Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

412 Az országgyűlés kêpviùelohâzawik 23 felolvasnák!) Formailag, hú befejeződött ez az ügy, akkor is szeretném tudni, hogy fe­gyelmi aktus volt-e tulajdonképpen ez a nyugdíjazás a miniszter úr részéről, vagy pedig a rehabilitálásnak kezdet« volt. Most beperelnek egy lapot, ott is lesz majd valami Ötvenszázalékos szép szürke elintézés és ezzel a dolog a sülyesztőbe megy. Azt kérdezem, t, Ház, miért nem hoztak a Kacsóh-ügyben véghatározatot'? Mi lett volna, ha — amint a miniszter vir mondja — a fe­gyelmi bizottság ülése közben a volt állam­titkár úr be nem nyújtja a, nyugdíjazás iránti kérvényét 1 ? Mi lett volna abban az t^etben? Felmentették volna-e? Mert ez sok­kal megnyugtatóbb lett volna az államtitkár úrra, mint hogy egyszerűen abbahagyták a tárgyalást és nyugdíjazták. Azonkívül pedig kérdezem, ez-e az a példa, amelyet a mai időkben köztisztviselők­nek nyújtani kell, hogy csak valami megálla­pított szabálytalanság szükséges ahhoz, hogy valaki egészen fiatalon államtitkári nyugdíj­jal elmenjen és szabad emberré váljék. (Szöl­losi Jenő: Ez uzus ma!) Kérdezem továbbá az igen t. miniszter urat, igaz-e az, hogy Kacsóii Bálint bejelentette, hogy őt a börtönben, ahova a vizsgálóbíró lekísértette, megverték, igen vagy nem? Kérdezem továbbá, mi van Szabó Lászlóékkal, Bónéékkal, akik hónapokovi át ültek és szabadon engedték őket? Ez mind »körtévedés« volt? Sehol semmi baj nincs? Emberek hónapokig ülnek, most pedig sza­badlábon vannak, mindenki rehabilitáltatok valami úton-módon. A miniszter űr pontosan úgy ismeri a vallomásokat, mint én, aki a vallomásokat és aktákat kilószámra elolvas­tam. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy mit vallottak detektívek, köztisztviselők é* nagyon jól tudja, hogy mi ennek az egész ügynek a háttere. Én rendkívül nagy hiányos­ságot látok ennek az ügynek az elintézésében, ugyan úgy, mint a Biró ügy elintézésében, amelyet szintén én hoztam ide a Ház elé és minden olyan ügyben, amelybén, sajnos, pél­dát kellene mutatni. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíves­kedjék beszédét befejezni. Rajniss Ferenc: T. Ház! Mivel mindazok után, amiket mondottam, semmi bizodalmam sincs abban a tekintetben, hogy a közeljövő­ben Magyarországnak belső 'berendezése és nem alkotmáuya, belső szelleme és nem alkot­mánya a szerint fog változni, ahogyan tőlünk az erkölcs és az idő megköveteli, nem foga­dom el a megajánlási törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélső­baloldalon, — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Kuncze Géza! Elnök: Kuneze Géza képviseli urat illeti a szó. Kuncze Géza: T. Képviselőház! Előttem szóló képviselőtársamtól elnézést kell kér­nem, hogy az általa felvetett kérdésekhez nem szólok hozzá, mert a törvényjavaslatot azzal akarom szolgálni, hogy kérésekkel, elő­terjesztésekkel és indítványokkal jövök. Elsősorban a földbirtokrendezés kérdésé hez szeretnék néhány javaslatot tenni... (Zaj és mozgás a baloldalon,) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Szí­veskedjenek helyeiket elfoglalni. Kuncze Géza: Kiküldendő volna egy par­lamenti bizottság, amely megállapítaná a szorzószámot és ezzel a kataszteri tiszta jöve­delem megszorozva adná a földnek megvál­7. Mese 19U december 4-én, csütörtökön, tási árát. Természetes, hogy ez a megváltási ár fellebbezhetetlen volna. Ugyanígy a ha­szonbérletekre vonatkozólag ki kellene mon­dani, hogy e haszonbérletek minden további indokolás nélkül megszüntethetők. így azután ezeket a földbirtokokat át lehetne adni kis haszonbérletekbe. Természetesen a törvénynek azt is ki kellene mondania, hogy ezek a kér­dések is megfellebbezhetetlenek és így azt hi­szem, ez a kérdés, amelyről már oly sokat beszéltünk, végre nyugvópontra jutna. Hozzá kell azonban tennem, hogy ezeket a megvál­tandó birtokokat nem volna szabad pénzzel megváltani, hanem vagy kötvényekkel, amit már kezdetben kellett volna adni, vagy pedig egjy betétkönyvvel megváltani, amelyből éven­ként a tőke a.ránya szerint esak bizonyos ré­szét használhatná fel a kisajátított. Éppen ezt a nagytömegű pénzt használták lel ugyanis a kisajátítást szenvedett birtokoksok arra, hogy árut felhalmozzanak, vagy annak árát felhajt­sák. Természetes, hogy ezzel együtt az ingat­lanok megváltásánál is, minthogy az emberek ezt a sűrű vásárlást látták, a pénztől bizonyos mennyiségben szabadulni akartak és az ingat­lanokat megvásárolták a bérjövedelem húsz­szorosával. Mindezeket meg kellett volna aka­dályozni a birtokok kisajátításával kapcsolat­ban és akkor nem lett volna annyi pénzük a kisajátítást szenvedetteknek, amivel a pén­zünkbe vetett bizalmat megrendíthették. Most pedig legyen szabad az árvizekről és a belvizekről beszélnem. Ezekről a kérdések­ről már szintén igen sokat hallottunk, csak magát az eredőjét nem kutattuk. Való igaz, hogy a zivatarok lehordták a termékeny föl­det s ez a földmennyiség a folyamokba érve azoknak a medrét úgy megváltoztatta, hogy sokhelyütt a folyamok medre egy-, sőt másfél­méterrel emelkedett. Ha ezzel nem törődünk és ^ez az állapot évek hosszú során át így fog továbbra is maradni, a folyamok medre any­nyira fog emelkedni, hogy állandó árvízről lehet majd beszélni, különösen akkor, araikor a csapadékmennyiség mint az idétn is, vala­mivel nagyobb, hiszen látjuk, hogy ma már a búzaföldek ismét víz alá kerültek. Szerintem haladéktalanul el kellene ren­delni a kotrásokat, még pedig úgy, hogy a vízügyeket államosítva a földmívelésügyi mi­nisztérium kebelén belül nyernének e kérdé­sek elintézést. E kotrásokkal kapcsolatban egyben a szabályozást is végre kellene haj­tani, védgátakat kellene emelni, az árterülete­ket feltölteni, azokat hasznosakká tenni és a gazdák kezébe juttatni. Itt csak egy példát említek meg és pedig azt, hogy a jelenlegi Magyarország területén ötmillió katasztrális hold volt az árterület. Való igaz, hogy ebből sokat felszabadítottak a víz alól a termelésre, mégis 1941-ben 1,061.000 katasztrális hold volt víz alatt, amelyből vízmentesítettek 973.000 katasztrális holdat, de még mindig 88.000 ka­tasztrális hold maradt víz alatt, Ügy érzem, hogy ilyen mederrendezéssel ég mélyítéssel az említett 88.000 katasztrális holdból ismét a termelés szolgálatába lehetne állítani néhány holdat. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) A pénzügyminiszter iir beszélt a hadiköl­csönök valorizációjáról is. Legyen szabad ez­zel kapcsolatban egy elgondolásomat előter­jeszteni és pedig a kis hadikölcsönökről, a 100 koronás hadikölcsönökről, amelynek valo­rizációja után tízpengős névértékű kötvényt

Next

/
Oldalképek
Tartalom