Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-229
Az országgyűlés képviselőházának 229* a szegény munkásnépet, amely már reggel 5 órakor ott áll a hentesüzlet előtt és várja, hogy mikor nyit ki a hentes, hogy beválthassa esetleg a zsírjegyét és megkaphassa azt a kevés zsírmennyiseget. Mit gondolnak, milyen hangok vannak ott? Ha az intelligencia odaáll a sorok közé, akkor azért szidják, mert »elviszik az urak előlünk a zsírt«. Ha nem áll oda közéjük, akkor azt mondják: »persze az urak kapnak úgyis, tehát nem kell ideállniok.« Ez 1918-as hangulat. T. Ház! Megtörtént egy másik eset is. Az egyik iskolában a tanárnő felszólította a tanulókat, mondják meg neki, hogy kik voltak ott azon a bizonyos lakodalmon, amely a szomszéd községben volt, mert ott, úgy tudja, nagyon nagy dinom-dánom volt. Nem akarom idehozni a Ház elé azokat a hangokat, amelyeket az illető tanárnő mondott a parasztságra vonatkozólag, mert nem tartom ildomosnak, hogy itt a nagy nyilvánosság előtt ilyen hangnemben beszéljek. Ez a falu hangulata. Hogy a tisztviselők hogyan gondolkodnak, erre csak azt mondhatnám, hogy ' kétségbeesetten, mert a családi pótlékért, azért a 18 pengőért, amelyet havonta kapnak, gyereküknek csak egy pár fuszeklit tudnak venni. Kint jártam a múlt hetekben a vármegyém egyik községében, és a házhelyigénylésről lévén szó, magyaráztam ott az illetőknek, hogy legyenek megnyugodva, hiszen olvashatták már az újságból is, hogy a házhelyekre vonatkozó törvény végrehajtási utasítása már kint van, tehát meg fogják kapni a házhelyeket. Erre azt mondja az egyik: Képviselő úr, ha törvény nem volna, akkor talán kaphatnánk. — De édes barátom, — mondom — értse meg, a törvény biztosítja maguknak, az újságban is bent volt, olvashatták volna. — Erre azt mondja az illető: Azért nem lesz belőle semmi, mert az újságban volt. — Hát miben hisznek, édes barátom, ha sem a törvénynek, sem az újságnak nem hisznek? Azt mondja erre: Azt hisszük el, ami nincs benne. így állunk már kinn a falun. (Br. Vay Miklcs: Tiszta destrukció! — - Felkiáltások jobbfelő 1 : Destrukció!) Amikor látom ezeket a kétségbeejtő állapotokat és látom a falu hangulatát hogy a falu hangulata újra 1918-as, (vitéz Lipcsey Márton: És kontráznak nekik!) akkor kétségbeesetten nézek a jövő elé, és mert nem látom azt, hogy a kormány ezt a kétségbeesést törvényeivel, rendeleteivel, rendelkezéseivel meg tudná szüntetni, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? (Br. Vay Miklós: Számosan üdvözlik a közgazdasági előadást! — Incze Antal: Cáfolja meg a képviselő úr az adatokat!) Árvay Árpád jegyző: Szabó Zoltán! Elnök: Szabó Zoltán képviselő- urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! A lezajlott költségvetési vitának több érdekes tanulságából szeretnék egyet kiemelni. Érdekes volt az, hogy majdnem mindegyik tárcánál akadtak részben a vezérszónokok, részben más hozzászólók sorából olyanok, akik a honvédelem elsődlegessége mellett éppen a szóbanforgó tárcát tartották a legfontosabbnak. Távol áll tőlünk az, hogy ezeket a bizonyára nemes egvoldaliíságból és elfogultságból megnyilatkozókat tovább kövessük azon az úton, ami esetleg még a tárcák rangsorának zür-za varához vezethetne; mi inkább szereitnők megállapítani azt, hogy ülése 19ki december $-án, kedden. 255 mi ezekből a megnyilatkozásokból inkább azt látjuk, hogy minden tárcának megvan a maga fontos funkciója, amely a nemzet egészére, összességére nézve, mondhatnánk, egyforma*> fontos szerepet hordoz. Az állam a nemzetért van és pedig elsősorban a nemzetnek a létéért, de rögtön utána ennek a létnek a milyenségéért is. A változó idők más és más tárcákat állíthatnak éppen a lét és a lét miuőséffe szempontjából előtérbe. Nehéz időkben kétségtelen, hogy az olyan létfontosságú tárcák, mint például a honvédelem vagy a közellátás, követelik maguknak a fokozottabb hangsúlyt. De az is bizonyos, hogy a minőségi tárcák, a minőségi szerepet, funkciót hordozó tárcák sem szorulhatnak soha sem háttérbe, mert hiszen ez a háttérbeszoruláa a nemzet : ' organikus életének veszélyeztetésével járna, éppen a nehéz idők állítják előtérbe azt a kérdést is, hogy nincsenek-e olyan, a létre és a minőségi létre egyaránt fontos állami funkciók, amelyek a jelenlegi szervek keretéből kikívánkoznak és önálló funkciót igényelnének, vagyis nincs-e szükség az eddigi tárcákon kívül esetleg még más tárcákra is. A vita folyamán fel is merültek ilyen gondolatok. Véleményünk szerint is szükség lenne propaganda- és tájékoztató minisztériumra, szükség lenne továbbá, talán így nevezzük, munkaügyi minisztériumra, amely egyfelől a tervgazdálkodás pénzügyi és a gazdasági minisztériumok közt elaprózódó feladatkörét egyesítené, fogná össze és szolgálná azt a célt t is, amelyet Imrédy Béla képviselőtársunk úgy jelölt meg, hogy szükség van egy nemzeti munkás-hadsereg kiépítésére és végül számon tartaná azokat a létfontosságú nemzeti és nemzetgazdasági terveket, amelyeket munkába kellene venni és meg kellene valósítani. Csak röviden utalunk arra, hogy ilyenekül tekintjük például a Duna—Tisza-csatornát, az árvízvédelem kérdésének generális és végleges megoldását, a vizienergia egész kérdésének rendezését, az öntözést stb. Némi irigységgel olvastunk nemrégiben arról, hogy a japán kormányzatnak van erre egy külön szerve és egy külön embere, nagyon széles hatáskörrel. Ha annál a gondolatnál tartunk, amely a tárcákban létfontosságú nemzeti funkciókat lát, akkor azt is fel kell említeni, hogy a t tárcákban megnyilatkozó funkciók funkcionáriusokat is kívánnak. Bármilyen bizalmunk van a személyekben, tisztán az ő munkával való túlhalmozottságuk, összeroppantó terheik könynyítése érdekében említjük azt fel, hop'""' a mi jelenlegi kabinetünkben két miniszternek is két-két tárcája van és amellett nagyon fontos államtitkárságok is betöltetlenül állanak. Ha a funkciók fontosak, akkor fontos az, hogy a funkcionáriusok munkaképessége és a munkában való megsegítése is biztosítva legyen, azért említettük fel ezt a tényt. (Rajniss Ferenc: Ha olyan jól bírják, akkor minek?) T. Ház! A megajánlási javaslat tárgyalása azért nagyon fontos aktusa az állam életének, mert benne a kormány az egész állam szamára kér nem csupán anyagi és gazdasági, hanem bizalmi fedezetet is. Kéri pedig ezt nemcsak a Háztól, hanem a törvényhozás Házain keresztül a nemzeti és népi közösségtől- A me'gajánlási javaslat tárgyalása tehát olyan pont, ahol az állam viszonya a nemzethez és a néphez erősen előtérbe kerül. Én örülök annak, hogy az előttem felszólalt t. képviselőtársaim egész sora érintette ezt a kérdést, úgyhogy én részben ismételek, vagy legfeljebb máskép formulázok, de az a vélemé35*
