Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 19.^.l december )+-én, csütörtökön. élâ kellene kiadni, mert úgy érzem, hogy a magyar állam méltóságával nem egyezik össze, hogy tízpengős állami kötvények legyenek forgalomban; és talán a tízpengős kötvények kezelésével járó adminisztráció is igen magas volna, én tehát inkább azt indítványoznám, hogy a 100 koronás hadi kölcsönök adófizetésre legyenek felhasználhatók. Valószín íí. hogy az adófizetőknek ez pillanatnyilag fájna, de mégis egyszer »mindenkorra nyugvópontra juttatná e kérdést. Legyen szabad most kerületem egy kéréséről beszélnem. Az 1907 június 7-én szentesítést nyert 1907 : XXVIII. te. az Árpád emlék felállításáról szól. Ez az emlékmű, amelyről a törvényben szó van, a Bécsi-úton volna. A kincstár ennek a számára ki is sajátított egy gyönyörű 22 holdas dombot, az emlékművet azonban nem építette meg. A 22 holdas területet most is egyszerű emberek bérlik évrőlévre, természetesen uzsoragazdálkodás mellett, mert nem trágyázzák, mivel nem tudják, hogy a következő esztendőben, mi történik velük. Legyen szabad felolvasnom a törvény indokolását 1907. évről, (olvassa): »Minthogy Árpád fejedelem halálának ezredik évfordulója szintén a folyó évre esik, és miután a honalapító szobrának felállítása iránt máris történt gondoskodás, király és nemzet a legmegfelelőbben azzal róná le a kegyelet adóját, ha királyunk megkoronáztatásának évfordulójon elhatározná, az Alba Eeelesiának (Fehéregyháznak) újból leendő felépítését, amelyet Szent István király az óbudai határban Árpád király emlékére, ennek történelmileg beigazolt temetési helye fölé emelt volt. A templom környezete ligetté alakíttatnék át és abba obeliszk emeltetnék; mindennek létesítésére pedig a teleknek ezidőszerint még számszerűleg meg nem állapítható árán felül 600.000 korona hitel volna engedélyezendő.« Ez a kérés annál is inkább indokolt, mert a Bécsi-úton fekszik, amely úton a legtöbb idegen jön országunkba. Ott látják ezt a megvásárolt területet, amely nem valmi szép látványt nyújt. Mennyivel szebb volna, ha már megvolna ott az Árpád emlékmű. (Stitz János: Ügy van!) Kérnem kell továbbá a III. kerület, Óbuda részére a rendkívüli ideiglenes házadómentességet. Méltóztatnak tudni, hogy az Árpád-híd nemsokára megépül. Annak környékén igen sok házat lebontottak, de még igen sok régi ház van, amelyekből tüdőbetegek járnak orvosi kezelésre. Meg 'kell állapítanom, hogy van ugyan orvos, és van ugyan tüdőbeteg; kezelés is, de a bajnak az okát, ezeket a régi házakat még mindig nem bontották le. E házak helyébe új házak volnának építendők, ezért szükséges az ideiglenes házadómentesség. És itt a legnagyobb elismeréssel kell szólnom a pénzügyminiszter úrról és a kormányról, hogy az óbudai dohánygyárat a leggyönyörűbben, mintaszerűvé modernizálták. Éppen ezen a héten volt e dohánygyár kultúrházának a felavatása. Ennek a munkásai az igazgatóval a lehető legnagyobb keresztény harmóniában élnek. Ezt bizonyítja a falon elhelyezett jelmondat is: »Becsüld a munkást és munkáját.« Ezek a rendes, becsületes, megértő munkások megérdemlik, hogy róluk Vît szóljak és kérjek számukra abból az alapból, amely úgyis megvan, egy házat. Ez az alap a Dobi. A Dohányjövedéki Alkalmazottak Betegségi Biztosító Intézete. Munkásnak és tisztviselőnek egyaránt szolgálna ez a ház. Az alaptőke megvan és elég nagy ennek a felépítésére és éppen most fognak ott lebontani egy házat, amely a dohányjövedék tulajdona. Éppen ezért kérem a pénzügyminiszter urat, legyen szíves engedélyezni ezt az alapot ezeknek a becsületes tisztviselőknek és munkásoknak a házépítésre. Szólnom kell továbbá a Bécsi-út mentén elterülő téglagyárakról. Amint már az előbb is említettem, a külföldi vendégek itt jönnek be Budapestre és ott látják a leggyönyörűbb lankásokat, — amelyeknek teleépítve kellene lenniök villákkal — 4—5 helyen megfúrva és a legbrutáilisabban kibányászva a telkeket, — még a dűlőutakat is lebányásszák — annyira, hogy a szomszéd házak, amelyek egyszerű emberek házai, összedűlnek, lecsúsznak, eltűnnek. Hiába fizetik meg, az illetők ma már még sem tudnak házhoz jutni. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, igaz, hogy nem a jelenben, amikor az építkezésekhez annyi téglára van szükség, de mégis hozzá kell fogni ezeknek a gyáraknak a kitelepítéséhez, mert ezeknek Budapest belterületén belül már semmi létjogosultságuk nincs. Bá kell mutatnom az országutak keskenységére is. Ha az ember az országiíton közlekedik autóval vagy kocsival, akkor szinte veszedelemben forognak a községekben azok az emberek, akik ott sétálnak azért, mert az országutak mentén vagy nine« járda, vagy äz utak jobbak mint az oldalt fekvő terület. A szélesbítésre azonban nemcsak éppen ezekből a veszélyekből kifolyólag volna szüksége, hanem a hadiutak kiépítése szempontjából is. (Iíátz Kálmán: De a községeken kívül vezessenek ezek az utak!) Ez lenne a kívánatos, mert a községen belül és kívül is mindenütt keskenyek az utak, különösen akkor, ha a badikozlekedésre is gondolunk. Végül legyen szabad foglalkoznom a testneveléssel, a testedzéssel vagy sporttal. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Ház! Elöljáróban meg kell itt mondanom, hogy a tanítás — és itt csatlakozom Gesztelyi Nagy László igen t. képviselőtársam tegnap elmondott beszédéhez — csak délelőtt folyjék. Maximum két óráig tanítsanak és délután a tanulók legfeljebb csak sporttal vagy neveléssel legyenek az iskolákban elfoglalva. Értem ezalatt a becsületes, hazafias nevelést. Oltsuk be ezeken a délutánokon ifjúságunkba — úgy leány-, mint fiú-ifjúságunkba — a hazafias érzést. Amikor a sportról és testnevelésről szólok, legyen szabad kérni a kultuszminiszter urat, hogy a költségvetés 16. fejezete 13. címének 1. rovatában az iskolai és társadalmi testnevelés céljára kijelölt összeget bontsa ketté. (Helyeslés.) Hogy az iskolai testnevelés mennyire fontos és hogy arra egy külön összeg volna beállítandó, ezt, azt hiszem nem. kell bővebben magyaráznom, ellenben a társadalmi sportra beállított összegről igenis szólnom kell. Ezt az összeget annakidején a sportrajongók gondolták ki a totalizatőr, tehát a lóverseny adóból és a fogadási adóból. Annál a kérdésnél, hogy miért kellene ennek' az öszszegnek és egészségesebben szolgálni a sportot, legyen szabad a társadalmi sportegyesületekre hivatkoznom, amelyekről azt látjuk, hogy az 1986-os kimutatás szerint 1997 sportpálya volt az országban és ebből 436 volt az egyesületeké. Valóban azt kell mondanom, hogy éppen a társadalmi egyesületek voltak azok, amelyek a mai napig megőrizték a sportot és amelyeknek munkássága révén az olimpiai sikereket értük el. Éppen ezért tartom szükségesnek, hogy a társadalmi sportra külön összeget, még 56 ......