Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

Az orszúffgyűles képviselőházrmak 230. nevű szolgabíró lett, de ma is ül. Kérem a belügyminiszter urat arra is, legyen olyan kegyes, adjon felvilágosítást, hogy a két Benarz-testver, a cseh hadsereg századosai, amikor átsíeltek Magyarországra, miért kerültek az internálótáborból, az akkor még semleges Jugoszláviába? Talán ma a mi honvéd testvéreinkre lövet ez a két cseh tiszt. T. Ház! Amikor falun lehetetlen nyomor van és annyit szenvednek a dolgozó emberek és annyit gyötrődnek, akkor a belügyminiszter úr még mindig az internálásoknak, besúgásoknak, a személyi és főleg politikai üldözéseknek ezt a rendszerét építi ki és kívánja fenntartani. (Matolcsy Mátyás: Tiszta őrület!) Tisztelettel kérem, méltóztassék egy parlamenti pártközi bizottságot kiküldeni, amely elé az aktákat tegye le a belügyminiszter úr, és ez a bizottság tegyen jelentést a Háznak és mondja meg: szenvednek-e emberek ártatlanul, valótlant mondottam-e, hazudtam-e vagy pedig igaz-e az, amit itt állítottam? (Tapsa szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és a m. kir. belügyminiszter urakhoz a lelki béke megteremtése tárgyában. 1. Tudják-e a miniszterelnök és belügyminiszter urak, hogy ma, amikor nagy magyar belső lelki összefogásra lenne szükség, ismeretlen tettesek ezt, az összefogás lehetőségét olyan sértő és gyalázkodó röpcédulákkal igyekeznek megakadályozni, amelyek alkalmat adnak arra, hogy becsületes magyar emberek lelkében egymás ellen gyűlöletet szítsanak? 2. Tudják-e a miniszter urak, hogy valahányszor a nemzetiszocialista, hungarista, majd később nyilaskeresztes pártok a legfelsőbb helyhez hódolattal közeledést kerestek, ilyen és hasonló úton igyekeztek ismeretlenség homályába burkolódzók a közeledést és a magyar lelki összefogást megakadályozni? 3. Tudják-e a miniszter urak, hogy ismeretlen kézből származó ilyen röpcédulákon, képeken, stb.-n kívül a cenzúra engedélyével oly könyvek és röpiratok is megjelenhetnek^ amelyek a lelki békesség útjait egyenesen elvághatják? Hajlandók-e a miniszterelnök és belügyminiszter urak odahatni, hogy ezek a lehetetlen izgatások a nyilaskeresztes párttal kapcsolatban megszűnjenek és a tettesek méltó büntetésüket elvegyék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A felhatalmazási vita során a Ház minden oldaláról elhangzott értékes felszólalások nagy része a lelkibéke, a magyar összefogás körül mozgott. Én is ezzel a kérdéssel kezdem felszólalásomat. Teszem ezt azért, mert hiszek az új Európában és hiszek az új Nagy-Magyarországban, és tudom, hogy ez a lelki béke a kérdések kérdése, úgy itt, mint odaát a másik oldalon. Ebben hinnünk kell és ha a lelki békét akarjuk, feltétlenül el kell hinnünk és fel kell egymásról tételeznünk, hogy becsületes magyar szándékkal akarjuk ezt a lelki békét megteremteni. Nem elegendő az. t. Ház, hogy csak az egyik nyújtja ki a békülő jobbot, ha a másik oldalon arra mindig csak ráütnek. Hiába akarunk bekapcsolódni szívvel és lélekkel az új Magyaror- l ülése 19U december 3-án, szerdán. 863 szag megteremtésébe, ha onnan minket mindig elkergetnek. Hiába mond az ország kormányzója szép beszédet a magyar lelki összefogásról és békességről, ha a hatalom végre

1 hajtó közegei gyanúsításokkal, vádakkal illetnek és a hatalom nem ül le velünk tárgyalni, hogy ezekben a nehéz, kritikus órákban a magyar népi lelki összefogást meg lehessen teremteni. Vegyük tudomásul t. Ház, hogy kellemetlen kérdések mindig voltak és ezután is lesznek, de ha vannak ilyen kérdések, akkor le kell ülni, ezeket a kérdéseket meg kell beszélni és ha vannak tövisek, a töviseket ki kell húzni. Hibák, tévedések mindig voltak, most is vannak és ezután is lesznek, mert meg vagyok győződve arról és tudom azt, hogy amíg emberek vannak, addig hibák mindig lesznek, mert csak egyedül a mindenható örök Istui hibanélküli és tökéletes. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal- és jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Ez helyes! Igaz! — Maróthy Károly a jobboldal felé: Ezt a kormány számára is nyugtázza?) Katonáink ma messze harcolnak, másfélezer kilométernyire az orosz síkon küzdenek a magyar feltámadásért. Amikor idebent egy belső harc folyik a politikai pártok között, mi nyilaskeresztes nemzetiszocialisták becsülettel és őszintén akarjuk ezt az építést. Minket gyaláztak, szidtak, hazaárulótól istentagadóig, német bérencségig, zöld kommumistaságig mindennek elneveztek; száz és száz piszkos jelzőt hallottunk. Nem törődtünk ezekkel, mert tudjuk, hogy ezek a szitkok a halódásnak utolsó nagy átkai. Nem akarom ezek valamennyijét itt a Ház előtt felhozni, mert erre időm nincs, csak a lényegesebb kérdésekre óhajtok kitérni, azokra, amelyek már túlmenteik a politikai karikatúrákon, vicceken, napi harci gúnyolódásokon. Éppen ezért kérem a t. Házat, — mert ez a kérdés nagyon komoly — hogy olyan őszinte szívvel és nyugalommal méltóztassák meghallgatni, mint amilyen becsületes magyar szívvel ideállok most, hogy ezt a kérdést megtárgyaljuk. Nagyon boldog lennék, ha ezzel a felszólalásommal az új magyar feltámadáshoz csak egy téglát is lerakhatnék. Tegyük félre egy pillanatra a politikát és kíséreljük meg pártpolitikai szempontok fölé emelkedve gondolkodni és ítéletet mondani. Leszögezem azt a tényt, hogy a választási harcok előtt, alatt és után is a legsúlyosabb vádak egyike volt az, hogy a nyilaskeresztespárt államfőellenes. Az államfő iránt mindig a legnagyobb hódolattal, tisztelettel és alattvalói megbecsüléssel viseltettünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ha valaki nem így járt el, akkor azt be kell csukatni börtönbe vagy fegyházba, úgy, ahogyan azt a büntetőtörvénykönyvek szerint megérdemli. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbálaloldalon, — Tost László: Es kizárni a pártból!) Az természetes. Ha tudomást szerzünk róla, ha csak gyanúsítás is az, kizárjuk a pártból. Igen örülök, hogy Tost képviselő úr ezt a kérdést felvetette. Az 1939-es választás után a pártvezetőség három tagja hódoló tiszteletét óhajtotta tenni a Kormányzó Ur Öfőméltóságánál. A kabinetirodánál kihallgatást kért, de a mai napig erre még választ nem kaptunk. Majd a továbbiakban valahányszor a nyilaskeresztespárt a legfelsőbb helyhez, hangsúlyozom, a legmélyebb tisztelettel és hódolattal közeledést keresett, valami bűnös vagy fatális véletlenek miatt, ex a köseledés mindig meg«