Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-229
258 Âz országgyűlés képviselőházának 229. ülése 10Ul december 2-án, kedden. ről való erős megfeledkezést — tisztelet legyen minden kivetemek — másfelől látjuk-a falu erős kültúrszomjat, hat eiemis előképzettségű reiegeknek azt a hihetetlenül nagy művelődési vágyat, amit viszont nem győzünk meghatódas nélkül nézni. A magunk körében természetesen csak nagyon szukreszaoott eszközökkel szoigálnaijuk ezt a missziót is. Csak 50 kötetes vanuorkönyv taráink vannak, de az olvasási statisztika szerint ezeknek az 50 kötetes kis könyvtáraknak egy-egy példányát egy-egy valamennyire jól olvasni tudó tiú vagy leány olykor 16 hallgató előtt olvassa végig az első beiuiől az utolsóig. Es ezek nem bársony pamlagon és vilianyiény mellett ülnek, hanem igen sokszor az istállóban és petróleumlámpánál vagy egyszerűen csak olajmécses mellett. Általában, amikor az óleimiszereKben. a szükségleti cikkekben való közellátás rendezésével találkozunk:, kérdezzük, hogy nincs-e szükség a szellemi közeilátás rendezésére és biztosításara î Nagyon előtérbe kell, hogy kerüljön az a sürgős kötelesség, amely a könyvkiadói és könyvkereskedői engedélyek revízióját is napirendre kell, hogy tűzze. Nem mindegy az, hogy kik állítják elő, miiyen szernoontOK szerint engedik napfényre és levegőhöz azokat a szellemi termékeket, amelyek a magyar nemzet szellemi közellátását biztosítják. (Horváth Géza: Itt dolgozzék a cenzúra!) T. Ház! A belügyi tárcával kapcsolatban egyetlen egy szempontot vetnék fel. azt, hogy a nagyon hasznos és igen jó hatású közigazga tási tanfolyamokon szerepeljen egy téma és egy figyelmeztetés. A téma vonatkozzék a nép; ismeretre, általában a magyarságtudományi vonatkozású elemekre. Aki a néppel közeli érintkezésbe kerül, az részben ennek a népnek struktúrájáról, hagyományairól, lelkiségéről való tárgyi ismeretekkel, részben mindezeknek szeretetével és megbecsülésével kerüljön oda. iJe nagyon szeretnők, ha egy állandó figyelmeztetés is elhangoznék ezeken a tanfolyamokon, éspedig a magyar köztisztviselői kar egyháziasságára való iigyelimeztetésre gondolok. A nemzet, a nép egy teremtési rendhez tartoznak. Á népi közösségből kiesik, ha valaki a nép lelki közösségébe, tehát egyházi életébe is be nem kapcsolódik. Rossz példájával rontja és jó példájával erősíti a magyar köztisztviselő azt a .' létfontosságú kötöttséget a népben, amely őt egyházához, hitéhez köti. (Helueslés a szelsőbaloldalon.) Nem azt mondjuk, hogy a magyar köztisztviselői kar nem lenne sok derék egyedében jó példa ebből a szemnontból, de szeretnők, hogy a maga egészében és minden tagjában jó példa legyen. T. Ház! Örülök annak, hogy a honvédelmi miniszter úr jelen van éppen a mai délelőttön, legalább az ő fülehallatára említhetem meg azt az aprónak látszó kérdést, amelyben azonban még : s nagyon fontos elvnek a jelentkezését látom. A hadseregben a nemzet színe-virága, fiatalsága van együtt. Ezért nagy a lehetősége nemcsak a szoros értelemben vett katonai célok megvalósításának, hanem aláhúzzuk ezt a szót, a politikamentes nemzetnevelésnek is. (Ügy van! Ügy van!) A hadseregnek ez az indirekt nemzetnevelő hatása mindig megvolt. Egész sereg faluról tudunk, ahol a régi békevilágban nem választottak meg nemcsak bírónak, de még esküdtnek, sőt kisbírónak sem olyan valakit, aki nem volt katonaviselt ember, (Helyeslés.) mert meg akarták becsülni a fegyelmezettségnek, a vezetni tudásnak azt a nagyszerű iskoláját, amelyet a hadsereg jelentett az ő számukra, (ügy van! Ügy van!) Az új szellemű nemzeti hadseregben még inkább, még közvetlenebbül kell ennek a nernzetnevelő hatásnak érvényesülnie. E mellett az általános követelmény, mellett szeretnék egy speciális követelményre is rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) A nemzeti élet építésének, erősítésének egyik nagyszerű eszköze a mi hamisítatlan, tiszta, felvegyítetlen, műdaloktól nem fertőzött népdalkultúránk. (Palló Imre: Ez az, amit nem tanítanak az iskolában!) Én a katonák között évek hosszú során keresztül dolgoztam és sokféle munkám között egyik leghálásabb munkámnak ma is ezt tekintem; nagyszerű rezonációja volt ennek a munkának. Egyebek mellett népdalt is tanítottam a katonáknak programmatikusan és rendszeresen, mert róluk készült pontos adatfelvételek, amelyeket be is tudok mutatni, azt mutatták, hogy a falvakból bekerült katonáinkban is hihetetlenül megcsökkent ennek a multuan óriási módon gazdag kincsünknek a leltára, nagyon kevés igazi magyar népdalt ismer a | katonaság. Nagyon szeretném, ha főleg a népi vonatkozású katonanóták eljutnának közéjük, de nemcsak a katonanóták, hiszen a magyar katona minden nótát szívesen énekel, ami szép, — és mi lehetne szebb, mint az igazi népi dal. Népdalfüzeteket is kellene a kezükbe adni. Azt szeretnők, ha minden leszerelt katona, amikor hazamegy, szent erdősítést végezne a nemzeti lélekben, nótafává lenne és az igazi magyar népdalok egész seregét tanítaná, vagy élesztené fel mindenütt, még a nemzetiségi vidékeken is. (Palló Imre; A legfontosabb nemzetnevelő tárgy!) A népdal egyike azoknak a nemzeti I kincseknek, amelyekben a legszívesebben és í aggály nélkül osztozik velünk minden nemzeti! ség. (Palló Imre: Ez az, amit nálunk nem ta! nítanak a középiskolákban! Majd el fogom ! mondani!) Nagyon szeretnők, hakatonakarmesi tereink nemcsak zenekarokat vezetnének, haj nem gondoskodnának a katonaság nótakmcsé{ nek nívós gyarapításáról, emeléséről és a nó| tatanítás ügyéről is. T. Ház! Az igazságügyi tárcával kapcsolatban őszinte Örömmel csatlakozunk azokhoz a képviselőtársainkhoz, akik már előttünk a polgári házasságról szóló törvény revíziójának a szükségességéről beszéltek. (Helyeslés jobbfelíl.) Itt is felemlítjük, hogy reverzálisra vonatkozó törvény revízióját is szeretnők mennél hamarabb látni. (Helyeslés.) Ugyancsak itt említjük meg azt, amit szintén többen szóvátettek már előttem a nemzettest mennyiségi és minőségi életképességének fájdalmas,férgével, az egykével kapcsolatban. (Ügy ran! Ügy van!) T. Ház! Amikor a magyar föld egyik kincsét, a szőlőtövet megtámadta a filloxera, akkor nagy mozgósítás kezdődött ennek a leküzdésére és ez sikerült is. A károkat, amelyeket a filloxera okozott, évtizedek ^alatt sem heverte ki egészen a magyar szőlőgazdaság, különösen a mi minőségi borvidékünk, a Hegyvidék. Kérdezem, hogy amikor a szőlőnél is nemesebb tövet, a magyar fajta életgyökereit támadja meg egy a filloxeránál is százszorta veszedelmesebb féreg, az egyke, akkor lehet-e elég hamar és elég nagyszabású mozgósítást hajtani végre ennek a betegségnek a leküzdésére, (Ügy van! Ügy van!) hiszen ennek a betegségnek a kiheverése még nehezebb, mint volt a filloxera következményének a kiheverése, még abban az esetben is, ha a gyógyítás
