Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

182 : Az 'országgyűlés képviselőházának 227. azokat értve alatta — hogyan fogjuk valaha . is a nemzet testéből és ott elfoglalt helyeikről eltávolítani tudni? (Úgy van! a középen.) A stróman-kérdés talán, mondjuk, valami- " vei nehezebb, ellenben itt van a jogosítványt)Bok kérdése, amelyről azt hiszem, hogy tulajdonképpen kezében van a kormánynak, miután a jogosítványokat a kormány adja ki. Kérem az új közellátási miniszter urat, akinél tapasztaltuk, hogy ezek iránt a kérdések iránt a legnagyobb megértéssel és belátással van, találja meg a módját, hogy ezek a jogosítványok soha se vezethessenek ilyen korrumpálásra. Ennek a módja elég egyszerű, tudniillik a valódi korrupció talaja a nagykereskedői jogosítványok egy bizonyos rétege. Ebben a rétegben a nagykereskedői jogosítvány teljesen felesleges valami. Ma az áruhiány idején mi szükség lehet a nagykereskedelemre, amikor a kiskereskedő nem jut áruhoz és úgyis csak készpénzen vásárol, s amikor a gyárak nem tudnak eleget gyártani és nincsenek is eléggé foglalkoztatva? A gyárak 'bőségesen ráérnek az áru elosztásával is foglalkozni. Azt hiszem, egyszerű mód volna a nagykereskedelmet azzal is reálisabbá tenni, ha ezeket a nagykereskedőket, akikről tudjuk, hogy jól, sőt igen jól keresnek, azonnal megfelelő adókkal sujtanók, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az itt engedélyezett spannungok, árkülönbözetek aránylag jóval nagyobbak és néha majdnem elérik természetben is azt a mértéket, amelyet maga a termelő keres az árun. Ma az a helyzet, hogy a nagykereskedő az első évére nern adózik. Egy élelmes nagykereskedő tehát megteheti, hogy évente változtatja jogosítványát s akkor tulajdonképpen élete végéig adó men tes maradhat. (Mozgás és derültség.) Ez kissé groteszkül hangzik, de méltóztassék utánanézni, ez nagyjából így van. Szeretnők, ha a nemzeti szempont és nemzeti érdek a költségvetés végrehajtása során minden egyes tárcánál a legnagyobb mértékben érvényesülne. Teljesen osztom Imrédy képviselőtársamnak azt a nézetét és azokat a szavait, amelyeket az erdélyi vasútról kifejtett, illetve elmondott, hogy tudniillik ennek építése nem azon a módon halad, mint ahogyan lehetne és amely arányban van hihetetlen horderejével. Nem akarok itt a részletekbe menni. Ebben az ügyben interpellációt jegy- zek be a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. (Mester Miklós: Ez országos ügy!) Ez a kérdés már a tárca tárgyalásakor is szóbakerült, azóta azonban olyan adataim vannak, amelyek a kérdést részletesebben megvilágítják: ezeket szeretném miniszter úr tudomására hozni és egyúttal alkalmat adni neki arra, hogy ezt a kérdést is megbeszélhessük. Nem kerülhető el, ha a gazdasági kérdésekről beszélünk, hogy a zsidókérdést két-három szóval ne említsük. (Halljuk a középen.) Nekünk a zsidókérdésben az az álláspontunk, hogy igenis ez nagy, hatalmas probléma, ezt meg kell oldani s ennek megoldásán már most nagy erővel kell dolgozni. Nagy örömmel hallottuk azt, hogy bizonyos vonalakon a megoldás már konkrét eredményekkel járt, azonban^ még számtalan vonal van, ahol igen sok kívánni való áll még fenn. így elsősorban nekem is meg kell említenem a zsidóbirtokok igénybevételénél azt a nehézkességet, amelyen feltétlenül változtatni kell és amelyen Lukács képviselőtársam bejelentése alapján — azt hiszem — a legközelebbi időben változtatni is fognak. Szeretném azonban-itt is, mint a nemzetiségekkel . kapcsolatban megemlíteni, hogy meggyőződé: sem szerint a zsidókérdés kezelését is magyar ülése 10 ki <november 28-án, pénteken. nemzeti szempontból-kell nézni. (Ügy van jobbfelöl.) Ne méltóztassék itl arra gondolni, hogy mi azt kérjük, hogy ezeket a derék jó zsidókat az iparban, a kereskedelemben itt kell tartani, mert ez magyar nemzeti érdek. Szó sincs róla, csak arra szeretnék rámutatni, hogy nem tudjuk helyeselni például, ha a zsidó orvosokat olyankor is eltávolítják.— és itt nem beszélek a városi gyakorló orvosokról, az egyetemekről stb., ahol játszva pótolhatók, hanem a vidéki falvakról, az eldugott helyekről ~ amikor és ahol az a probléma hogy vagy zsidó orvos van vagy semmilyen nincs. Igenis, el; kell távolítani őket ab an a pillanatban, amikor a kormánynak módjában van őket pótolni —• és reméljük, hogy ez egészen közeli időpontban lesz, — de viszont fel kell említenem, hogy igen fájó szívvel néztük éppen Erdélyben a hatósági orvosi állások betöltésénél, hogy egyes távoli, félreeső, nehezen megközelíthető körzetekben, ahol addig egy kis ártalmatlan zsidó orvos látta el magyar népünknek gondozását az illetőt» mivel zsidó volt, nem alkalmazták, de mivel más orvos nem volt, ugyanakkor magyar népünk orvos nélkül maradt. Szerintünk ez nem helyes értelmezése a zsidókérdés megoldásának. (Égy hang a középen: Ez így van!) Szeretnék egy-két szóval reflektálni Matolcsy képviselőtársamnak egy mindig visszatérő — elismerem, alapjában helyes, de szerin tem nem helyesen magyarázott — tételére, mégpedig a budapesti, a fővárosi hazáknak zsidókézben létéről. Mi azt hisszük, hogy ez talán az a terrénum, ahol majdnem utolsó sorban kerülhet a zsidó vagyonok átvételére a sor éspedig főként azért, mert a budapesti ház — mindenki tudja — igen rossz üzlet. Ezek a házak vannak a legjobban adóval sújtva, ahogyan általában látjuk az egész országban, hogy a házadó aránylag nagy, minden egyéb adóhoz viszonyítva. Én ebben valami atavisztikus dolgot látok: a taksás telkeket. Valamikor az árpádházi királyok korában volt szokásban a telkek taksálása, ez lévén a legkönnyebbén megfogható, erre az adóalapra mentek rá leghamarább. Meg kell itt említeiiem, hogy az adók bizonyos terrénumokon alaposán ki vannak munkálva, sőt merem állítani, egyes helyeken kissé túl vannak munkálva (Ügy van! a középen.) es itt főként á kisemberek kétszobás lakóházaira gondolok, amelyeknél feltétlenül kérnem kell a pénzügyminiszter urat, találja. meg a módját annak, hogy a falusiaknak sa játmaguk által lakott kétszobás házai adómentesek lehessenek. De visszatérve a városi házakra,

ff azért sem aggasztó tünet a zsidókézben lévő ház, mert látható helyen van, nem tudja az illető a hátára venni, nem lehet ide-oda tologatni. Nem azt mondom, hogy helyes, hogy a zsidó kezében magyar vagyon legyen, de azt mondom, hogy amíg a kérdés megoldva nines, es amíg van vagyon, addig a ház aránylag meg a legalkalmasabb vagyontárgy arra, hogy a ke zében legyem. Reméljük, hogy eljön az ideje annak, hogy egész Európában rendeződik a kérdés — csakis így tudjuk a végleges megoldást elképzelni: kitelepítéssel, — akkor pedig lehet minden ingó vagyont kisíbolni, eldugni, elvinni, a ház azonban mindig rendelkezésűnki-e fog állni. Egy másik kérdés, amely nem mellőzhető, amikor a gazdasági kérdéseket és általában á közéleti kérdéseket emlegetjük, -r- bár nem egészen új dolog — & bürokrácia, kérdése. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Üi szóval: iroda*, kórság! -r~ Derültség,) Az errevönatkozó észrevételeket tökéletesen »osztja a Háznak bármi-