Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
26 Az országgyűlés képviselőházának 225, arra gondolni, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor olyan nagy munkanélküliség volt az országban és a terményárak olyan alacsony színvonalon voltak, akkor a munkásság életszínvonala bizony a létminimum alatt volt és jóformán nem fogyasztott, illetve igen minimális mértékben fogyasztott, ma pedig, amikor a kormány határozott célkitűzése folytán — részint a magas munkabérek megállapítása révén, részint megfelelő gazdaságpolitika révén, továbbá azon a réven, hogy munkaalkalmakat teremtenek az egész országban» nemcsak a vízi-társulatoknál, az útépítéseknél, hanem más téren is igyekeztünk a kisembereket felemelni — számtalan munkaalkalom van, ez csak megnehezíti a közélelmezési miniszter helyzetét az élelme/rés szempontjából, mert hiszen a több munkánál többet fogyasztanak Például a hídépítésnél, az útépítésnél a munkások egyenesen követelik a szalonnát, sot otthagyják a munkát, ha nincs szalonna. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Ha többet dolgoznak, akkor többet is termelnek!) — Gr. Zichy Nándor: De olyat is termelnek, amit nem ehetnek meg!) Felhívom a közellátási miniszter úr figyelmét arra, hogy a termelés és a munkáskérdés szempontjából igen veszélyesnek látnám, ha nem engednék meg az egyes gazdaságoknak, úgy, amint az ipari vállalatoknak meg; engedik, hogy munkásaik részére megfelelő szalonna-mennyiséget állíthassanak elő ós tarolhassanak. (Helyeslés.) Teljes bizalommal vagyunk ugyan Lossonczy István államtitkár úr iránt, aki mezőgazda lévén, ismeri ezeket a kérdéseket és aki nemcsak mint a tiszántúli mezőgazdasági kamara elnöke, hanem mint gazda is átérzi ezeknek a kérdéseknek fontosságát, de azért néha mi is kétkedve nézzük, hogy a közélelmezési minisztériumban az ilyen személyi beosztás ellenire is megfelelő elbírálásban részesülnek-e ezek a kérdések. T. Ház! Ha nem lehetne megvalósítani a hízott disznókérdésben az általam javasolt kettős árat, vagyis a beszolgáltatott ^mennyiségre megállapított maximális árat, és a szabadforgalmi árat, akkor arra kérném az illetékeseket, hogy ne a termelőknél, a gazdánál méltóztassék megállapítani a sovány sertés és a hízott sertés árát. Ennek a komplikáltsága ugyanis nagyon sok visszaélésre és kijátszásra adna alkalmat. Nem akarom részletezni, hogy a hizlalással kapcsolatban mi folyt itt az elmúlt időben: országos viszonylatban nagy takarmánypoesékolás folyt azért, mert nem volt megállapítva a 70 kilón aluli malac, illetve süldő ára. A süldőt t. i. magas áron megvették, elvitték Nagytéténybe, ott árpával és korpával etették, ha viszont a gazdánál maradt volna, akkor a gazda ágy etette volna, hogy az nagy megtakarítással járt volna. (Ügy van! Ügy van! sobbfelől.) Ezért vagyok bátor kérni, hogy ne a gazdánál, vagyis a termelőnél állapítsák meg a disznó árát, hanem a henteseknél állapítsák meg a zsír és a szalonna árát, mert így minőségi tekintetben el fogunk jutni oda, ahova akarunk. Ma t. i. a gazdának az az érdeke, hogy egy bizonyos súlynál, 150—160 kiló súlynál vágja le a disznókat, tehát éppen annál a súlynál, amikor a további hízással nagyobb mennyiségű zsírt adna a disznó. Ezt megelőzi a levágással és ezért az ország közfogyasztása sokkal kevesebb zsírhoz jut. (Ügy van! ügy van!) Ha azonban a hentes a sertésért megfeülése 19 Ul november 26-án, szerdán. lelő árat adna, akkor a gazdatársadalom zsírra fog dolgozni, ami igen szükséges lenne. Ezzel kapcsolatban szükséges az is, hogy ha már a régi rendszer mellett maradunk, akkor a mai árkülönbségeket szűntessük meg, mert a mai termelési körzetekben különböző árak vannak megállapítva, ami nem helyes. Ma van 1.60 pengős és 1.80 pengős ár is, sőt előfordul az az eset is, hogy az egyik községben a hízott sertés ára 1.78 pengő, a másik községben pedig egy másik vármegye részén már 1.90 pengő. Érdeklődtem aziránt, hogy abban a községben, ahol alacsonyabban^ van megállapítva a sertés ára, vájjon a húst olcsóbban tudom-e megvásárolni 1 ? Nem. T. i. az a visszáság fordult elő, hogy a drágább körzetből átjöttek a hentesek az olcsóbb körzetbe és a magasabb árat adták meg a sertésért, ami azonban természetesen odavezetett, hogy a kisember, amint hallotta, hogy a szomszéd községbeli hentes magasabb árat fizet, nem is volt hajlandó a helybeli áron eladni. Ez indította meg a lavinát, hogy ne tartsák meg a maximális árat az egész vonalon, holott mi ezt követeljük és ellenőrizzük. Csendőrök jönnek-mennek: összeírják, hogy ki vette drágábban, a végén azonban még sem tudjuk elérni, hogy az országban több hízott sertés legyen. A készletet elvesszük és piacra juttatjuk, de nem tudjuk elérni azt, hogy utántermelés és további hizlalás történjék. Ügy érzem, szüksége van a gazdatársadalomnak t arra % hogy már most előre megállapítsák a jövő évre szóló termelési árakat, mert hiszen a # gazdának előre kell ezt tudnia, (Helyeslés jobbfelől.) vetőmagokat be kell szereznie, üzemtervet kell csinálnia, hogy a jövd évre mezőgazdasági üzemtervét jól elkészíthesse. A múltban láttuk, hoey igen visszás helyzetek következtek. Megállapítottak például terményárakat, sőt olyan burkolt árakat is. amelyekét ecrves ügyesebb gazdák ki tudtak használni. Hivatkozom arra, hogy a Viktoria borsó ára "például meg volt maximálva 54 pengőben. Aki ügyesebb volt és a sorok között olvasni tudott, elolvashatta viszont azt is, hogy a borsólisztet 81—82 uengőért legálisan el lehetett adni — minőség szerint. Aki ügyesebb volt. -az a^ borsót lisztté őröltette^ és íory adta el. így elérte, hogv ü^vessége révén 60 pengőt kapott borsója mázsájáért, míg mások, akik tájékozatlanok voltak, vagy akiknek nem volt alkalmuk a borsót feldolgoztatni, 54 pencőt kaptak érte. Ezek tehát igen jogosan azt látiák. hooy az inari feldolgozás révén forgalomba került termények javára állapították meg ezt az árat, vagyis a borsóhántolóknak volt ebből előnyük és csak kevés frazda volt, aki ezt a konjunktúrát ki tudta használni. De így volt más dolgokkal is, így volt még számtalan má3 cikkel is, ügy, hogy maga a gazdatársadalom kérdezhette önmagától, vaijon miért vannak ezek az árak ilyen olcsón megállapítva, talán azért, hogy ne termeljék ezt a cikket, mert hiszen a gazda, Ha őt árral kormányozzák és látja, hogy valaminek az árát mesterségesen alacsonyan állapítják meg, azt gondolhatja, azért van alacsonyan megállanítva. hogy a'bból ne termeljen, mert arra szükség nincs, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Csak azért hozom ezt fel. hogy lássnk, milyen óriási nehézségekkel kell nnnak a közellátási miniszternek megküzdenie, ; ! ki olesón akarja a kenyeret piacra hozni, d« azt is akarja, hogy sokat termeljenek belőle. Nekünk tehát nem szabad elkedvtelenítő.
