat, szövetség, ahelyett, hogy ezt mind egy kalap alá vennék, úgyhogy ez a szerv valóban teljesíthetné az érdekképviseletek fontos munkáját. A mezőgazdiasági kamarákról meg kell állapítanom, hogy sok tekintetben kitűnően működnek, de tapasztalatból tudjuk, hogy az ő korszerű, nagyszerű javaslataikat legnagyobb részben a kormányzat egyáltalában nem honorálja. T. Ház! A földreform hiánya és a munkáskérdés rendezetlensége is oka elmaradottságunknak. A helyes földreform pedig fajfeuntartási feladat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely külön nem kezelhető, hanem csak az egész nagyobh problémakörbe beillesztve. Hiába is hoztunk törvényt, a végrehajtási utasítás még mindig késik. Amint már a bizottságban utaltam reá, itt is utalnom kell arra, hogy az 194ü:XL. törvénycikk végrehajtási utasítása a kisbérletekre vonatkozólag mai napig sem jelent meg, és így a zsidó bérlők a bérletből ki nem mozdíthatók. Örömmel hallottam, hogy a végrehajtási utasítás á közeljövőben megjelenik. Sajnálattal hallottam azonban a miniszter úrnak a bizottságban