Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

382 Az országgyűlés képviselőházénak 231. abba, hogy derék magyar népünk legjobbjai és jövő reménységünk új hajtásai ennek a sze­rencsétlen helyzetnek áldozatul essenek. Közöm bős az is, hogy mentségül szolgál a vízügyek irányítóival szemben az a körülmény, hogy hosszú éveken keresztül a szárazság ellen való védekezés kérdése kötötte le az elméleti kuta­tások mestereit, valamint, hogy az állami költ­ségvetésben egy évtizeden keresztül az áryéde­lem és a vízjárás biztosítása számára jelen­téktelen összegek álltak csak rendelkezésre. Ma már három év tanulsága áll rendelkezé­sünkre, ennélfogva a vízgazdálkodás és a víz­járás irányításának feladatait olyannak kell te­kintenünk, amelynek meg kell előznie a mező­gaadaságíejlesztés konkrét munkájának meg­kezdését. T. Máz! Nemrég tanulmányoztam a ma­gyar vízügyek kiváló szakemberének. Trüm­mer miniszteri tanácsosnak azt az átfogó ter­vét, amelyben a vízzel való bánásnak a nedves és száraz periódusokra egyaránt érvényes gaz­dálkodási rendjet felépíti. Ez a terv jelenti szerény nézetem szerint a mezőgazdaság igazi milliárdos Programm ját. Ha nem ezzel kezd­jük a imagyar föld jobb jövőjének megalapo­zását, úgy hiábavaló lesz a magyar közgaz­daság és az állam megterhelése, mert bizony­talan célokra eredménytelenül foguník nagy áldozatokat hozni. Az említett kiváló tervhez a magáim részéről csak azt szeretném hozzá­tenni, hogy a magyar gazdatársadalom csak akkor fog bizalommal viseltetni a vízügyek irányításával szemben, ha az összes ármente­sítő, vízszabályozó és vízgazdálkodásra léte­sült társulatok haladéktalanul megszűnnek és azoknak feladatait a törvényhozás állami fel­adatkörbe és egységes irányítás alá utalja. (Böres János: Ebiben igaza van!) T. Ház! Tudjuk azt, hogy a háborús élet­körülmények közepette alig gondolhatunk | arra, hogy évtizedek mulasztásait tegyük jóvá és a termelés korszerűsítése terén jelentkező hiányokat pótoljuk. Hiszen a hazához vissza­tért területeken olyan feladatok megoldása vár reánk, amelyeket az ellenséges megszál­lásnak magyar népünk ellen irányított kizsák­mányoló politikája hozott felszínre. Ezeknek megoldása pedig halasztást nem tűr. Éppen ezért igen nagy óvatosságra van szükség a különféle programmok kidolgozásának Nagy felelősséget venne magára, aki ilyen rendkí­vüli viszonyok mellett kellően át nem gondolt, vagy keresztülvihetetlen programmok elindí­tásával zavarná meg a béke munkájának elő­készítését. Ez csak arra lenne alkalmas, hogy a háború és az egyéb körülmények folytán előállt nehézségeket fokozza, avagy a terme­lésben káros zökkenőket okozzon. Különösen legyen szabad figyelmébe ajánlanom a mező­gazdaság és iparfejlesztés terén bejelentett programmok előkészítésére hivatott tényezők­nek ezt a körülményt. Kétségtelen, hogy a háború befejeztével egy új gazdasági rend ki­alakulása várható. Erre az állami igazgatás gazdasági irányításának és a termelés összes j tényezőinek fel kell készülnie, azonban vi­gyáznia kell, hogy ez az előkészítő munka számoljon a realitásokkal. Ne menjen túl azon a határon, amelynél még a mai viszo- | uyok Ofcözt eredmények várhatók. Vannak olyan területei a gondoskodásnak, ahol. bizto­síthatjuk az eredményt és meg-nyithatjuk a I jövő termelési tevékenységének jótékony for­rását. Ilyenek például a mezőgazdaság terén, a már említett vízgazdálkodáson kívül, a szakoktatás és a kísérletügy, korszerű meg­ülésalBM december U-én, csütörtökön. szervezése és a gazdasági irányításra alkal­mas szakszemélyzet nevelése. Ha a ímezőigaz­daság fejlesztést — a mai adottságokra való tekintet nélkül — elméleti nekiugrással, téves nyomokon indítanánk el, abból nemcsak egy törvény és 1 egy igazgatási ág csődje, hanem az egész imiezőgazdaság katasztrófája származna­tik. Maradandó épületet építeni csak úgy lehet, ha annak alapjait szilárd talajba, ki­próbált és időt álló anyagból és megfelelő szakemberek rakják le. Annak az új világnak, amely felé Európa törekszik, különleges követelményei lesznek egyes államokkal szemben. Ezek a követeimé^ nyék az állami berendezkedés, a társadalmi adottságok, á szellemi és fizikai felkészültség terén lényeges átalakulásokat tartalmaznak. Végleges keretei ennek csak akkor lesznek is­meretesek, ha a háborús életkörülményeket a béke nyugodt munkája váltja fel._ Nagyon óvatosan kell tehát a jövőre, a béke időszakára kiható gazdasági programmjainkat harmóniá­ban tartani a nemzetélet terén folyamatban levő egyéb átalakulások ütemével, nehogy át­hidalhatatlan belső szakadékok keletkezzenek. A termelés korszerűsítése és fokozása tekin­tetében az ipar és a mezőgazdaság együtt kell hogy haladjon. Nem képzelhető el olyan mező­gazdasági fejlesztés, amely nem a magyar iparra van alapítva és megfordítva sem. De alig hihető, hogy akár a mezőgazdasági, akár az ipari fejlesztés komoly lépésekkel haladjon előre, amíg az ország közlekedési problémáit, a gazdaságos villamosáramszolgáltatás felada­tait a vidékre nézve is meg nem oldottuk. Utak, vasutak, hajózás, fuvarozás teljes ki­építése képezi az alapját annak, hogy a magyar vidék a gazdasági vérkeringésben neki kijáró helyet elfoglalhassa. Nem vitás, hogy ezen a téren elismerésreméltó eredményeket mutathat fel a kormány, mégis szabad legyen arra rá­mutatnom, hogy a termelésfejlesztés előrehala­dásának lendületet csak úgy tudunk adni, ha a közlekedés összes problémáinak megoldása rövid idő alatt megtörténik. Földrajzi fekvésünk és a magyar földben rejlő adottságok, de népünk különleges tulaj­donságai is predesztinálnak bennünket arra, hogy Európában az úgynevezett mezőgazda­sági ipar legfejlettebb középpontjává legyünk. A nyugati gazdasági vezetés szaktekintélyei is több ízben rámutattak erre a nagyjelentőségű szerepünkre. De tisztában vannak ezzel a kor­mányzati tényezők is. A mezőgazdasági ter­melés természeténél fogva területileg és inten­zitásban is csak bizonyos határig fejleszthető. A nagyobb birtoktestek fokozatos elaprózódása folytán viszont a mezőgazdasági munkaválla­lók jelentékeny része nem talál majd elhelyez­kedést az intenzívebb termelés kereteiben sem. Ezen túlmenőleg a falusi népszaporodás emel­kedésével jelentkező munkaerőfelesleg új mun­katerületeket igényel. A nehézipar és az ipar­nak az a része, amely a nemzetközi verseny megindulásával további fejlődésre csak igen kis részben számíthat, nem lesz abban a hely­zetben, hogy a falusi népfelesleget foglalkoz­tatni tudja. Viszont azok az iparok, amelyek­nek nyersanyagait a hazai föld megtermi, vagy megtermelheti, a fejlesztés tekintetében beláthatatlan prespektívával rendelkeznek. Ezen a ponton találkozik különösen az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének problémája. Világos tehát, hogy ennek a két irányító tevé­kenységnek közös céljai vannak. ífv a tervek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom