Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-229
256 Az I országgyűlés : képviselőházának \ nyem, hogy az egész nemzet érdekében nem lehet ezekről a kérdésekről eleget beszélni egy egyetemes nemzetnevelés és egy egyetemes nemzieti közvélemény kialakítása érdekébenA nép vér- és sorsközösséggel kapcsolatos érzületek áiltal összekötött nagy közösség. Ez a nagy közösség, amely aránylag még szervezetlen közösség, a nemzeti életben önkifejlődési akaratot kap, itt kapja meg az erő- és értéktu datât, itt szerez a múltra tekintő sor«közösségi tudatához egy jövőre is tekintő hivatástudatot, missziói tudatot. A népi és nemzeti közösségre épül fel, vagy inkább nem rá épül, hanem ebből épül ki egy terület felett, geografikum felett is rendelkező szervezet, egy nagy organizáció, az állam. Az állani; nak tehát két oldala van. Az egyik oldalával a közösség felé tekint, a népiség és a nemzet felé, a másik oldalával pedig, mint úgynevezett jogállam, hatalmi állam, mint egy nagy organikus apparátus jelentkezik. Az elmondottakból az is következik, hogy az állam nagymórtékben a gépiesebb, organizációs arcával fordul a közösség felé és azért eleve van valami érzületi távolság, vagy_ legalább is rés az állami organizáció és a népiség közt. Nagyon érdekes lenne* a társadalompszichológiai vizsgálata annak, hogy milyen lélektani és ideológiai tartalom jelentkezik akkor, amikor a nép azt mondja: állam. Amikor a nép az államot akár mint olyant emlegeti, amelytől igényeinek kielégítését várja, akár mint olyat, amely miaga is igényekkel, még pedig nagyon erős, szinte az élet feláldozásának igényével jelentkezik ővele szemben. Azt is érdekes lenne megvizsgálni, hogy milyen változáson mient át ennek a fogalomnak: állam, a népi tudatban váló jelentkezése csak a legutóbbi évszázadban is De itt az idő szűkében csak arra szorítkozunk, hogy rámutassunk arra: van egy ilyen távolság az állam és a nép közt. Ez a távolság az utóbbi időben kétségtelenül szűkült és ennek nem győzünk eléggé örülni. Lukács Béla igen t. képviselőtársam, mint pártunk vezérszónoka, megkérdezte azt, hogy a költségvetés eléggé népi, szociális és keresz tény-e. Igenlőleg felelt és jogosan felelhetett igenlően, mert kétségtelen, hogy ez a költségvetés szinte minden eddigi költségvetésein túlmenően szolgálta azokat a szempontokat, amelyeket ezek a fontos jelzők me'gjelölnek és részben erre vezethető vissza, hogy a nép is megérezte azit, hogy az állam a maga részéről szociálisabbá lett és ezzel is szűkítette az állam és a népiség közti rést, és a nép felelt erre azzal a ténnyel, amit a pénzügyminiszter örvendetesen állapít meg, hogy az adómorál jelentékenyem megjavult. Igen, mert a magyar népnek széles rétegei többé nem úgy gondolkodnak, hogy külön vagyok én és rajtam kívül, tőlem igen nagy distanciában külön az állam, hanem megérzett valamit abból, ami az egészséges állapot, hogy az állam mi- vagyunk, ßs amint a nép az állam életéből megérezte a nehéz közellátási viszonyok elleném* is az ő szempontjaihoz, az ő életéhez való simulast. rögtön visszafelelt rá az adómorál megjavulásával. Ez nagyon tanulságos jelenség az állaim és a népiség viszonyának későbbi alakulásához is és _ egészen biztos, hogy amilyen mértékben jelentkezik az állani életében a népi szempontok öntudatos érvényesítése, a még erősebb hozzáforrás az állam K. ülése Í9U1 december 2-án, kedden. keretében élő népiséghez, olyan mértékben fogja magáénak vallani, magával összeforr ottnak vallani a népiség is az államot, még pedig nemcsak annak tömb-magyarságában, hanem mindazokban a csoportjaikban is, amelyek az állam keretén belül élnek, úgyhogy ennek a szempontnak előtérbe állítása a mi nemzetiségi problémáink megoldásánál is nagyon erős súllyal esik a latba. T. Ház! Alapjában véve a népiség és az állami szervezet közötti távolságot kisebbíteni és ennek áthidalását lehetővé tenni volna hivatva az a tény, hogy az állami szervezet munkásai, munkaerői is magához ehhez a népközösséghez tartoznak, hogy a vezetők éppenúgy a nemzet fiai, mint azok. akiket vezetnek. Mégis azt láttuk az egész költségvetési és megajánlási vita folyamán, hogy szinte a Ház minden oldaláról egyhangú panasz merült fel az úgynevezett bürokrácia ellen. Kétségtelen, hogy az a kritika, amely ezzel kapcsolatban felhangzott és amelynek jogosságát a kormány tagjai közül is többen megállapították, meglehetősen reménytelennek látszik. Mégis szeretnék ezzel a kérdéssel is foglalkozni, illetve azt érinteni, Bár a bürokráciáról azt valljuk, hogy rajtunk akuttá vált betegség, alapjában véve nem a magyar adottságokból következik, sőt a magyar közösségi adottság antibürokratikus. Hogy ná lünk mégis ilyen krónikus bajjá vált, azt elsősorban a Bach-korszak kárhozatos örökségének tartjuk. Ez a rövid korszak — tudniillik egész történelmünkhöz képest rövid korszak — a legkárhozatosabb hatását talán ezzel Örökítette ránk, egyúttal nagy tanulságául annak, hogy az utánzásból mindig a káros és a kóros tapad a legkönnyebben. Akárhogyan is gyökerezett meg nálunk a bürokrácia, tény, hogy megvan, tehát az a fontosabb és nehezebb kérdés, hogyan lehet ezen segíteni. Mi azt tartjuk, hogy a gyökeres segítség akkor indulhat el. ha az állami organizáció szervei és személyei addig látják meg öntudatosan a bürokrácia betegségeit, ferdeségeit, kinövéseit, szóval az egész diagnózisát, mielőtt ez az apparátus bürokráciává fajulna, ha akkor látják meg egészen élesen azt, hogy bármilyen bonyolulttá válhatik egy állami apparátus vezetése és ellátása, és akármennyire kiváltságos helyzetet biztosít ebben a bonyolult ügykezelésben a szakértelem, azért magának a hivatalvezetőnek a szakértelem semmiképpen nem ad felsőbbrendűségi jogot és érzést, és a munkával való túlhalmazottsága még arra sem jogosítja, hogy ingerültté, elutasítóvá, felsőbbséigessé váljék a nemzetnek azzal a tagjával szemben, akinek ügyeit intéznie kell. A hivatalnok és a nemzet másik tagja nem különböző síkon, hanem égy síkon találkoznak, mint egy nemzet tagjai egy bizonyos aktus elintézésekor. Ez az egészséges hivatalvezetés és a hivatal egészséges igénybevétele. Ha a gyakorlati megoldást is keresem, ennek sokféle ága^bogába idő hiányában nem tudok részletesen belemenni, csak felemlítek egy érdekes tervet, amely a közelmúltban is jónéhányunkat foglalkoztatott. Nagyon szerettük volna a nemzet érdekében a bürokráciát a vádlottak padjára ültetni, nyilvánosan megrendezett nagygyűlés keretében ferdeségeit. kinövéseit, túlzásait a közvélemény éles reflektorfényébe helyezni, a vádlottak padjára ültetett bürokráciát egy közvéleményszerű ver-
