Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 19U november 28-án, pénteken, 187 megvan. A vágó- és igásállatoknál, — nem részletezem az évek adatait, csak a végöszszeget jelzem — az 1930—1940. évek között 445 miiuó pengő. A két tétel összevetésből megállapítható, hogy az 1930—1940. évek között a, külkereskedelmi forgalomé an *az 1929-es alapadatok figyelemhevételével 2500 millió pengő veszteségünk állott elő. Hogy megértsük, mit jelent ez az ösz szeg, szembeállítom azzal, hogy 1933. óta az államadósságok növekedése valamivel több, mint 2300 millió pengő. Ha tehát mi a külkereskedelmi forgalomban nem különleges igényeket érvényesitettÜDik vagy érvényesíthettünk, ha nem csak az tudtuk volna megtartani, amit 1920-ben elértünk, akkor ez a 2300 millió pengőnyi államadósság felesleg lett volna, enéMil azt az áldozathozatalt, azt az erőfeszítés elkerülhettük volna. (Boér Ágoston: Es az országgyarapodás?) Az országgyairapodásban való áidozathozat álunk épp úgy elérhető lett volna. (üoér Ágoston: Mérlegre tenni kérem!) Ezt az áldozathozatalt igazán nincs értelme, hogy letagadjuk, nincs értelme, hogy elhallgassuk, de nincs értelme annak sem, hogy engedjük ezt elvitatni, iÜgy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) " •' -, Meg kell állapítani azt, hogy ennek az áldozathozatalnak túlnyomó részét a imagyar mezőgazdaság viselte, (Tildy Zolán; Ügy van!) mért ha részletekbe megyünk, a vizsgálatnál megállapítjuk, meg kell állapítanunk, hogy a veszteség sokkal nagyobb százalékban esik a mezőgazdaságra, mint amilyen százalékban esik a gyáriparra, a mezőgazdaság sokkal rosszabb körülmények között értékesített, mint amilyen értékkel a magyar gyáripar produktumait értékesíteni tudta. Ehhez még méltóztassék hozzávenni, hogy a, magyar mezőgazdaság, a magyar parasztság, a magyar földbirtokosság meghozta ezt az áldozatot akkor, aimikor pedig az utóbbi években nem egyszer a miniszteri székből hangzott el, hogy ráfizetéssé folytatta a termelést. (Ügy _ van! Ügy van! jobb felől. — Boér Ágoston: Ügy van! Maradt a mérlegen: az oirszággyarapodásl) Mélyen t. Ház! Amikor pártkülönbségre tekintet nélkül hozzájárultunk ahhoz, hogy a kormány, a nemzet gazdasági erejét sokkal nagyobb mértékben vegye igénybe, mint a múltban (Zaj.) s hozzájárultunk különösen ahhoz, hogy a honvédség fejlesztésére, a szociális gondoskodás kiterjesztésére, a termelés erőteljes felemelésére intézkedéseket tehessen, amikor hozzájárultunk ahhoz, hogy a visszaszerzett országrészek visszakapcsolásával és igazgatásával felmerült költségeket — ha szükséges — a kor many hitelműveletekkel is fedezze, aikkor bizonyos körülményekre mégis rá kell itt mutatni. Elsősorban is arra kívánok rámutatni, amire előttem szólott Teleki t. képviselőtársam azzal utalt, hogy a. törvényesség kérdését is ~ mint az általa említett három szempont közül az első szempontot — előtérbe állítja vizsgálatainál és kritikájánál. Ez talán formális kérdésnek látszik és én is formális szempontból való bírálatnak nevezhetem, de nem azért, mintha ennek nem volna lényege és jelentősége. Addig ugyanis, amíg élő törvények vannak, amelyek a kormány hatáskörét megszabják, az ezeknek a fomnális szabályoknak megfelelő intézkedés nagyon is lényeges körülmény. Itt utalnom kell arra, hogy a pénzügyminiszter úr múlt évi expozéjában jelezte, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIÍ. hogy a nemzeti beruházási Programm egymilliárdos összege már akkor 2824 millió pengő volt mostani expozéjában pedig azt mondta (olvassa): »Bejelentem a t. Háznak, hogy ez az oszeg már 45C0 millió pengő«. Nem akarom azt mondani, t. Ház, hogy nem veszem tudomásul; azt is mondhatnám, hogy nem veszem tudomásul ezt a körülményt, de méltóztassék meg

L engedni, hogy addig, amíg az említett törvények hatályban vannak, addig egy ilyen kérdést ilyen formában, egyszerű bejelentéssel elintézni nem lehet. Ha törvény szabta meg egymilliárdban a keretet, törvényben kellett volna kérni annak négy és félmilliárdra való kiterjesztését és enélkül, bármilyen célra történt emenk az összegnek felhasználása» nyilvánvaló, hogy a törvényhozás hatáskörének sérelmével történt. Ez a sérelem mindenesetre sokkal kisebb annál az összegnél, amely a honvédség felszerelésére használtatott fel, de százalékban fenáll ama résznél, amelyet a pénzügyminiszter úr mint ennek a programmnak civil részét, emlegetett. Mélyen t. Ház! Arra is rá kell mutatnom, hogy a visszacsatolt részekre vonatkozó törvényben nyert felhatalmazás értelmében a kormánynak kötelességévé tétetett az, hogy minden olyan rendeletet, amelyet a törvényhozás hatáskörében adott ki, kiadásától számított hat hónap alatt a törvényhozáishoz be kell jelenteni. .

s..,'.'••) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Nem emlékszem, hogy ilyen bejelentés történt volna, pedig nem tudom elhinni azt, hogy a kormány ne adott volna ki olyan rendeletet, amely az alkotmány értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik, s ő csak eme felhatalmazás alapján adott ki rendeletet. Ha nem adott ki ilyen rendeletet, nem volt szükséges ilyen felhatalmazást kérni, ha pedig indokoltan kért felhatalmazást, akkor a törvényes rendelkezéseknek eleget kell tenni már csak azért is, hogy a törvények kötelező erejébe vetett hite ne rendülhessen meg senkiben sem. Azt is meg kell. említenem t. Ház, hogy az a felhatalmazás, amely szó szerint úgy szól, hogy a területek visszacsatolásával és igazgatásával kapcsolatban felmerülő költségek fedezésére szükség esetén hitelmüveletekkel is élhet a kormány, nem egészen alkalmazható mindazokra a hitelekre, amelyeket a visszacsatolásból folyóan a kormány igénybe vett és mindazokra a kölcsönökre, amelyeket felvett. Meg vagyok róla győződve, hogy nem lett volna a Háznak egy tagja sem, aki ezeket a hiteleket ne szavazta volna meg, aki a kölcsönöket ne engedélyezte volna a visszacsatolt részek gazdasági érdekeinek^ talpraállítása érdekében, de ha ilyen megértést, mint amilyen megértést ez a Ház mutatott, tapasztalhatunk, akkor a mélyen t. kormánynak nem kellett volna aggódnia azon, hogy nem fogja a Ház ezeket a hiteleket engedélyezni. A mélyen t. kormánynak legalább azzal kellett volna ezt az egyhangú megértést honorálnia, hogy a törvényes, formális szabályoknak minden vonatkozásban eleget tesz. A külkereskedelmi mérlegnél előterjesztett adatokra vonatkozólag egészen nyíltan kell megmondanom azt, hogy megítélésem szerint az igen t. kormány az országnak nagyon fontos gazdasági érdekeit nem tudta kellő módom 26