Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Àz országgyűlés képviselőházának 231, ülésé, 19

kl december k-én, csütörtökön. 381 mint ahogy én bátor vagyok a kormányzatról ezt feltételezni, akkor természetes, hogy nyugodtan csak akkor bízhatunk a jövő helyes alakulásában, ha az irányító tényezőknél az ezekkel a nagy feladatokkal arányban álló szakszerűség összes feltételeit fennforogni látjuk. T. Ház! Amikor egy elmúlt esztendő eseményeit ilyen szemlélettel vizsgáljuk és az elkövetkezendőnek szeretnénk irányt adni, feltétlenül el kell választanunk az adott helyzet, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó, de kétségtelenül átmeneti követelményeit egy európai hivatással bíró békegazdálkodás előkészítésének szükségleteitől. A háborúban a fegyverek parancsa és az ország életérdeke közüggyé tette a magánéletünket és a termelés mikéntjét is. Az államnak befolyása van a magánélet menetére és beleszól abba, hogy mit vessünk a földbe, milyen árucikket gyártsunk, milyen nyersanyagokat használjunk, milyen mű- és pótanyagokat állítsunk elő, kié legyen a föld és kik végezzék a termelés munkáját. Közérdek lett, hogy az egyes ember élelmiszerrel és ruházattal' való ellátása korlátok közé szoríttassék

n Társadalmi fegyelmet, szerény sé get és takarékosságot követel minden egyéntől a háborús közellátás parancsa. Ebben a helyzetben nem lehet a nemzet sorsát évtizedekre szóló komplett programmokkal irányítani, hanem hősi erőfeszítéssel a mindennapi élet menetének biztosítására az osztó igazság elvét, a közösségi gondolatot, a

; masabbrendű közéleti erkölcsiséget, a tudást és a szociális haladást kell közkinccsé tenni. Ezzel lehet a nemzetet felvértezni a kritikus idők nélkülözéseinek elviselésére. Ehhez hazafias lelkesedés kell. Nem vitatható, hogy a kormányzati tényezők e tekintetben példaadóan járnak elől. Rendkívül nehéz feladatok hárulnak a kormányzatra a közellátás terén. A meglévő készleteket a nemzet dolgozó egyedei közt egyenlő arányban kell szétosztani, hogy a gazdasági élet nyugodt folytatásához szükséges munkaerő ne csökkenjen. Az államhatalom befolyását abban az irányban kell megfelelő időben érvényesíteni, hogy a széles néprétegek élelmi és ruházati szükségletének megfelelő készletek rendelkezésre álljanak és azok a keresettel arányban álló áron mindenhova eljussanak. Az államvezetés munkáját jórészt az a gondoskodás tölti ki, hogy egyrészt az ipar számára a szükséges nyersanyag, vagy pótanyag biztosíttassak, a közérdeknek megfelelően szétosztassék és az ipartelepek munkája ' a különleges^ helyzet által előírt ütemben folyjék is; másrészt gondoskodni kell arról, hogy a mező- és erdőgazdaság a rendkívüli helyzetben szükségelt termeivényeket megtermelje. A feladatnak még nehezebb része az, hogy az ország közellátását intézményesen és oly módon szervezze meg, hogy a közszükségleti cikkek minden állampolgár részére egyenlő arányban megszerezhetők legyenek. Ez a tapasztalatok szerint részint megfelelő árirányítás, részint célszerű szétosztás útján érhető el. Ha az árirányítás terén volt is panaszra okunk, azt hiszem, annál inkább nézhetünk bizalommal a jövő felé. Ma már a velünk kölcsönhatásban élő nemzetek közreműködését is számításba vehetjük az árszínvonal állandóságának biztosítására. Ha ugyanis az ipari termelés külföldről származó nyersanyagainál árállandóságot vehetünk számításba, akkor a belső árrögzítésnek az iparcikkek terén sem lehet különösebb akadálya. Az a cireulus vitiosus, amelyet az áralakulással kapcsolatban az elmúlt két évben alkalmunk volt megfigyelni, tovább nem mehet. Láttuk, hogy amikor az iparcikkek árai — kényszerű okokból — komolyan számbavehető mértékben emelkedtek, akkor a mezőgazdasági termelés rentabilitása csökkent. Ennek elismerésével az árirányító tényezők többízben felemelték a mezőgazdasági árakat. Ezt követte a közalkalmazottak fizetésének, a munkások bérének emelése, mire azonban ennek a feladatnak végére értünk, már hatástalan maradt minden intézkedés, mert a közbejött események folytán megmozdultak újból az ipari cikkek árai. Ezt újabb emelés követte az élet többi területén, így jutottunk el olyan ponthoz, ahol megállást kell parancsolni, ha nem akarjuk az egész európai gazdasági rendbe való egészséges bekapcsolódás lehetőségét veszélyeztetni. Tudom, hogy az érdekelt nemzetek gazdasági körei osztoznak a mi vezetőink ide vonatkozó aggályaihan és bízom abban, hogy a most folyó ezirányú tárgyalások során megtalálják azokat az utakat, amelyeken a nyugalmi állapothoz, érkezhetünk. Minthogy meggyőződésem szerint ennek mielőbbi elérésétől függ gazdasági életünk és társadalmi problémáink alakulása, tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy az árak végleges lerögzítése útján a további eltolódásoknak vessen véget. Nagyon örültem annak az álláspontnak, amelyet a pénzügyminiszter úr képvisel, hogy ezzel az árrögzítéssel egyidejűleg a különféle termelési ágak és kereső foglalkozások között bizonyos arányosítást fognák végrehajtani. E nélkül ugyanis — a mai állapotokat figyelembe véve, — nyugodt termelés és államvezetés elképzelhetetlen volna. A kormányzat kétségtelenül tisztában van azzal is, hogy az élelemmel, ruházattal és lábbelivel való ellátás és az állatállomány takarmányozása terén gyorsan kell célszerű rendszert kiépíteni. Sajnosáé téren sok szomorú tapasztalattal lehetne alátámasztani azt a felfogást, amely hiányolja, hogy még mindig a szervezésnél tartunk. Minthogy meggyőződésünk az, hogy az előttünk levő problémákat nem oldhatjuk meg azzal, ha az elmúlt idők mulasztásait vagy téves intézkedéseit vitatjuk meg, — mert ezzel csak a további halogatásnak válnánk részeseivé, — így azt kell kérnem a kormányzattól, hogy a közellátás céljaira rendelkezésre álló mezőgazdasági és ipari készleteket és szükségleteket állandóan nyilvántartsa és intézményesen gondoskodjék arról, hogy az ország minden részébe kellő időben eljussanak azok a készletek, amelyekre az ellátatlanok igényt tarthatnak. T. Ház! Nem ismeretlen a Ház előtt az a súlyos csapás, amelyet az évek óta tartó vízkárok okoznak. Az évenként ismétlődő árvizek százezreket tesznek hajléktalanná és nagy kiterjedésű földek esnek ki a termelésből. Az abnormis csapadékmennyiség, a talajvíz szokatlan felemelkedése és a belvizek nagy kiterjedése folytán a kisgazdák ezrei mennek tönkre és sokszázezer gyermek sínylődik a legnagyobb nyomorban, egyébként tehetős emberek házaiban, mert évek óta nincs termés, nincs jövedelem és a házak is egészségtelenekké válnak. Lehet arról beszélni, hogy az állam nem tehet arról, hogy a természet mostohasága olyan időkben állít bennünket nagy anyagi erőket igénylő feladatok elé, amikor egyéb gondjaink is vannak, (Börcs János: No, de nem is tesz semmit ezen a téren. — Elnök csenget.) azonban nem lehet belenyugödui