Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-228
Az országgyűlés képviselőházának 228. így van a valóságban. (Meskó Zoltán: Nem a képviselőkre gondolt? — Derültség.) T. Ház! A másik kérdés az úgynevezett tanonckérdés, amely nagyon szomorú állapotban van, legalábbis nálunk. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt nagy figyelemre méltatni. Nálunk tudniillik, Ungvártól Kőrösmezőig, úgy van, hogy ha valakinek schaffhauseni órája, vagy jó fegyvere, látcsöve volt, el kellett vinni Kassáig vagy Pozsonyig a cseh időkben, hogy meg tudják javítani. Az ottani iparosság megbízhatatlan, nincs megfelelő szaktudása és intelligenciája. Természetesen egészen kivételes tisztelet legyen azoknak, akikben ez megvan. Csakhogy kevés van, ezt nyugodt lélekkel mondhatjuk. Ha azt akarjuk, hogy a vidéken komoly iparunk, komoly iparosurtk legyen, akkor nagyon alaposan hozzá) kell látnunk ennek a kérdésnek a megoldásához, elsősorban tanoncotthönok és internátus ok létesítésével, mert ha ezt nem fogjuk tenni, akkor bizony az ipar a vidéken nagyon elhanyagolt állapotban lesz és tönkremegy. "Valahányszor Prágából idejöttem, mindig gyönyörködtem Budapest szépségeiben, és Budapest mindig sokkal közelebb állt a szívemhez, mint Prága, de mégis meg kell állapítanom, hogy ide van zsúfolva iparunk, termelésünk, gyári munkásságunk legalább 60 százaléka. Adófizetőink a vidéken egészen kicsinyek, 6000 pengőtől lejjebb több a vidéki adófizető, de 8000 pengőtől feljebb már a budapesti adófizetők dominálnak ..és így van a lakásépítésnél is. Tízéves átlagban például Budapesten körülbeiül 30—35.000 lakást építenek, míg vidéken csak 12.000-et. Ezek a számok jelzik azt, hogy mennyire el vagyunk mi ott a vidéken maradva. Nagyon kívánatos volna, hogy a perifériákra is kerüljön egy kis ipar. Nagyon helyesen tette a pénzügyminiszter úr, amikor ebben a tekintetben nyilatkozott és azt mondotta, hogy ő is ennek a decentralizálásnak a híve. Hiszen méltóztassék arra gondolni, ha másképpen fordult volna ez a háború, szíven szúrtak volna bennünket azzal, hogy ha Budapestet tönkreteszik, az egész országot tönkretették volna. Emlékszem rá, amikor Kárpátaljáról, illetőleg Cseh-Szlovákiából jöttem ide, olyan kicsi volt az ország, hogy ha valaki felment a Jánoshegyre, jó távcsővel végigláthatta az egész országot. 7—8 millió lakosa volt és ebből Budapest környékén élt kétmillió. Ez nem volt egészséges állapot, ez olyan volt, amikor valakinek nagy hasa van a sörtől és vékonyak a lábai; De visszatérek a tanonciskolák fejlesztésére. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék talán járásonként vagy megyénként koncentrálni ezeket az iparostanonc iskolákat, hogy ott azután minden szerszámot, minden eszközt megtaláljanak, hogy igazi iparosokká képezzék ki magukat. Mert merem állítani, hogy a magyar iparosság az utolsó ötven-hatvan esztendőben nagyon visszafejlődött, hiszen a régi iparosoknak négy-öt gimnáziumuk volt, ha többet nem végeztek és úgy mentek iparosnak. Ma ilyeneket csak Kassán látni, ahol nyolc gimnáziumból elmennek még külföldre is tanulmányozni a szakmájukat és úgy lesznek igazi iparosok. Ott vannak az örschlägerek, Szakmáryak, Vargák, Megayak és egész sereg ilyen nevet lehetne még felsorolni. Talán a gondosabb iparoktatást összhangba lehetne hozni a polgári iskolák felemelésével. T. Ház! Az iskolánkívüli népművelésről csak annyit kívánok szólani, hogy nem látom ülése 194-1 december 1-én, hétfőn. 233 összefogva az egészet, szanaszét hullik és szükséges volna egy átfogóbb kézbe kerülnie. A könyvtárakra vonatkozólag pedig szintén egy szomorú megállapítást kell tennem. Nálunk a miniszterközi bizottság megnyirbálja a könyvtárakra szánt összegeket, sem a könyvtárnoknak^ nem volt hajlandó adni, sem a könyvtárak bővítésére, úgyhogy mi most társadalmi úton vagyunk kénytelenek a könyvtárakat tovább bővíteni. Márpedig: tudja mindenki, hogyha könyveket kérünk, azok nagyon heterogének lesznek, mert az egyiknek ez a kedvence, a másiknak az, nem olyan egységes felfogás nyilatkozik meg benne, mintha például a kultuszminisztérium segítené a könyvtárt. A földmívelésügyi minisztérium is megtehetné, mert hiszen neki is van 60,000 pengője erre a célra. Mindenesetre én csak azt kérem, méltóztassék ezt a kérdést alapos meggondolás tárgyává tenni és más formában foglalkozni vele. Bár mennyire helyeslem a kultuszkormány felfogását és költségvetését, azonban egyes dolgokat teljesen érthetetlennek tartok. Azt például, hogy miért kell nekem küzdenem, amióta felszabadultunk, azért, hogy Nagyszöllősön egy kereskedelmi középiskola létesüljön. Érthetetlen ez azért, mert Ugocsa megye az egyetlen, ahol nincs középiskola, már pedig nincs az országnak egyetlen megyéje se, ahol középiskola ne volna. Ha ez így megy tovább, akkor odáig jutunk, ahova békében jutottunk, hogy Turócszentmártoinban, Alsókubinon, Liptószentmikioson voltak középiskolák, és az akkor még majdnem teljesen színmagyar Nagyszöllősön nem volt középiskola. Csináltunk a szlovákoknak és nem csináltunk a magyarságnak középiskolát. Érthetetlen ez akkor, ha meggondoljuk, hogy a kis Esztergom megyének és Esztergom városának három gimnáziuma van. (Rapcsányi László: Munkácson is van!) Érthetetlen, ha tudjuk, hogy 5 polgári iskola in telligensebb elemét tudná levezetni ez a kereskedelmi középiskola. Érthetetlen, ha tudjuk azt, hogy az ipari, illetve a fémipari iskola középiskolává való kifejlesztését az iparügyi minisztérium, a kereskedelmi iskola középiskolává való kifejlesztését pedig a kultuszminisztérium akadályozza, amelyeknek pedig éppen kötelességük volna az, hogy kifejlesszék ezeket. Érthetetlen ez azért is, mert ott találkozik egymással a ruszinság és a magyarság és a lelkek közelebb jutnának azáltal, ha egv iskolába járnának a gyermekek. Érthetetlen azért is, mert a község; egy gyönyörű, teljesen modern épületet adott erre a célra és gondoskodik arról is, hogy az elemi iskolák megfelelően legyenek elhelyezve. A minisztérium ugvanis azon lovagol, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert nem tudnak megfelelő helyet adni. Könnyen meglenne pedig ott ez a hely, csak a zsidó gyermekeket kellene zsidóiskolába betenni és akkor a kérdés meg lenne oldva. Érthetetlen azért is, mert ha Szolnoknak és Pécsnek ad a kultuszminisztérium támogatást erre a célra, miért ne adna a 400 és 700 százalékos pótadóval küzdő Nagyszöllősnek? Érthetetlen, mert az ország 202 gimnáziuma, 58 tanítóképzője, 63 mezőgazdasági népfőiskolája, 67 kereskedelmi iskolája közül csak egy 2 osztályos szakiskolát kapott Nagyszöllős. De a legérthetetlenebb az, hogy van Nagyszöllősön egy gyengeelméjü gyermekeket oktató intézet, s merem állítani nyugodt lélekkel, hogy ez legalább kétszerannyiba kerül, mint amennyibe kerülne ugyanannyi egészsé32*
