Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. akkor, — eddig legalább is így tudtam — mindenkire egyaránt vonatkozik. Most azonban rájöttem, hogy csak az ellenzékre van kötelező hatálya a tilalmi rendelkezés éknek. Ha azonban így jan, legyen bátorságuk, hogy a rendeleteket így is fogalmazzák meg és ne tapossák sárba saját rendelkezéseiket. (Maróthy Károly: Ez a helyes!) Azt hiszem, a politikai jogokról ennyit elég mondanom. (Egy hang a szélsőbaloldalún: Lehetne még többet is! — Maróthy Károly: Az sohasem elég!) Itt kell még megemlékeznem a sok különböző rendeletről, amelyek nincsenek ugyan mindig összhangban egymással, de azt el kell ismernem, hogy országunk ebben a kérdésben — már mint a rendeletek óriási számában — a nemzetek között valószínűleg az első helyet foglalja el. Igazán jegyző legyen a talpán, aki a rendeleteknek ebben a dzsungeljében biztosan megtalálja a helyes utat és tud tájékozódni. Mégis sokszor úgy tűnt föl nekem, — és alig tudtam ezt a csúnya gondolatot elhessegetni magamtól, — hogy Magyarországon a rendeletek azért születnek meg, hogy legyen miket kijátszani. Az idő rövidsége miatt itt is csak egy példával szeretnék a kérdés elevenére tapintani. A múlt érben, amikor rendelet jelent meg, hogy bizonyos napokon marha-, borjú- és disznóhúst nem szabad eladni és a vendéglőben kiszolgáltatni, azonnal megjelentek ezeken a tilos napokon az étlapon a szarvas-, birka- és bárányhús felhasználásával készülő ételek. Ezeken a hústalan napokon ezek a nem tilalmas húsok rövidesen olyan nagymérvű fogyasztás alá kerültek, hogy elkezidltem számításokat végezni és hamarosan arra a megállapításra jutottam, hogy ezeknek az állatoknak ilyen nagymérvű fogyasztása rövidesen az ország szarvas, őz valamint juhállományának teljes elnyelésével fog végződni. (Derültség. — Maróthy Károly: Átalakultak!) Gondoltam arra, hogy nagyon hálás interpellációt lehetne az említett állatok kipusztulásának megakadályozása érdekében elmondani — tréfás hangon, mert hiszen mindenki tudja, hogy a marhahús szarvasfiié vagy őzcomb, a borjúhús pedig rántott bárány formájában kerül a fogyasztóközönség elé. Valószínűleg, sőt egészen biztosan a miniszter urak is tisztában vannak ezzel és talán éppen az a miniszter úr, aki a tiltó rendelkezést kiadta, jóízűen és mosolyogva fogyasztja el a rántott borjúhúst mint rántottibárányt, amelynek a boldogult békeidőkben bécsi szelet volt a tisztességes neve. (Derültség.) Nem interpelláltam ebben az ügyben, mert nagyon komoly és szomorú tünetnek találtam, amelyből sok mindenre lehet következtetni. Eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy nemetországi esetem 1937-ből, amikor egy vendéglőben éjfél után egy pohárka konyakot kértem, mire a pincér felvilágosított, hogy rendelet van rá, hogy éjfél után nem szabad szeszesitalt kiszolgáltatni. Tekintve, hogy a német koszt kissé szokatlan volt magyar ételekhez szokott gyomromnak, kértem a pincért, hozzon egy feketekávés csészében egy kis konyakot és "külön fogom honorálni ezt a szívességét. A német pincér nagyon önérzetesen es nagyon komolyan csak annyit mondott, hogy »uram, Németországban vagyunk«. Azt hiszem, ez a két példa minden magyarázatot feleslegessé tesz és igen boldog lennék, ha a magyar nép ilyen büszke öntudattal tartaná be a rendelkezéseket, de természetesen ülése 19.4-1 december 4-én, csütörtökön. 399 ennek a szellemnek felülről kellene lesugároznia és a rendeleteknek olyanoknak kellene lenniök, hogy mindenki megérthesse, hogy azok betartása az egész nemzetnek érdeke. (Csia Sándor: Csak igazságos rendeletet lehet betartani!) Imrédy Béla t. képviselőtársam ismételten rámutatott a magyar társadalom kettősségére és ez a kettősség kétségtelenül sok visszásságnak szülőoka. Ügy fejezte ki, hogy nem lehet a nemzeti szocializmusból kimazsolázni azt, ami a kormányzatnak kellemes. (Derültség.) Én még azt sem merném mondani, hogy azért mazsoláz ki valamit a kormány, mert neki ez édes falat, hanem inkább azért, mert az adott helyzetben nem áll módjában mást tenni, mint nagy undorral lenyelni a nemzeti szocializ musból egy-egy falatot (Derültség a szélsőbaloldalon.), sajnos, azonban ettől gyomorrontást kap az egész nemzet. (Csizmadia András: Elrontja a gyomrát!) Sokszor iigy érzem, hogy egyes törvényjavaslatok megszületésének is ilyen okai vannak. Először jön a rádióban és a sajtó útján való beharangozás, a születendő törvényjavaslat agyondícsérése, azután a Mép.-titkárok és képviselők által a nép között élőszóval való dícserese, majd a javaslat megjelenik a képviselőházban, ahol a kormánypárt természetesen a javaslat mellett foglalván állást, az ellenzék pedig élesen megbírálván a javaslatot, lefolyik a törvényjavaslat tárgyalása, amelyből a külvilág ismét csak a dicséretet hallhatja meg, mert az ellenzéki kritikát a sajtócenzúra nem engedi nyilvánosságra kerülni. Azután lesz a vérszegény javaslatból törvény, azonban a^ lényeges és tényleg a nemzet életébe vágó így megszületett törvények végrehajtási utasítása vagy nagyon sokáig késik vagy egyáltalában nem lát napvilágot, (Szőllösí Jenő: Nem lesz belőle fehér kenyér, csak mazsola!) Kérdezem, t. Ház, úgy találják-e, hogy ez nagyou távol áll a demagógiától? Mivel azonban a felhatalmazási vita által nyújtott lehetőség során bírálatomat teljesen tárgyilagosan kívánom előadni, és nemcsak pártállásommal, hanem a kormány hibáira és ' mulasztásaira is rámutatva szeretném a bizalmatlanságomat megindokolni, egynéhány konkrét példát legyen szabad még elmondanom, amelyeiket talán szintén az előbb említett kettősség rovására lehetne írni. A kormányzat tervszerűségéről még beszélni sem lehet, hiszen sok más eset között az is előfordul, hogy bár mezőgazdasági ország vagyunk, az idén a kapásnövények kapálási idejének kezdetén nem lehetett kapát kapni, s kétségbeesett szaladgálás kezdődött a falvakban a kapa után éö bizony nem egy helyen a i-övényzet fejlődésére' oly igen fontos első kapálást csak késve tudták elvégezni. (Maróthy Károly: Minek az a kapa, hátha elsül!) Igaz, hogy a nyár közepén megérkeztek a kíipák, tehát nem anyaghiányról volt szó (Gosztonyi Sándor: Nem, szervezési hibáról!), azonban hogy a májusi kapálást júliusban visszamenőleg hogyan lehetne elvégezni, arra vonatkozólag a kormánvorogramm nem nyújt semmiféle felvilágosítást. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem dicsérj a kormányzatunkat az sem, hogy az útépítéseknél az az eddig egészen ismeretlen fordulat állt be, hogy megvan hozzá a pénz, megvan hozzá a munkás, sot várják a serén y munkáskezek a munka, megindulását, do sajnos, nincs mérnök, aki az.