Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése. 19H december U-foh csütörtökön. 391 tanácsi alapon megoldani nem lehet, (vitéz Imrédy Béla: Á csecsemő végelgyengülésben meghalt! — Gr. Festetics Domonkos: Szakértők kellenek abba a tanácsba, akkor megy a dolog!) Ilyen tanácsi alapon tehát ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet, ellenben meg lehet oldani egy komoly szervezettel, amelynek a részleteire ki sem térek, hiszen többször voltam bátor elmondani, hogy a gazdasági ágazatokat hivatásrendi alapon, szakmák szerint kell megörganizálni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én már sokszor resteltem magam, például amikor legutóbb itt járt egy német úr, aki vezetője egy ilyen nagy szakmai szervezetnek és azt mondotta, hogy: jó volna, ha egyszer már maguknál is találnánk egy szervet — nyilvános előadásában mondotta —, amely az egész ipart, valamennyi ipari ágat képviselné, hogy a kérdéseket megtárgyalhassuk. Ha tehát másért nem, már nemzetközi helyzetünk tisztázása céljából is elkerülhetetlen, hogy ezeket a szervezeteket létrehozzuk.. Az iparügyi miniszter úr azt volt szíves mondani, hogy megcsinálja a munkáskamarákat, de előbb be kelt fejeznie a mun kásházak építését. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) Sajnos, az időm lejárt, befejezem felszólalásomat. Befejezem azzal, hogy a gazdasági életnek általam felsorolt területein, tehát a termelésben, úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban, továbbá az ár- és a pénzpolitikában és a szervezési területeken távolról sem oldódtak meg azok »a feladatok, amelyeknek megoldása nélkül gazdasági életünk szerves felépítése el sem képzelhető. A költségvetési vita során szóvátettünk különféle kérdéseket minden tárcánál és kaptunk is igen kimerítő válaszokat a részletkérdések tekintetében, ellenben a problémákat illetőleg a kormány részéről rendkívüli egység mutatkozott abbau &

r tekintetben, hogy ' egyetlen elvi kérdésre választ nem adott. (Élénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ezek a kérdések nemcsak jelen pillanatnyi életünket érintik — és nem az a probléma, hogy több-kevesebb kísérletezéssel és sikerrel a ma számára megoldjunk részletkérdéseket, hanem ezeknek a kérdéseknek a megoldásától van függővé téve helyzetünk az új európai gazdasági rendben. Ezért rendkívül nagy felelősség van a kormány vállain. Egészen más ugyanis a felelősség súlya irányított gazdálkodásban, ahol a kormánynak kezdeményeznie és végre; hajtania kell, mint a liberális gazdasági rendben, ahol a magángazdaság maga elvégzi a feladatokat, s a kormány csak asszisztál mellette, (fíajniss Ferenc: És azt mondja, hogy ő csinálta! — Egy hang balfelől: Mint a kakas a hajnalt) Ezért abban a felelősségben, amely ma ezt a kormányt ós ezt a törvényhozást terheli, nem vagyunk hajlandók osztozni addig, amíg világosan nem látjuk, hogy mi a kormány szándéka, mi a kormány gazdaságpolitikai elgondolása. Ezért tisztelettel vagyok bátor beterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa); »Tisztelettel kérem, utasítsa a Ház a kormányt, hogy az 1931:XXVI. te. alapján alakított 42 tagú országos bizottság előtt ismertesse az ország gazdasági helyzetére vonatkozó összes adatok feltárásával a gazdasági élet irányítására vonatkozó átfogó tervét ós bocsássa azt az említett bizottságban vita és bírálat alá.« Azért vagyok bátor javasolni a 42-es bizottságot, mert abban a törvényhozás mindkét házának a gazdasági életben jártas tagjai foglalnak helyet egyrészt, másrészt pedig ennek a tárgyalási rendje megengedi a kérdések bizalmas tárgyalását. Azt pedig,. hogy kérjük a statisztikai adatokat úgy a belső termelésre', mint a külkereskedelemre vonatkozólag, azért voltam bátor határozati javaslatomba belevenni, mert ezek nélkül az adatok nélkül a kérdésekhez érdemben hozzászólni nem lehet. Befejezem felszólalásomat azzal, hogy a f«ilhatalimiazási törvényjavaslatot neon fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bál- és à szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Vita Sándor! Elnök: Vita Sándor képviselő urat illeti a szó. Vita Sándor: T. Ház! A kialakult parlamenti gyakorlat értelmében a megajánlási vita során felszólaló képviselők vagy helyesnek látják, vagy helytelenítik a kormány által beterjesztett kö tségvetést, s ennek megfelelően a kormány által kért felhatalmazást vagy megadják a kormány számára vagy pedig megtagadják. TJgy érzem, hogy a mai nehéz időkben minden magyar embernek kötelessége a napi politikán felülemelkedve, elbírálni ezeket a kérdéseket. Hiszen teljes mórtékben tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek, amelyekkel a kormányzatnak pia meg kell küzdenie. Nem tisztán a háborúból folyó nehézségekre gondolok itt, hanem a magyar társadalmi szerkezetből és a magyar történelmi fejlődésből következő nehézségekre is. Ezeknek a nehézségeknek figyelembevételével úgy érzem, hogy a kormányzat külpolitikai téren jelentős eredményeket ért el. beipo itikai téren pedig olyan erőfeszítéseket és jóakaratot látunk a kormányzat részéről a problémák megoldására, hogy én a magam részéről a kormány iránti bizalom alapján a felhatalmazást megadom. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy nem annyira a mai kormányzat szempontjából, hanem általában a magyar politikái élet szempontjából bizonyos bírálatot gyakoroljak, i letőleg keressem, hogy mik a feltételei annak, — amiről a Házban az elmúlt héten mindkét oldalon olyan sok szó volt — hogy a magyarság az új Európába eredményesen illeszkedhessek be, és ezzel kapcsolatban e mondjak bizonyos kívánságokat, amelyeket a kisebbségi élet tapasztalatai alapján a kormányzattal szemben úgy érzem szükséges felállítani. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Hogy megérthessük ezeket a kívánságokat, úgy érzem, szükséges a magam részéről rámutatni arra, hogy milyennek látom és látják sokan a mai magyar életet. (Halljuk! Halljuk!) Ezt annál inkább szükséges megtennem, merthiszen az államépítésnek új és nehéz útján kell elindulnunk, a gazdasági, szociális és szellemi átalakulásnak ^óriási feladatait keU megoldanunk, ami természetesen csak iigy lehetséges, ha minden magyar szellemi és gazdasági erőt mozgósítani tudunk ennek a célnak szolgálatában, a nemzet minden életerejét felszínre tudjuk hozni és , minden képességét ennek az új magyar építőmunkának a szolgálatába tudjuk állítani. (Helyeslés.) Történelmi kutatásaink alapján ^ úgy hiszik, hogy a rendi magyar politika és társadalom képletei nem feleltek meg teljes mér-