Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-231
390 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 19 Ul december h-én, csütörtökön. pénzpiaci politika lényege, (Rajniss Ferenc: Ügy van!) Én most nem a zugárfolyamokról beszélek, mert ezek külön területre tartoznak, A hivatalos árpolitikánál azt mondottam az előbb, nagyobb hibát a kormányzat el sem követhet, mint azt, ha az áraknak állandó folyamatos és hivatalos emelésével ezt a hitet megdönti a publikumban. (Rajniss Ferenc: Ez megtörtént!) Ez kérem megtörtént és hogy mennyire megtörtént, mutatja az, hogy a takarék- és folyószámlabetétek jelenlegi állása ebben az országban másfélmilliárd pengő. Ez nyilt szám, nem bizalmas szám. Ez a másfélmilliárd pengő azonban távolról sem arányos a területgyarapodásunkkal, nem arányos a bankjegyforgalom nagyságával, nem arányos az árszint magasságával és nem arányos a vásárlóképesség megnövekedésével, különösen, ha figyelembe vesszük a fogyasztóképesség csökkenését. Világosan látszik az, hogy az emberek arra a megfontolásra jutnak, ha az árszint állandóan növekedik, — én most nem állítom, nehogy vitázzak a pénzügyminiszter úrral, hogy a pengő értéke romlott volna, távolról sem, csak a vásárlóereje csökkent •(Derültség.) mondom, ha az árszint emelkedik, akkor az ember csak egyetlen módon tud ez ellen védekezni, úgy, ha a pénzét áruba fekteti. Ilyen módon tehát önirul ukcio-szerüen fog fokozódni az a feszültség, amely amúgy is megvan. ,-'£., Itt csak egyetlenegy dologra vagyok bátor rámutatni. Ennek a kérdésnek megoldása — nem akarok frázisokat és közhelyeket itt ismételni — egyrészről a termelés fokozása oldalán, másrészről viszont a felesleges vásárló erő levezetésében keresendő. A felesleges vásárló erő levezetése megint csak úgy történhetik, — hogy visszatérjek kiinduló pontunkhoz — ha egy állandóan adott árszint esetén a publikum meggyőződik arról, hogy nem jár jobban, ha vásárol, jobb tehát, ha beteszi a pénzét bankba vagy jegyez érte erdélyi kölcsönt azzal a megnyugvással, hogy a legjobban cselekedett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy azonban benne a hitet fenntartsam, nekem azt az állandó árszintet nemcsak a fogyasztási cikkek vonalán, hanem minden olyan vonalon fent kell tartanom, amely őt az elhatározásában pszichológiailag befolyásolja. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez viszont azt jelenti, hogy ha én a pénzpiac szemléletéből indulok ki, akkor nem elegendő, hogy a fogyasztási árakat vizsgáljuk, hanem 1 tovább is ki kell terjesztenünk az ingatlanokra, a tőzsdére (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és minden olyan területre, aimely a közönséget ebben a megítélésében befolyásolni tudia (Helyeslés^ a szélsőbaloldai'on.), hogy csökkentsem azt a feszültséget, amely természetszerűleg előáll. Ha tehát már a termelési oldalon a fokozásban gátolva vagyok, akkor a pénz oldalon el kell kerülnöm azt, hogy felesleges összegekkel szaporítsam a pénzuiacon amúgy is jelenlevő pénzösszegeket. Ilyen módon tehát eljutok oda, amit Rajniss Ferenc igen t. barátom és képviselőtársam is szóvá tett legutóbb, hogy lehetetlen állapot az, hogy az amúgy is agyonterhelt pénzpiacra én még rábocsássam azokat az összeseket, amelyek a zsidó vagyonok likvidálásából adódnak. (Ügy van! Űqy van!) Mert mi történik? Amikor ma a zsidóság a földbirtokból, az iparból, a kereskedelemből, a korcsmákból kivonult — hiszen maga a pénzügyminiszter úr mondotta, hogy legutóbb 4000 italmérési engedélyt vontak vissza tőlük — (gr, Festetics Domonkos; A kishely ékről kivonulnak, de a nagyokban benn vannak!) akkor azokkal az Összegekkel, amelyekkel őket kártalanítják, megjelennek a pénzpiacon és károsan fokozzák azt a feszültséget (Rajniss Ferenc: És tervszerűen!), amely amúgy is igen nagy mértékben megvan. Bátor vagyok megemlíteni azt, hogy még a megelőző kormány idején, Imrédy Béla igen t. képviselőtársam (miniszterelnöksége idején voltunk bátrak hozni egy rendelkezést, amelyben éppen ezeknek a jelenségeknek a meggátlása érdekében úgy intézkedtünk, hogy akinek a lovát bevonultattuk és mint fuvarosnak az autóját elvittük, annak nem adtunk készpénzben megtérítést, mondván, hogy ezzel nem tudunk több autót és több lovat teremteni, csak a pénzforgalmat szaporítanánk, tehát nem tehetünk egyebet, mint hogy ezekért őket bizonyos meghatározott időkben kártalanítjuk. Miért ne lehetne tehát ma ugyanezt az elvet gyakorolni — nemcsak a zsidóságra célzok — minden olyan likvidálásnál, amelynél a felszabaduló tőkének nincs rögtön egy konstruktív elhelyezkedési lehetősége, ami azután a pénzpiac feszült helyzetét növeli. (Helyes J és és taps a szélsőbaloldalon. — Incze Antal (gr. Festetics Domonkos felé): Ügy-e Dózsi, így van ez? — Palló Imre: Nyilatkozatot, utolsó mohikán! — Derültség a szélsőbalolda'on.) Bátor vagyok a szervezési kérdésekre néhány percet szánni, amely szervezési kérdéseknek a megoldása elválaszthatatlan egy irányított gazdasági rend lényegétől. Én már nagyon sokszor voltam bátor rámutatni arra, hogy nálunk teljes egészükben muzeális alapon fennmaradtak mindazok a szervek a gazdasági élet szervezeteiben, amelyek a régi liberális rendben alakultak. A kereskedelemben megvan az Omke., a Fővke., a Kereskedelmi Csarnok, vele szemben megvan a Baross Szövetség, amely éppúgy a liberális rendben nőtt \á, mint keresztény ellensúlyozója a zsidó szervezeteknek. Az iparban megvan a Gyosz. és megvan vele szemben a keresztény Teszisz., megvan a mezőgazdaságban a kamara amely nem úgy vaai meg, ahogyan meg kellene lennie, — hiszen a miniszter úr is reformokat ígért — megvan vele szemben az Omge.. megvan a pénzintézeteknél a Tébe. (Rajniss Ferenc: Megvan itt minden!), szóval megvannak mindazok a szervezetek, amelyeket a liberalizmus kitermelt. Ellenben egyetlenegy szerv sem született meg. amely viszont az irányított gazdálkodás rendjét volna hivatva szolgálni. Festetics képviselő úr legutóbbi felszólalásában azt volt szíves elmondani, hogy szükség van arra, hogy a magángazdaság valamilyen formában az államhatalommal megtalálja a kapcsolatokat, kell tehát szervezni egy gazdasági tanácsot, amelyben benne ülnek a magángazdaság vezetői és állami részről is néhány delegált. A t. képviselő úr elmulasztotta elolvasni annakidején, másfél évvel ezelőtt az újságokat, amelyek ennek a tanácsnak a felállításáról számoltak be terjedelmes kommünikében, (gr. Festetics Domonkos: Hol?) Én most nem csodálkozom azon, hogy miután ő ezt álkkor elmulasztotta, azóta egyszer sem volt alkalma ennek létezéséről tudomást szerezni. (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Jellemzi a viszonyainkat, hogy ezt a tanácsot életbeléptették és azóta egyetlenegyszer öszsze nem hívták. Ez tehát világosan mutatja egyrészt azt, hogy ezeket a problémákat ilyen
