Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

226 Az országgyűlés képviselőházának 22. jelszavai egy széttagolt, egymás ellen uszított társadalomként állították a magyarságot idegen uralom alá. Az első jegecesedési pontok akkor, a katonai diktatúra idején azok a túsz-, illetőleg internált csoportok voltak, akiket a különféle társadalmi rétegek közül a csehek kiemeltek és összezártak. Emberek, akik azelőtt sohasem találkoztak, a közös szenvedéstben kerültek össze, így egymást megismerték, egymáshoz közeledtek és egymást megbecsülni tanulták. Emberek, akik azelőtt sohasem ismerték egymást, az átélt nyomorúságok hatása alatt érezték egy közösségnek a csiráit, amelyek bennük kifejlődtek. És akkor, amikor ezeket az embereket a sors egymástól elvezérelte, ezek a közö&ség*i, bajtársi érzések bennük megmaradtak, és ezek a közösségi érzések azok, amelyek az emberek között az eltéphetetlen kötelékeket alkották. Magam is éreztem ezt, illetőleg imagam is átmentem ezen. amidőn a megszállás első éjjelén engem is elfogtak egy csomó polgárral és munkással. E munkások között volt egy ember, akit azelőtt sohasem ismertem* a losonci munkásság vezetője. Ez az ember szélsőbaloldali beállítottságú volt, mert amikor a cseh hadsereg nagyobb dicsőségére a vöröshadsereg Losoncot felszabadította, a losonci városi direktórium elnöke lett; ez annak dacára, hogy ő szélsőbaloldali beállítottságú volt, engem, a burzsujt, a budapesti elvtársak túlkapásaival szemben megvédett. Ennek az embernek lelkébe annyira beidegződött az együtt töltött néhány nap emléke, hogy azt soha többé onnan kitörölni nem lehetett. Az 1920-as évek választása után a magyarság a Felvidéken szabadabb mozgásihoz jutott, és ez a szabadabb mozgás lehetővé tette, hogy nagyobb közületekben megismerhették egymást az emberek, és ezekben a nagyobb közületekben kivirágozhatott annak a tudata, hogy Csehszlovákiában magyarnak nem jó lenni senkinek, mert mindenkit egyformán sújt a hatalom terhe, mindenki érzi, hogy másodrendű állampolgár, legyen az birtokos, latéiner, munkás, iparos vagy bármilyen más foglalkozású magyar. Sőt még az ügyvédek is panaszkodtak, hogy a, cseh vagy a töt ügyvédeknek sokkal, jobban megy a soruk, mint a magyaroknak, pedig tudvalévő, hogy az 1920-as esztendőket az Úristen az ügyvédeknek teremtette. A magyar földmíves megcsalatottnak érezte magát a cseh földreform ígéretei ellenére is, mert azokat a területeket, amelyekre számíthatott, cseh kolonistáknak osztót ták ki; a magyar munkás, aki a szélsőbaloldali pártokba tömörült, szintén megcsalatottnak érezte magát, mert rá kellett jönnie, hogy a cseh sovinizmus még a szociáldemokrata és kommunista pártot is nemzeti céljainak szolgálatába állítja, s ennek következtében a magyar elvtársaknak nem munkaalkalomé, hanem csak munkanélküli segély jutott, A közös elnyomás, a közösen átélt nyomorúságok, egymás segítése — mert erre is bőven volt alkalom — kitermelték az évek folyamán a magyarságban a közösségi öntudatnak nagyobb körre kiterjedő területét, amelyben az időközben egységes társadalommá átforrott magyarság megérezte, hogy egy célért érdemes élni: a nemzetért; s a nemzetért érdemes áldozni, a nemzetért felelősséget vállalni kell és lehet. Amidőn idáig jutott a magyarság akkor már meg volt mentve rís akkor a magyarság csak öntudatosodott, erősödött, egységesedett, s amikor a folyamat végén elkövet . illése 19Ül december 1-én, hétfőn, kezett az az időszak, amidőn Csehszlovákia eresztékeiben ropogott, akkor a magyarság; az ö törvényes képviselői útján ki merte és ki tudta mondani azt, hogy Magyarországhoz vissza akar csatlakozni. (Ügy van! Taps a ssMsőbaloldalon.) Elmondottam ezeket azért, hogy bizonyítsam, hogy a felvidéki magyarság lelke átalakuláson ment keresztül, amely átalakulásban azok az elemek fejlődtek ki, amelyeket a nemzeti szocializmus dogmáiképpen Imrédy Béla a legutóbbi ülésen olyan pregnánsan fejtett ki. (Taps a szélsőbaloldalon.) És azok az igen t. képviselőtársaim, akik a Felvidékről itt vannak, tanúságot tehetnek velem együtt arról, hogy ez a lélek ma is él a Felvidéken és szeretném, ha a kormány módot adna arra, hogy ezt bizonyíthassuk azzal, hogy a régen beígért választásokat a Felvidékre kiírja. (Taps a szél.sőbaloldalon.) A Felvidék elnyomása a nemzeti társadalom iránti osztálykülönbség nélküli egységes áldozatkészségre, felelősségérzetre és szere tétre nevelte a felvidéki magyarságot, a közösségi öntudat ezen három alkatelemére, amelyek a nemzetért végzett önzetlen munkában nyilvánulnak meg. Bizonyára más idegen ha talmak alá került területeken is hasonlókép pen fejlődött a nemzeti lélek és kérdezem azt. vájjon a csonkaországban nem voltak-e hasonló módon olyan körülmények, amelyek a nemzeti szocializmus ezen alkatelemeit itt az országban az egyesek lelkébe átültették volna, hiszen volt itt elegendő nyomorúság, hogy egyébre ne is mutassak rá* És ha itt az országban megvan a talaja a lelkek átformálásának, ha megvan a lehetősége annak, hogy egységes társadalom alakuljon ki, — mert csak felelősségérzet és áldozatkészség kell a vezető társadalom részéről a nemzeti érdekek iránt — akkor éppúgy létre fog jönni a nemzet egysébe, mint ahogyan létrejött ez a csehszlovák időkben a megszállott területen. Azok közé az áldozatok közé, amelyeket a magyarság a közösségért visel, besorolom azoknak a felvidéki földbirtokosoknak a magatartását is. akik a csehszlovák földbirtokreform által tőlük elvett földbirtokokért a magyar kormánytól kárpótlást nem kértek. ÍFüssy Kálmán: Ilyenek kevesen vannak-,!) mert azt tartották, hogy helyes az az álláspont, hogy a tőlük elvett földbirtokokat magyar t'öldmívelők kezébe juttatja a kormány. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Füssy Kaiman: Éz lett volna a helyes!) Ezzel elért em, t. Ház, ahhoz a témához, amellyel kissé bővebben óhajtok foglalkozni. A csehszlovák földbirtokreform felülvizsgalata nem újkeletü gondolat, az benne égett a, felvidéki magyarság, fÖldmívesség lelkében es: ezt ígértük mi, akik akkor a csehszlovákiai magyarság vezetői voltunk, azzal az elgondolással, hogy Csehszlovákiában a magyar földet a magyar földmívesek részére kell juttatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így tehát ez a gondchlat egy becsületbeli igéret volt ránknezye, amit most teljesítenünk kell. De meggyőződésünk is ezt diktálta, mert a saját bőrünkön eszleltük a cseh időben, hogy a földbirtokretorm nem annyira birtokpolitikai tevékenység volt, hanem inkább egy instrumentum a vegyes nemzetiségi lakosságú állam kezében arra, hogy a kisebbség 'birtokállományát törvényes látszat mellett az államfenntartók részére juttassa* Ennek következtében a felvidéki minisztériumban az volt a legfontosabb feladatom, hogy élőké-