Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-229

Az országgyűlés képviselőházának munkája már most megkezdődik. (Ügy van! Ügy van!) Mivel kell, hogy kezdődjék a gyógyítás munkája

1

? Széles fronton kellene ennek megkezdődnie, 'hiszen az agykének alapokai közt sokféle tényező szerepel. De abban megegyezik a bajnak minden kutatója, hogy néhol majdnem kizárólagosan, de másutt is mindenütt ott van a gazdasági tényező is az egyke okai között. Aránylag legkönnyebben most éppen törvényhozásilag lehet ezen segíteni egy új örökösödési törvény sürgős kidolgozásával, benyújtásával ós tető alá hozásával. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Egészen nyilvánvaló, hogy mivel radikális bajról van szó, a törvénynek is radikálisnak kell lennie. A lényege az kellene, hogy legyen, hogy csak annak legyen joga örökségül hagyni tulajdonát, aki hozzájárult a nemzet életének meghosszabbításához. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon természetes, hogy egy ilyen törvényhozásnál előre kellene gondolni a megkerülési és kibúvási lehetőségekre és külön kellene gondolni az örökbefogadás megkönnyítésére, de egyúttal a kibúvási lehetőségeknek kemény szankciókkal való elzárására is. Azokról a birtokokról, amelyek ilyen módon megszakadások esetén a Koronára szállnának, természetesen továbbadományozás során kellene gondoskodni és a továbbadományozás természetesen elsősorban a sokgyermekes családokra esnék. E birtokoknak olyan jellegűeknek kellene lenniök, mint a vitézi telkeknek. Szükség lenne arra is, hogy akár ennek kapcsán, akár ettől függetlenül, minden vidéken megállapítsák a minimális birtoktestet, amely még exisztenciát jelenthet és törvényhozásilag Kellene megakadályozni a birtoktestek apró részekre, nadrágszíjakra való hasogatását. T. Ház! A földmívelésügyi tárcával kapcsolatban szintén szeretnék egynéhány kérdést szóvátenni. A költségvetésbeu olvastunk arról hogy van egy bizonyos földmívelésügyi értesítő. Őszintén bevalljuk, hogy bár igyekszünk lelkiismeretes képviselők lenni, a magunk \i széről ezt a földmívelésügyi értesítőt mé*: se hol semmiféle előfordulásban nem láttuk (Maróthy Károly: Titokban jelenik meg!) és valószínűleg nemigen látták a mi széles gazda és földmívelőrétegeink sem. Pedig nagyoa égető szükség lenne — nem

/ tudom, hogy erre alkalmas lenne-e ez a folünűveléisügyi értesítő, vagy éf pen ezt szolgálná — valami gazdavagy földmíveskátéra, amely nagyon rövid e* világos összefoglalásban és tájékoztatóiban ismertetné mindazokat a szerveket és inléiiiK— nyéket, amelyek arra valók, hogy éppen a töidmívelésügyi kormányzat részéről segítsenek és szolgáljanak a nemzet földmívelőhivatást betöltő tagjainak. Tudni kellene, hogy mivel szolgálnak és ho yan lehet ezt a szolgálatot igétiybevenni. Odakünn járva, a legelképesztőbb tájékozatlansággal találkozunk, a legelemibb kérdésekről, amelyekre nézve megvannak a szervek, a törvényhozási intézkedések, nem gondoskodott azonban semmiféle fórum f arról, hogy ezek a széles rétegek érdekében álló intézkedések és ezeknek a szerveknek a működés? ismert is legyen az érdekeltek előtt. Ha ilyen munkát el tudna végezni a Földmívelési Értesítő, vagy ha ez nem akalmas erre, egy gazdakáté, vagy egy népszerű gazdakalendárium, nagyon szeretnők, ha ezt minél hamarabb megvalósítva látnók. T. Ház! Amikor nagyon kevés szabadidőmben néha meg tudok fordulni nemcsak hazánk, . ülése 194,1 december 2-án, kedden,. 259 de az egész föld egyik legnagyobb természeti kincsének, Aggteleknek .a vidéken, igen sokszor kétszeresen szeretnék a föld alá bújni, nemcsak azért, hogy a barlangot megnézzem, de a feletti szégyeiiletemben is, hogy ez. a nagy természeti kincsünk sok jóakaratú, de nagyon részleges megoldást jelentő segítség mellett, amely az utóbbi időben jelentkezett, még mindig hihetetlenül elhanyagolt. Megközelítés, elszállásolás még mindig nem ehhez a kincshez méltó s nem olyan, mint amilyent megérdemelne. Nagyon szeretném, ha nemcsak az aggteleki barlanggal, de számban megnövekedett barlangjainkkal kapcsolatban is a földmívelésügyi kormányzat hozna egypár egészséges intézkedést és ne kímélné azt az áldozatot, amely erre a célra szükséges. Amikoir megvan a lehetői, ég arra, hogy_ a, széthulló Oroszország területe bekapcsolódjék az európai vérkeringésbe, nem szabad aiijrejtenünk, hogy mezőgazdaságilag olyan vidékekről van szó, amelyeken eleink megfordultak és ahonnan jószágaink részben származnak. Állatállományunkra gondoiok itt elsősorban. Nem tudom, nem naivitás-e felvetni a következő kérdést, de sokszor tapasztaltam, hogy egy egészségesen ösztcn'ös szempont felvOLtse ér annyit, mint szakkönyvekből kiolvasott teoretikus szempontok érvényesítése. Ezért vetem fel azt a kérdést, nem lenne-e jó, mihelyt csak lehetőség kínálkozik reá, ha földmívelési és állattenyésztési szakembereink szétnéznének ezeken a keletoroszországi és ukrajnai^ mezőgazdasági területeken, részben állatállományunk és törzstenyészeteink esetleges felfrissítése, kipótlása szempontjából, hiszen azt hallottuk, hogy vannak tájfajták, amelyek már teljesen kivesztek. Hátha ezeket innen újra át lehetne plántálni. Mindnyájan hallottunk arról, hogy Egáu Ede hogyan sírta el a ruszinság panaszait, amely nép hosszú heteken és hónapokon keresztül szabadban gyújtott tüzek .mellett dideregve őrizgette a maga szegényes földjének szegényes termését, és amely népnek az időjárástól kezdve a rossz értékesítésig olyan sok ellensége volt, és még egy külön ellensége is, az e*rdők vadjai. Vannak vidékek, ahol ez a probléma ma is aktuális, ahol a vadkárok a begyes vidékek különben is szegény lakosságának különösen nagy károsodását jelentik. Nagyon szívesen elismerem, hogy a vadászatból be.olyó jövedelmek nagyon fontos nemzetgazdasági érdeket és tételt jelentenek, de az is bizonyos, hogy különösen a mai nehéz közellátásos időkben még fontosabb nemzetgazdasági érdeket jelentenek magának a kultúrának, a megművelt földnek a termékei. (Űffy van! Ügy van!) Ha a vadállományra szükségünk van, őrizze azt a vadaskertek kerítése. Nem hiszem, hogy akár a vadászterületek bérlői, akár azok tulajdonosai lelkiismeretükkel és gavallériájukkal nyugodtan összeegyeztethetőnek tartanák, hogy kisembereknek nehezen munkált és sovány földjei rovására tartsák a vadakat. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Az állategészségügy kérdésével kapcsolatban felvetjük — és pedig szeretnők nyomatékosan felvetni — azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e egy generális, országosan kötelező állatbiztosítást megvalósítani. Nem hiszem, hogy ne látná mindenki első hallásra is ennek hihetetlen nemzetgazdasági jelentőségét. Véleményünk szerint a generális állat-